“A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba…” ApCsel 9, 7-8
Sok helyről hallom, és olvasom is a keresztyénségnek szánt kritikákban, hogy egy ember személyes hit élménye nem bír meggyőző erővel. Amikor a keresztyén ember azt állítja, hogy Isten ténylegesen és érezhetően beavatkozott az életébe, akkor a kételkedők azzal érvelnek, hogy az nem Isten volt, hanem a labilis idegállapot, átmeneti gyengeség, hallucináció, vagy valami hasonló dolog./ az Ige szerint mesék /
Saul megtérésének a története érdekes dolog. Ugyanis rajta kívül, senki sem látta és érezte azt, amit ő tapasztalt. A Biblia azt írja, hogy mindenki hallotta ugyan a hangot, ám csupán Pál/ Saul/ volt az, aki szemtől szembe találkozott Jézussal. Nincsenek tanúk, csak Pál maga. Neki volt egy teljesen személyes élménye, amit a többiek vagy elhittek, vagy pedig nem.
Vajon mitől lehetett Pál élménye hiteles? Jogos a kérdés, hiszen Pál mind az Apostolok Cselekedeteiben, mind pedig a levelekben újra és újra előveszi megtérése történetét. Miért vált ez a történet Pál egyik legjobb missziós eszközévé? Vajon Jézus Krisztus megjelenése miatt? Pál társainak a tanúsága a halott hangról volt ilyen erős? Netán Pál azonnali vakságának volt ekkora meggyőző ereje? Nem gondolnám, hogy ez lenne az igazság. Végső soron ezek az élmények valóban nem bizonyíthatóak konkrétan. Először is Jézust csak Pál látta; másodszor egypár fáradt utazó könnyen hallhat hangokat a puszta kellős közepén; harmadszor meg átmeneti vakságról már halott a világ máskor is.
Ami szerintem igazán különleges bizonyíték a találkozásra, az maga a Pál / Saulus/ fordulás ténye. Pál azt mondta, hogy találkozott valakivel, aki azután megváltoztatta az életét, s ennek a változásnak látható jelei voltak. Teljesen szakított az addigi életével és valami gyökeresen újat kezdett. Az egykori keresztyénüldöző farizeusból, a világ talán leghíresebb keresztyénévé válik./ Krisztus követő, Evangélium
élő átadója lett /
Nem feltétlenül gondolnám, hogy a keresztyénségünk lényege,/ abban az időben és korban Isten maga tartotta ezt a jelenséget fontosnak,hogy higgyenek az emberek is ,a tanítványok
is / hogy különleges Isten élményeinket bizonyítgassuk a másik embernek. Ám természetesen kerülhetünk ilyen helyzetbe, ekkor pedig gondoljunk arra, hogy a saját életünk, a saját „Pál fordulásunk” a legjobb és leghitelesebb példa. A ragyogás és fényesség, hangok és érzések kétségbe vonhatóak, ám az életünkben észre vehető tudatos változásokat már nehéz letagadni! S az átmeneti elmezavar számlájára írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése