bizonyság

„Rég hitel vesztett statisztikával áltatjuk magunkat, ha azt képzeljük, akiket megkereszteltünk, azok keresztyének is lettek.”

„Felvétettem Isten kegyelmi szövetségébe Krisztus rendelése szerint. A bűn ostromolhat, de nem fog uralkodni rajtam. Vádolás és kárhoztatás közepet hittel támaszkodhatom a megváltás tényére: Isten elfogadott engem.”

 „Elérjük-e lankadatlan erőfeszítéssel a teljes szentséget? –Szó sincs róla./ A teljességet majd odaát az Örök Hazában érjük el !/ Ez a végidők váradalma. Előrehaladás a keresztyén életben abban az értelemben van, hogy egyre inkább megismerjük bűneink nyomorúságát, de ugyanakkor egyre jobban látjuk a kegyelem nagyságát is. A bűn és kegyelem e megtapasztalt kettősségében örvendezhetünk a jó cselekedeteknek, mint a kegyelem gyümölcseinek.”

, „Nem azok a nagy emberek, akik nagyra nőnek,

Nem azok a hősök, akik másokat legyőznek.

Nagy ember az, ki magával küzd, de nem él magáért,

Oda adná szívét társai javáért .’

"Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni... "                                                                           

„Az ítélkezés IDŐ-t emészt. Milyen szabad lennél, ha egyszerűen csak megengednéd a tö1b1bieknek, hogy azok legyenek, akik?!" ....                             

„Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetően manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltűnik a valódi. "

A szeszkirály diadaléneke!  /részlet/
Igen. Az én hatalmam óriási. Én a Sátán szolgálatába állok. Pedig a Sátán a világ ura. Az én uram kedvéért teljes munkát végzek. A test mellé megölöm a lelket is. A végén a nagy zsákmányt, a lekaszált embermilliókat odaadom az én uramnak, a Sátánnak.
De megmondom neked, hogy azért valakitől félek. Van valaki aki még az én kezemből is ki tudja ragadni a zsákmányt, aki még az én rabszolgáim bilincsét is le tudja szaggatni. Van valaki, aki előtt nekem reszketnem kell. Van egy név, amely elől menekülnöm kell:                                                                   a „Jézus” neve az.
Látod azt a csillagos tornyot, amely alól az ének zendül felénk? Az a Jézus háza. Ott nekem nincs semmi hatalmam. Ott is szól a zene, de nem a táncra. Ott is énekelnek, de nem az uramnak, a Sátánnak tiszteletére. Ott az én rabszolgáimat akarják megszabadítani a Jézus számára. Ott anyák, feleségek, gyermekek imádkoznak a fiú, a férj, az Atya lelkéért, hogy az Isten adjon az elveszett számára kegyelmi időt, hogy megtérhessen és éljen. Nézd, most is egyről leszedik az én rongyaimat s fehér ruhába öltöztetik, hogy beállhasson a Bárány seregébe. Szeretném őket összetaposni s a lelkemen keresztülvonaglik a halálsejtelem. Nem jöhet-e idő, amikor a Bárány szavára az emberek összefognak s engem, mint egy bélpoklost kitaszítanak a világból?
Igen: ez a Jézus erősebb nálam, sőt erősebb az én uramnál, a Sátánnál is. Szerencsére, erről az én szegény, buta rabszolgáim nem akarnak tudni s ha valaki mondja is nekik, a szemébe vigyorognak. De meg én is minden pokolbeli segítőtársammal megteszek mindent, hogy az emberek észbe ne kapjanak. Mi bedugjuk az emberek fülét, bekenjük a szemét, összezavarjuk a lelküket, megkeményítjük a szívüket, hogy ne hallgassanak a Jézus hívó szavára. Amíg bírjuk, konkurálunk a templomokkal ,az imaházakkal s a söntésbe hívogatjuk az embereket a Sátán imádására.
Köztem és Jézus között sohasem lehet békesség. Én az embereket nyomorulttá teszem.      Ő boldoggá teszi őket.                                                 Én gyűlöletet, haragot és viszálykodást támasztok. Ő megtölti a szívet szeretettel. .                                                                                                     Én lerombolok, aláaknázok minden földi szeretetet, Ő szerető szülőket, engedelmes gyermekeket, áldott családi életet teremt.                                           Ő új életet hoz, én halált. Ő végtére paradicsomi örömöt s örök boldogságot ad híveinek, én a pokol örvényébe taszítom az enyéimet. S mivel a Sátán is, én is tudjuk, hogy az időnk rövid, azon vagyunk, hogy minél több gyászt, pusztulást, halált és kárhozatot terjesszünk az emberek között.
Kis Tükör 1935 január