verse köszöntő

Valahányszor útnak indulsz

Valahányszor útnak indulsz, gondolj erre:
veled egy időben milliónyi ember indul útnak, és azt kívánja, amit te - békét és szeretetet.
Legyen benned béke és szeretet mindenki iránt.

Valahányszor fáj a szíved, gondolj erre:
az emberi szívek gyakran fájnak .
Legyen benned hit és remény a megnyugvásra - és minden fájó szívnek kérd ugyanezt.

Valahányszor bántanak, gondolj erre:
az emberek tévedhetnek olykor, félre is érthetik egymást.
Legyen benned türelem és elfogadás mindenki iránt.

Valahányszor úgy érzed, eljött a világvége, gondolj arra:
az egyik világ végét a másik világ születése követi.Legyen benned áhítat minden változás iránt.

Valahányszor szeretsz, és úgy érzed, nem szeretnek, gondolj arra:
a szeretet türelmes, a szeretet elfogadó, ő maga a béke - a szív békéje.
Legyen benned irgalmas szív mindenki iránt.

Valahányszor élsz, gondolj arra: az ember akkor él igazán, amikor szeret.

A Szentlélek segít megszabadulni a bűntől

Isten Szentlelke tudja ráirányítani a szemünket arra, ami az életünkben szenny. Csak Ő tud belülről meggyőzni arról, hogy az valóban tisztátalanság, és még arról is, hogy ettől meg lehet tisztulni.
Ez történt az első pünkösdkor Péter prédikációja nyomán is. Péter beszélt Jézus kereszthaláláról, feltámadásáról, mint akik szemtanúi voltak mindkettőnek, és mi lett a következménye? Abbahagyta a prédikációt, és azok közül, akik hallgatták, sokan a szívükben megkeseredtek. Az új fordításban így olvassuk: mintha szíven szúrták volna őket. Pedig senki nem bántotta őket, csak Péter elmondta, hogy ők feszítették keresztre Jézust, de mi a haszna az Ő kereszthalálának mindnyájunk számára, mi lesz azokkal, akik hisznek benne, mi lesz azokkal, akik nem hisznek benne. Nem bántott ő ott senkit, de Isten Szentlelke az emberi szavakat Isten üzenetévé tette, és az úgy érkezett meg sokak szívéhez, hogy felszisszentek. Mintha szíven szúrták volna őket. Így szoktuk mondani ma: telitalálat volt. Magukra ismertek. Magukra vették azt, amit ott nekik mondott. Kicsoda? Nem Péter, rajta keresztül Isten Szentlelke. És egyszerre rádöbbentek, hogy mit tettek ők, amikor az ártatlan Jézust keresztre juttatták. Talán közöttük is voltak, akik kiabálták: feszítsd meg! És ez a Jézus mire volt képes érettük, és mi nem kellett nekik eddig, és mi az a kincs, amit most megragadhatnak a hitükkel. Fájni kezdett mindaz, amit Isten és egymás ellen addig elkövettek, és nem akartak úgy élni tovább.
Ezért hangzik el Péter válasza, amikor kérdezik: most akkor mit csináljunk? Tehetünk valamit azért, hogy másként folytatódjék? Péter mondja: tehettek. Bánjátok meg a bűneiteket, azok Jézusért megbocsáttatnak, és kapjátok a Szentlélek ajándékát.
De ez a Szentlélek munkája. Nem Péter mondott lehengerlő érveket, amik alatt kénytelenek voltak meghajolni, hanem miközben mit sem sejtve kezdték hallgatni, egyszer csak szíven szúrta őket Isten igéje, amit a Szentlélek személyessé tett a számukra.
Minden ember életének Isten szerinti megváltozása ezzel kezdődik. Az ember egyszer csak rádöbben: piszkos a lábam. Meg kellene mosni. Meg lehet? Igen. És már munkához is lát. Szennyes az ajkam, piszkos a szemem, a tekintetem, a fantáziámról nem is beszélve, az indulataimról nem is szólva, nem akarok tovább így élni. Ez mindig a Szentlélek munkája, és ez végigkíséri minden hívő ember életét – jó esetben. Ha a Lélek eme munkájának valaki ellenáll, megáll a hitbeli növekedésben. Vannak ilyen emberek sajnos. Isten segítsen mindnyájunkat abban, hogy készek legyünk erre!
Csak azok az emberek változnak meg érdemben, alapvetően, akik eljutnak oda, hogy bűnnek látják a saját életükben azt, ami Isten szerint bűn. Nem cipelik tovább, nem magyaráznak, nem mentegetőznek, nem hárítják át a felelősséget másokra, hiszen nem tették mindezt a pünkösdi igehallgatók sem, hanem azt mondják: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!