bizonyság

Mit tenne ma Jézus?

Nagy köd van, nem látunk.! Az élet csak nem minden területén, még mindég jobban és jobban ködösítenek, még jobban fátyolozzák az Isten arculatát, s terveit.                                                                                                                                                                                                                 Kereszténység? Máz lett, mázzá gyúrta a politika, — a pogány világrendnek, a rangnak és a pénznek a csomagolópapírosa, elnéző, türelmes passzivitás, az isteni jogokkal való visszaélések fedezeti bástyája, kiszorított névleges, hatalom, defenzívába került offenzíva, a világ száműzöttje. S az Úr szomorú haraggal nézi a szent műve mögött folytatott világkereskedelmet, száműzött Anyaszentegyházát.                                                                    
Merre hát, kihez? Utat keres a világ s gyertya, mécs-, lámpavilágítások mellett / nélkülözve az igazi VILÁGOSSÁGOT /keresi az emberi tudákosságoktól bebozótosodott földön a napfényben ragyogó örök vezért, Jézus Krisztus helyett, — maguk pártok- és osztályérdekeinek szolgálatára alkalmas bálványok, aki után aztán önérdekből igazodhassanak az emberek. Keresik és igazság helyett joggal, szeretet helyett tisztelettel igyekeznek pótolni és gyógyítani a társadalom mély sebeit s a nélkül mennek tova Jézus mellett, hogy csak meg is nézték, hogy csak meg is kérdezték volna: ki vagy, mit akarsz?…
Pedig amíg nem teszik fel ezt a kérdést, amíg nem keresik meg ennek a feleletét Isten kijelentései között, addig hiába minden gazdasági, technikai, politikai tudomány, mert semmiféle fehér, vörös, vágy fekete átfestésekkel nem lehet szemfényveszteni tovább az öntudatosuló s az igazságtalanságok ökölcsapásaitól, Trianonoktól sújtott emberiséget, a világ népeit.
Jézus kell, mert a mai kor betegségét nem a test, hanem a lélek, — a mai nyomort nem a szükség, hanem a bőség szüli, mert ma van, ismétlem: minden van, élelem, ruha, pénz, lakás, csak épp szív, keresztyén lélek nincs s ezért áll félrebillenten a mérleg — kinek fent… kinek lent…

A mai nyomort nem az szülte, hogy nem termett, hanem hogy csak egyesek arathatnak, csak egyesek takarhatnak, egyesek élhetnek, a — „győzők”… S ezért mondom, hogy nem a test, hanem a lélek beteg, beleesett az önzés tébolyába és őrjöngésében egyre többet, sokat, mindent akar… Mindent és mindenáron! — a más vérén is, ha — lehet…/ az Édenkerti, Sátáni súgáshoz igazodni, minden áron::”olyanok lesztek, mint az isten” /                                                                                                                    

 Egyiknek minden, ami jó, másiknak minden, ami rossz. Egyiknek felesleges is, másiknak szükséges se… Egyiknek kalács is, másiknak kenyér se… Egyiknek minden, másiknak semmi.

S ezt a világszerte uralkodó igazságtalanságot kell kivetkeztetni az emberiségnek, mert így megfertőzi és elhiteti — mint az Úr mondta — még az igazakat..

Mit tenne hát Jézus?
Negatíve megtisztítaná a „templomot”, kiverné a kufárokat, eltörölné mindazt, ami az embert elválasztja az embertől, ami a lelkek testvéri kapcsolódásának, a szeretetnek útjában áll, a rangnak és a pénznek az uralmát.                                                                                                                                                                                                                      Positive pedig megadná — az erkölcsiség megalapozásához szükséges család alapíthatási módot, — aztán megváltaná az embert téves világnézeteitől, — megváltaná az embert a másik embertől, — végül megváltaná az embert önmagától, hogy visszaadhassa önmagának, a testi embert a szellemi embernek!
Intené azokat, akik csak kapni szeretnek, hogy tanuljanak meg adni is!                                                                                                                         
  Intené az uralkodókat, hogy tanuljanak meg szolgálni is.                                                                                                                                         
Intené a bővelkedőket, hogy tanuljanak osztani a szűkölködőknek.                                                                                                                           
  Intené a vendéglátókat, hogy akiknek sok van, tanuljanak hívní asztalaikhoz azokat, akiknek semmi sincs; s ha nem, akkor — bizonyára tenne valamit -- megdézsmálná a világot:                                                                                                                                                                                           
  És lehet ,hogy most éppen ez történik e világban ??