verses bizonyság

Szeretet

Az élet alaptörvénye a szeretet.

A szeretetnek az a természete, hogy feláldozza magát mások bűnéért, bajáért. A szeretet sohasem tud semleges maradni, ha pedig beavatkozik már, is megkezdődött a szenvedése. (Stanley)

Mikor egy családban szeretet és bűn összetalálkoznak, ha a szeretet igazi, a kettőnek kereszteződése fájdalmat szül, – és adva van a kereszt. (Stanley)

Ha valaki magamagát keresi, megszűnt szeretni. (Kempis)

Aki okosan szeret, az nem tekint annyira szerelmének ajándékaira, mint az ajándékozónak szeretetére. (Kempis)

Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis)

Szeretet nélkül a puszta cselekedet mit sem ér, de ami szeretetből származik, ha még oly csekély és egyszerű is, gyümölcsöző lesz. (Kempis

Vallás – kegyesség

A vallás legnagyobb kísértése, hogy Isten iránti udvariassági formula lesz. Udvari népek, lakájok betanult hajlongásai a király előtt. (Muraközy)

Ne felekezetközi, hanem felekezeten felüli egységet keressünk.

A keresztények önző különválással mind a maguk színében akarnak tündökölni, ahelyett, hogy a Krisztus fényében egy dicsőségben olvadnának össze. Így a világ fény helyett félhomályt kap. (Csia)

A vallás átélést jelent. Ha nem az, akkor csak puszta szertartássá lesz, ez pedig a nullával egyenlő. (Stanley)

A vallás munkát jelent -, munkát a szennyes világban. A vallás veszedelmet jelent -, sebek osztását és kapását. (Henry Word)

-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Elég hinnünk!

1.  Gyönyörig sajog szerelmünk villámlása szívem méhében.
   2. Dobbanásonként vetődnek szét bennem a fény mennykövei.
   3. Sújtott árnyamban meghajlik a ragyogás - beléd teljesít.
   4. Hiányod: emlék! Csillagköd tengerében árad jelenünk.
   5. Jövőnk: sejtelem! Közös álmunk fészkében építjük szárnyát.
   6. Ezüstvizekből felszálló lángmadarat költ minden percünk.
   7. Elég egyetlen, némán kiáltott fohász nyila az égnek.
   8. Hogy megszentelten térjen vissza sorsunkba vágyunk visszhangja.
   9. Elég óhajunk s igaz hitünk: valóra váltja önmagát.  

       Pató Selam

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,,-

 Lepecsételt

Lázvirágokat bont a hajnal Harmatcseppeken sejlik át
Hunyt szemem mögül s mond imát Ismét Érted...

Szigetem egén nászi táncot Lejt még a Nap a Holddal,
Egyetlen, öröklétbe foglalt Pillanatban...

Ujjongó hálát sikolt bennem, Hogy fényfüzéred körbesző,
De telik a Hold, és egyre nő Udvarában

A gyönyörűséges fájdalom, Mert pelikán-létünk árva
Álomvárakba bezárva Fohászkodik Igénkért.  Pató Selam

79 ```R```

Bíbor virágok szirmait Pergeted álmaimra...
(Rideg körhinta – forog köröttünk a társaság...)
Pirkadat perzsel, derengő reggel
borít ránk éteri koronát.
Bőrünk bársonyának rejtekébe zárva
remeg a teremtés ereje, – királya.
Kráterek mélyéről parázslik felszínre
a természet ártatlan gyarlósága.
Szeretnénk gyermekként elsírni a leírhatatlant,
a váratlanul feltörő, s leroskadó varázst...
(Strázsálnak a bírák, erkölcsök fegyverekként
várnak a "rajt"-ra – emberi sorsuk őreiként...)
Pőre óhajainkra pirosló fürtök bora csordul,
ajkainkra egykor keserű serlegek szórnak harmatot.
Holdsarló a karod: betakarítja, s eltakarja
egyszeri percünk termése arany-mámorát;
Érzed, mert érzem: ez érintésben Öröklétünk Csillagporát.  Pató Selam