bizonyság

JÚLIUS 1. Nehéz idők, áldott inspirációk Jeremiás 36,1–10 A Jeremiás általi rémisztő prófécia céllal írattatott meg. Bejelentette a közelgő, elkerülhetetlen eseményeket, amelyek mindent átformálnak majd. Izrael? Nem fognak így elmenekülni az emberek a felelősségre vonás elől? A mindenható Isten nem egy elkerülhető és ki- játszható ellenőr. A közelgő nyomorúság azért lett meghirdetve, hogy esélyt kapjanak az emberek a változásra. Sokkal bölcsebb a hírből hallott veszedelmet komolyan venni, mint megvárni, amíg rátör az emberre. Isten döntéshelyzetbe hozta és hozza ma is az embert. Nincsenek nyitott kérdéseink azzal kapcsolatban, hogy az ember élete mérlegre lesz téve. Tudjuk, hogy mindenkit el fog érni a számadás, és azt is tudjuk, hogy annak a pontos ideje rejtve van előlünk. Mit várt Isten a meghirdetett prófécia hatására? Azt, hogy az emberek ma- gukba szálljanak, elismerjék, hogy megérettek az ítéletre, befejezzék helytelen cselekedeteiket, és keressék a megbékélést Istennel. A menny ura megszentel- ni és ezáltal megmenteni szeretné az embert. Ezt a szeretetet kell tudnunk fel- ismerni, amikor ma, modern körülmények között olvassuk a Bibliát! /KB/ „Az Úr elvette a te bűnödet!” 2Sámuel 12,1–14 Dávidnak Betsabé és kiváltképp Betsabé férje ellen elkövetett bűne ítéletet hozott a fejére, amit Nátán tárt a király elé. A próféta szavaiban Isten panasza mély csalódottságot, fájdalmat és igen nagy haragot mutat. Az Úr felsorolta, mi mindent adott már Dávidnak – amivel akár elégedett is lehetne –, és szembesítette a saját készségességével is: „...ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az Úr szavát...?” (8. v.) Milyen ostoba emberi magatartás az, amikor Isten nagy szeretete ellenére az ember a helytelen és tisztességtelen dolgok között is keres még egy kis boldogságot, mint Dávid a házasságtörésben. A mai napig Isten minden jó forrása, ezt Dávidnak tudnia, hinnie kellett volna, és nekünk is tudnunk, hinnünk kellene! Dávidot a házasságtörés után rossz lelkiismerete mardosta éjjel-nappal, napokon, heteken keresztül, annyira elvakítva, hogy – mintegy örvénybe gabalyodva – csak halmozni tudta a rosszat, még gyilkossá is vált. A bűn ilyen, velünk is ezt a játékot űzi, űzné. A bűneivel szembesített Dávid a legkritikusabb pillanatban azonban kijózanodott, és ezt mondta: „Vétkeztem az Úr ellen!” Ezt a mondatot azonban csak mély elhatározással, a megújulás, a változás készségével lehet ki- mondani. Ha a bűneink ránk terhelődnek, keressük a bűnbánatban, a megtérés- ben, a megújulásban a kiutat, és ahogyan Dávid, ugyanúgy mi is találkozunk az- zal az isteni kijelentéssel, hogy: „Az Úr is elengedte vétkedet...!” /KB/