bizonyság

A törvény Atyja, és betöltője

2Kor 5,21…”Mert azt , a ki  bűnt nem ismert ,bűnné tette érettünk,hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne…” 

Ez egy tömény Ige, a felületes embernek érthetetlen, és én is jó ideig elmeditáltam rajta, amíg megértettem. Ezt szeretném most közreadni. Tehát: Hogyan lehet bűnné, aki nem ismert bűnt, és hogyan lehetünk mi Isten igazsága őbenne? A titok az emberformába költözésben van. Jézus emberi formát vett fel, és ezzel együtt, és velünk együtt a törvény alattiságot. Mivel hasonlóvá vált hozzánk, lehetősége lett ilyen formát öltve az értünk való közbenjárásra, ember, és az Isten között. Ha nem vesz fel emberi formát, és megmarad csak az Isteni formájában, megszűnik a kontaktus ember és Isten között. Mivel az ember törvény alatt van, ahhoz, hogy a törvényt a nevünkben betöltse, szükséges volt, hogy a mi képviselésünkhöz emberi formát vegyen fel, mert nem az Istent, hanem az embert kellett képviselnie az Isten előtt, és ezt csak ilyen alakban tehette meg. Így szerzett kapcsolatot Isten és ember között, "rokonságot", így többé Isten és ember nem idegen egymásnak, mert Isten Jézusban azonosult velünk, és éppen ezért az ember őbenne töltötte be a törvényt. Jézus a híd Isten és ember között, és a megoldás is az ember és Isten kapcsolatára, a törvény követelésének egyetlen elégtételével, ami nélkül mi örök betegek maradnánk.                                                                                                              

 Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az
Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.
(Zak 14,9)
Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely
így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. (Mt 27,37)
Jn 19,16b-30 -- 2Kor 5,(14b-18)19-21 -- Mt 27,45-56
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. (Jn 3,16 )
Jn (18,28-)19,16-30
Zsid 9,24-28
------------------------------------------------------------

Mivelhogy láttál engem -  Tamás - hittél! Boldogok,
akik nem látnak és hisznek. János 20,29
Uram!
Csökönyösségével ez a Tamás különös helyzetbe juttatta
önmagát. Tanítványod volt, de nem hitte el a
föltámadásodról előre hirdetett szavadat. Távol volt,
amikor a többi tanítványnak megjelentél, mégis azt
hiszi: jobban tudja. a dolgokat, mint azok, akik jelen
voltak. Azt gondolom, amikor imádatban eléd borult,
nagyon szégyellte magát. Én ugyan - aki ma élő
társaimmal együtt még messzebb vagyok megjelenésed
helyétől és idejétől - bizonyos hálát érzek Tamás
iránt. Ezért a mai szavadért.
Uram!
Az én hitem útjába ne álljon a mindenáron akaró eszem.
Ne engedd kétségbe vonnom azt az evangéliumot, amelyet
Te hirdettél, amelyben nemcsak halálodról szóltál,
hanem mindig föltámadásodról is. És taníts építenem
azoknak a bizonyságtételére, akik veled voltak
megjelenésedkor. Ha éltek ezen a földön szavahihető
emberek, akkor azokat bizonyára elsősorban
tanítványaid között kell keresnem, akiket Te
tanítottál igaz szóra. Köztük van Tamás is.