ígei bozonyság

OKTÓBER 11. A megigazulás páncélja Efézus 6,14b; Róma 5,1–5 Ahogy a Lélek gyümölcse is egy, bár sok gerezdből áll, mint egy narancs, ugyanúgy a hívő ember lelki fegyverzete is akkor teljes, ha annak minden egyes darabját viseli. Mindegy ugyanis, hogy valaki csak egy területen bukik el a harcban, vagy pedig több területen is védtelen a hívő élete. Nem lehet kicsit meghalni, mint ahogy a vonatot sem lehet kicsit lekésni – az éppen ugyanannyit jelent eredményesség tekintetében, mintha valaki ki sem ment a pályaudvarra. Nincs tehát fontossági sorrendje a lelki fegyvereknek. A megigazulás páncélja talán mégis annyival több vagy másabb a lelki fegyverzet többi darabjánál, hogy a páncél védi a katona egész testét, az öltözet többi része en- nek a páncélnak a kiegészítője. Pontosan ilyen lelki értelemben a megigazulás is: ez az egyetlen alapja hívő életünknek. Heti leckéink ezt világítják meg különböző oldalról. Mit is jelent a megigazulás? Hitvallásunk így ír erről: „Hisszük, hogy a megigazulás Isten kegyelmes cselekvése, amellyel az Úr Jézus Krisztusban hívő, újjászületett bűnösnek fölmentést ad a bűnösség vádja és a bűnért való ítélet alól, és igaznak nyilvánítja.” Egészen másról van tehát szó, amikor megigazulásról beszélünk mint igazságról, ami a dolgok valós állapotát, a tényeknek való megfelelést jelenti. (Kétféle kifejezéssel adható vissza ugyanis pontosan a sokszor egyféleképpen, igazságnak fordított szó.) Megigazítani hétköznapi értelemben is azt jelenti, hogy egy tárgyat visszahelyezünk eredeti helyére, eredeti állapotába, eredeti funkciójába. Isten is pontosan ezt tette velünk: visszahelyezett eredeti, szent állapotunkba, a vele való kapcsolat- ba azáltal, hogy Jézust tekintette bűnösnek helyettünk, bennünket pedig az ő áldozata által igaznak lát. Mindez nemcsak hitelvi tantétel, hanem olyan valós esemény, mely egy- másból következő, egymásba fonódó történések szent láncreakcióját indította el. Mi következik ugyanis abból, hogy megigazultunk? Békességünk van Istennel, többé nem ellenségként tekint ránk, hanem gyermekei lettünk, ő pedig Atyánkká lett. Kegyelmet nyertünk, nem Isten ítélete vár ránk, hanem az ő dicső mennyei országának várományosai vagyunk, és ez bátorsággal tölt el bennünket. Bátrak lehetünk a nehézségekben is, hiszen tudjuk, hogy a próbák megerősítik reménységünket. Isten Szentlelke vezet minket. Milyen csodálatos áldások! Hogy ezeket elnyerjük, legyen rajtunk a megigazulás páncélja ma is, egész héten, és hívő életünk minden pillanatában!