NE CSAK EZ A MOSAT KEZDETT HÉT , DE AZ EGÉSZ ESZTENDŐ LEGYEN ISTEN ÁLDÁSÁVAL TELT, ÉS SZERETETÉVEL KÖRÜLVETT ÉLET-NAPOK !! Imádkozva hordozzuk továbbra is egymást és mind azokat kire ,kit bízott a Mindenható Istenünk!! SZERETETTEL KÖSZÖNTÖK MINDEN KEDVES -ATYÁMFIÁT ÉS HÚGOMAT AZ ÚR JÉZUSBAN Ján.Jel.k. 21:1.v….” És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger nincs többé!...” Ebben a „ két év közötti időben „, ahogyan a karácsony és újév közötti napokat szívesen nevezik, különösen szembetűnővé válik mindennek a mulandósága. Valóban nincs is ezen a földön semmi, ami állandó volna. Minden alá van vetve a keletkezés és az elmúlás körforgásának, és megszoktuk, hogy mindennek van kezdete és vége is. De ez nem marad örökre így! Mai Igénk mutatja, hogy a Föld jelenlegi alakjában, az általunk ismert életfeltételekkel és természeti törvényekkel együtt, egyszer elmúlik. A Jelenések írója / János / itt látja Istennek az emberekkel való útjai végcélját : az új eget és az új földet.. / a már szellemi, az örökkévalóságot / Amikor ez a prófétai kép megvalósul, akkor kezdődik el az örökkévalóság. / a kezdettől fogva Isten népének készülő országban / Isten akkorra olyan állapotot hoz létre, amelyik teljesen megfelel az Ő gondolatainak és lényének. Megváltoztathatatlan és visszafordíthatatlan lesz. Ki az közülünk, térhez és időhöz kötött véges teremtmények közül, aki csak részben is el tudja képzelni, hogy ez mit jelent? Mégis jó volna, ha az évforduló előtti időt egyszer arra használnánk föl, hogy elgondolkodjunk az örökkévalóságról! Mert azt, hogy hol fogjuk azt eltölteni, itt a mai időben kell eldönteni. Ha már kezdetét vette az örökkévaló állapot, akkor „kocka el van vetve „.Akkor már senki sem változtathat a sorsán semmit. Ebben az áhítatos szavakban újra és újra hangsúlyozva van, hogy minden embernek rendbe kell hoznia a bűn által megzavart kapcsolatát Istennel. Felhasználtuk - e erre ezt a most véget érő esztendőt, amelyet Isten nagy jóságából még nekünk ajándékozott ? Feleljen mindenki önmaga Isten előtt!!
Kiáltó szó a nagy pusztábanRázd fel álmukból most a lelkeket –
Egy újévnek lombsátorában
A hívő tábor ül ma ünnepet.
Csokorba kötve minden virágunk,
A zászló alatt sorfalat állunk,
Felzúg az ének, szívünk lángra gyúl:
„Erős várunk nekünk az Úr!”
Az emlékezet sebes szárnyain
Amíg járjuk a múltnak partjait,
Látjuk, hogy gúny és gyalázat fölött
Miként arat diadalt a hit.
Ha próbák tüze támad ellenünk,
Gyávák, hűtlenek soha ne legyünk!
Míg köröttünk vész és vihar dúl
Erős várunk nekünk az Úr!
Hála érzelem tör az egekbe,
Magasztos ima kél az ajkakon:
„Atyánk! Egyházad kicsiny hajóját
Kormányozd tovább a hullámokon.“
Ha erőnk fogyna s örömünk múlna,
Ő nyújtson vigaszt ezerszer, újra.
Mosolygó égbolt, drága kék azúr:
„Erős várunk nekünk az Úr!”
Új évnek küszöbén állunk:
Állj csatasorba hívő ifjúság!
A jövő bontja felénk szárnyait –
Apostolokra szomjas a világ!
Zengjen a kürt és sírjon a hárfa,
A küzdő harcost koszorú várja!
Ha golyó sebez, vagy ha tövis szúr:
Erős várunk nekünk az Úr!
Zendülő szélben, lobogó tűzben
Szállj le mireánk, Istennek Lelke.
A sötétségnek hatalma ellen
Vezess bennünket szent győzelemre.
Béke olajág leng a kezünkben,
Boldogság fénye csillog szemünkben,
A szeretetnek illatárja hull…
„Erős várunk nekünk az Úr!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése