Vargha Gyuláné A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET
A legnagyobb művészet tudod mi? Derűs szívvel megöregedni.
Pihenni ott, hol tenni vágyol, Szó nélkül tűrni, ha van ki vádol.
Nem lenni bús, reményvesztett, csendben viselni a keresztet.
Irigység nélkül nézni végig mások erős, tevékeny éltit.
Kezed betenni az öledbe
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segítni tudtál régen,
bevallani nyugodtan, szépen,
hogy erre most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
S járni amellett vidáman
Istentől rádszabott igádban.
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha azt erősen hisszük,
hogy a teher, mit vinnünk kell
az égi honra készít el.
Ez csak a végső simítás
a régi szíven - semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
ha a világ még fogna téged.
Az Úr nem szűnik meg tanítani,
ezért kell sok harcot vívni
idősen is - míg csendesen
a szív az Úrban megpihen,
s kész vagy az ő kezéből venni
hogy minden Ő - s te nem vagy semmi.
Akkor lelked kegyelmes Atyja
a legszebb munkát is megadja:
Kezed imára kulcsolod,
s ez mindennél drágább dolog.
Áldást kérsz le szeretteidre,
kürülted nagyra és kicsinyre.
S ha majd a végső óra elközelget,
S földi pályád itt bevégezed,
Engedsz a mennyei hívásnak:
„Enyém vagy, jöjj, el nem bocsátlak!“
EGY A SZÜKSÉGES
Márta:
Mester, nézd, a munka terhe
Mind csak énrám nehezül,
Máriát hiába várom,
Ő csak itt ül tétlenül.
Hogy ne tennék én meg érted
Bármi munkát örömest,
Ám az ő vendége is vagy,
Ne legyen hát ő se rest.
Hogyha úgy szeret, mint mondja,
Hát mutassa meg hamar,
És ne hagyjon egymagamra,
Tud segítni, ha akar.
Mária:
Drága Mester, ó, ne küldj el,
Hagyd figyelnem hangodat,
Szomjas lelkem erre vágyik,
Igéd égi tápot ad.
Márta tudja, kész örömmel
Dolgozom minden napon,
De most, - lábaidnál ülni -
Ez egyetlen óhajom.
Új erővel osztom én meg
Márta gondját, terheit,
Majd, ha lelkem szomjas földje
Szent Igéddel megtelik.
Az Úr:
Márta, látom, hogy serény vagy,
Futsz és fáradsz szüntelen,
Rá se értél megpihenni,
Vagy beszélni énvelem.
Ámde, amíg értem fáradsz,
Lelked mélye háborog,
S ez mutatja, - értsd meg, Márta, -
Egy a szükséges dolog.
Hozzám jönni, tőlem venni,
Mit nem adhat senki más,
Nálam van csak bűnbocsánat,
Békesség, megújulás.
Nálam van a szolgálatra
Elkészítő kegyelem.
Aki nem vett, nem is adhat,
S munkája gyümölcstelen.
Mária hát jól választott
S példát mutat néked itt,
Ez a jobb rész, s ki megnyerte,
Attól el nem vétetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése