2011. szeptember 17., szombat

verses bizonyság


 

ÉLŐ KÖVEK KÖZÖTT

Élő kövek között, szabadon mint a szél,
árad a Szent Szellem, s hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,fényt gyújtva szívekben ,
gyarló emberlétet, betölt erejével.

Megújít szíveket,régi kőszív helyett,
s benn égi fény ragyog,betölti szeretet.

A múlt önző, büszke öntudata helyett,
öröm és békesség.bölcs Istenfélelem.    Schvalm Rózsa

Istenről soha ne feledkezz el,
gondolj Rá, amikor a nap felkel,
fénysugarakkal köszönt a reggel,
ébredésed, Neki köszönheted.

Imádkozz Hozzá, hívő lélekkel,
mert szerető, igazságos Isten.
Meghallgatja minden kérésedet,
megadja, mi javadra van Neked.

Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
előtte, gondolatod sem rejtett.
Javadra van, ha szenvedni enged,
akkor is veled van, szertetettel.

Szenvedés, mint ötvös tüze tisztít,
megtisztul benne, az emberi szív.
Hogy Krisztus arca teljes fényében,
és tisztán, felragyoghasson benne.   Schvalm Rózsa

EGYSÉGBEN
ApCsel 2:42-47
Új csoda: Lélek tüzében összeforr
új nép: hitben imádságban egy.
És egy Kenyéren él, mindenben osztozik.
És egyre boldogabb. És egyre népesebb.   Siklós József


Honnan, hová tart a vándorló ember,
Álmok, vágyak kínzó rengetegében?
Sivatagi szél sodorta homokszem,
a mindenség végtelen tenyerében.

Útelágazások, nyílnak előtte,
nem könnyű a döntés, vajon merre?
Szeretne önmagára lelni végre,
hogy szíve, lelke, nyerjen békességet.

Sivatagban rózsaszál nem teremhet,
igaz útra égi sugallat vezet.
Hűs forrásához a boldog életnek,
hol hit és reménység , beteljesednek.   Schvalm Rózsa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése