bizonyság

1.        JÚLIUS 17. Fiatalon is példás életvitellel 1Timóteus 4,12–13 Mintha elfogytak volna a minták, akik követendők lehetnének. Kivesző- ben vannak sokszor még keresztyén körökben is. Talán a mindennapi élet fel- gyorsult ritmusa miatt, az erkölcsi fellazulás és hanyatlás miatt. A hűség, az igazmondás és a megbízhatóság szinte teljesen kiveszett a viselkedésből. Nekünk is példáknak kell lennünk. Nem a külső vagy az életkor adja ezt meg, hanem a belülről fakadó hitelesség, a cselekedetek és a szavak egysége, az erkölcsi tartás. Az ebből fakadó tekintély Istentől való ajándék. „Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.” (1Sám 2,30b) Legyünk példák egész életvitelünkben! Abban, ahogy Isten vezeti az életünk, ahogy bánunk az időnkkel, a pénzünkkel, a társunkkal, a szomszédunkkal, ahogy bánunk a szavainkkal. Példaértékű a tiszta erkölcs, tiszta ítélőképesség, ami mentes minden hamisságtól. Szolgáljon életünk mintaként másoknak, akik odafigyelnek cselekedeteinkre, szavainkra, lelkületünkre! „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.” (1Kor 11,1)  Hiábavaló segítség után néztek Jeremiás siralmai 4,11–17 Nem hitte volna a világon senki (12. v.), hogy összeomolhat az ország, hiszen Jeruzsálem falait – az isteni oltalomra hivatkozva – bevehetetlennek tartották. A nép várta az őket oly sokszor hitegető egyiptomiak segítségét: „már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába, őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást” (17. v.). Fájdalmas kijózanodást keltett az egyiptomiakban való csalódás. Ma is sokan mondják, amit ott a vezetők: megoldjuk ezt mi magunk is. Ne papoljanak itt nekünk bűnről, bűnbánatról, bűnbocsánatról, Isten kegyelméről! Hátha mégsem következik be a veszedelem. Hátha érkezik valami külső segítség. És a Biblia azt mondja: ezek el- vesznek. Csak az marad meg, aki komolyan veszi, amit Isten mond. Te mibe helyezted a biztonságod? Mik a terveid? A pénzedben, a kapcsolataidban, a ragyogó elmédben bízol? Az üdvösségre nézve is lehet hiábavalóságokban bízni. Ne a vallásos nevelésünkre, tudásunkra, a keresztség fel- vételére stb. alapozzunk! A vallásos rendelések szekere nem visz senkit a mennybe, csak ha Isten Lelke csatlakozik hozzá. /