verses bizonyság

nagy zsigmondné VELEM VAN AZ ISTEN

Sokszor érzem úgy, hogy Isten csodát tesz velem,
Mert egymás után sorra Születik az újabb versem.
Nem kell ehhez különös Tehetség csak annyi hogy,
Az ember végig gondolja Az eddig eltelt életét.
Volt abban öröm bánat, Csüggedés, de egyvalaki
Mindig segített és már Nem is volt olyan nehéz.
Ahogy múlnak felettem az Évek meg tanultam többet
Imádkozni és, kéréssel Fordulni Istenhez.
Hálát adni neki minden Egyes napért az életemért
És a családomért. Tudom sokszor nem is
Érdemlettem, de éreztem, Mindig velem volt a kegyelem.
Volt, hogy a reménységem Is elhagyott engem, de Ő
A próbáltatásokban Megfogta a kezem.
Reményt adott mikor Nem is kértem, azt mondta
ELÉG NÉKED AZ ÉN KEGYELMEM.
Kérem a JÓ ISTENT Hogy ezután is őrködjön
Felettem, és erősítse az én hitem! Ha keresztet küld
Tudjam azt elviselni, Tudjak csendben imádkozni
Kérlek Uram! Ne hagyjál el engem!
Örömben és bánatban Mindig legyél velem!

nagy zsigmondné
Ne Add Fel A Reményt
Ne add fel a reményt! Mikor úgy érzed, hogy
Az emberek elhagynak És reményed sincsen
Egyvalaki sose hagy el Úgy hívják, hogy Isten.
Vele mindig lehet Barátságot kötni,
De ha nem vigyázol Hamar el is tudod veszíteni.
Az Istent bántod, Mikor úgy érzed, hogy
Elveszett minden, De mikor jól megy sorod
Akkor is Ő segít A sokat megbántott Isten.
Az Ő szeme mindig rajtad Van, bárhol jársz, kísér.
Van úgy, hogy a lelkedet Megsebzi, de ha te engeded
A sebeket be is kötözi. Vedd kézbe a bibliát!
Ott vannak a szebbnél szebb Ígék.Jézus mondja benne
Hogy hívj segítségül engem A nyomorúságok idején!
A döntés egyedül rajtad áll Az ÚR JÉZUS mindenkit
Türelmesen vár.

Tűz Tamás  Istenkeresés
Kerestelek. Kezemben fáklya. Pillám fésűje túrt bele
a laza kontyú éjszakába.
Elrejtőztél. Nyomod se volt már. Se hang, se fény, se buborék.
Talán előlem bújdokoltál?
Hallgatásod jegében dermedt csuklómat forgattam feléd.
Így vártam mindennap kegyelmed,
Ilyen sámáni révületben. Aztán zörrent a holt avar
s ott álltál napnál fényesebben.

Tóth István
Hozzád tartozom

Hozzád tartozom, mert értem jöttél Jézusom.
Bűntenger mélyén ismertem Rád,Királyom.
Mi mást tehettem eléd,mint terhelt éltemet,
És ezt úgy fogadtad,mint legdrágább kincsedet.

Ítéletem helye lett királyi trónusod,
Keresztre akasztod igaz,tiszta palástod.
Gyarló életemet,ó mennyire szereted,
Súlyos szögeimet a testeden viseled!

Bűnön ítéletének végbe kellett menni,
Csak igaz vér képes az Atyát engesztelni.
Ékes koronádat tövisesre cserélted,
Nem is látja a világ királyi felséged.

Fájdalmaimnak terhét szíveden hordozod,
Adósságaimért önmagad feláldozod.
De nyílik harmadnap a pokolnak ajtaja,
Legyőzve a halált jő a mindenség ura.

Ott láthatja a világ királyi hatalmad,
Hol mások terhét hordó életek támadnak.
Így ismertelek meg én is bűntenger mélyén,
S immár betölti életem örömöd,békéd.

Indulj most általam országod kincseiért,
Hadd lássa az ellenség a kifizetett bért.
Örvendezzen a Menny,hogy szent neved áldhatom
sokakkal,s életem vallja;hozzád tartozom.