bizonyság

Frittmann László

Fohász

Uram, ha Igéd életté válna bennem,

Hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,

Nem tapadnék sárhoz, röghöz…

Múló földi kincsek láttán

Nem ejtene meg a Sátán!

Uram, hogyha Igéd növekedne bennem,

Vele együtt nőne, gazdagodna lelkem,

Nem tördelném erőmet el…

Apró, mihaszna célokért

Nem hagynám veszni a babért.

Uram, hogyha Igéd lángra gyúlna bennem,

S általa hevülne, ékesedne lelkem,

Nem válnék eggyé salakkal…

Ha életemre szenny tapadna,

Nem tűrné tüzed hatalma.

Uram, hogyha Igéd szétáradna bennem,

Mint kenyeret, vizet óhajtaná lelkem,

Szükséget nem látnék soha…

A pusztában is szüntelen

Italom lenne s kenyerem!

Uram, add, hogy így legyen!