verse bizonyság

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

FÁJDALMAK ISMERŐJE

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3).

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.

Ne járj magad!

Ne járj sehol, soha magadban,

mert könnyen elér a veszély.

Legyen kísérőd utaidban,

ki megvéd, megóv, megsegél.

Hisz mindkét oldalán utadnak

tátong a mélység, és neked

folyton vigyázva kell haladnod,

s botlástól lábad féltened.

A bűnnek réme ékes arcot

öltve magára, jő feléd.

Mézként kínálja gyilkos mérgét,

csábosan rádvetve kezét.

Ne járj tehát soh’se magadba’,

bármerre lépj, bármerre menj;

ó, hívj kísérőt oltalmadra

ki bátor, hős és hű legyen!

Ez a kísérő, – én testvérem –,

ki lenne más, mint Mesterünk:

Megváltó Jézusunk, ki készen

kalauzul jönni velünk.

Csopják Attila