verse bizonyság

Ne járj magad!         Csopják Attila

 Ne járj sehol, soha magadban, mert könnyen elér a veszély.                                                                           Legyen kísérőd utaidban, ki megvéd, megóv, megsegél.                                                                 

 Hisz mindkét oldalán utadnak tátong a mélység, és neked folyton vigyázva kell haladnod, s botlástól lábadféltened.                                                             

 A bűnnek réme ékes arcot öltve magára, jő feléd.                                                                           

  Mézként kínálja gyilkos mérgét, csábosan rád vetve kezét.                                                                                 

 Ne járj tehát soh’se magadba’, bármerre lépj, bármerre menj ,                                                                     ó, hívj kísérőt oltalmadra ki bátor, hős és hű legyen!                                                                               

Ez a kísérő, – én testvérem –, ki lenne más, mint  Mesterünk:                                                                 Megváltó Jézusunk, ki készenkalauzul jönni velünk.

Jézus mellett életünk oly dicső lesz, Ő jól vezet!                                                                               

Hallja halk és hangos könyörgésünket, azt ne feledd!                                                                           

Igen, Jézus mellett mindig, minden jó: igen, Jézus mellett jó!                                                       

Biztosan vezet idelent, örök békét ad odafent.

Igen? Jézus mellett mindig jó!

A TENGER LECSENDESÍTÉSE

Vihar tombol, zúg a szél,
A hajósnép jaj, de fél!
Rettegnek a haláltól,
Költik Jézust álmából.
– Ébredj, Mester, elveszünk!
Így törődsz Te mivelünk?
Látod, nagy bajban vagyunk,
Süllyed már a csónakunk!
– Ne féljetek, itt vagyok,
veszni senkit nem hagyok.
Szavamra a szél megáll,
Csendesül a tengerár.
– Ugyan, ki ez, hogy így szól,
Szélnek, víznek parancsol?
– Nem tesz ilyet senki más,
Ő az Úr, a Messiás!

 

A JÓ ÉS A GONOSZ SZOLGA

Míg a jó szolgának
telik esztendeje,
arra van csak gondja,
hogy a dolgát tegye.
Bőven jutalmazza,
ha megjő a Gazda,
Hűségét dicsérve
többre is méltatja.
„Késik az én Uram!’’
– Dőre szolga hiszi;
Dőzsöl, eszik, iszik,
a társait veri.
Váratlan tér haza
távolból a Gazda,
Képmutatók szörnyű
sorsára juttatja.
Jézus a mi gazdánk!
– Tán éjfélkor zörget,
Második, harmadik
őrváltáskor jöhet.
Boldog az a szolga,
aki Urát várja,
És amikor megjő,
munkában találja.
Jobbágy István