bizonyság

Hogyan gyakoroljuk a közbenjárást                                                            Talán soha nem voltak fontosabbak az emberi társadalomban a kapcsolatok, mint ma, legalábbis nem voltunk ennek ennyire tudatában. Valamilyen módon mindannyian szembesülünk ezzel a ténnyel, amikor pl. el akarunk intézni valamit, vagy állást keresünk magunknak, ill. ismerőseinknek...                                               A közbenjárás is kapcsolatokon alapuló tevékenység: valaki(k)ért Valakinél bocsánat, az ítélet elengedésének ill. elhalasztásának a kieszközlése.
Az egyik szókönyv szerint (Bibliai nevek és fogalmak) a közbenjáró „közvetítő személy, aki két vagy több, egymástól elidegenedett ember közt segít helyreállítani a jó kapcsolatot”.
Ez a meghatározás nem teljesen fedi a bibliai közbenjáró fogalmát. A Bibliában ui. sokkal több forog kockán, mint elidegenedés, ill. kapcsolat elromlása. Az egész közbenjárás azért „jött létre”, mert elromlott az „alapkapcsolatunk” a bennünket teremtő Istennel. És ebből sok „bonyodalom” támadt és támad az óta is, amelyek adott esetekben a legsúlyosabb következményt, a pusztulást „vonják maguk után”.
A közbenjáró (k) akkor „lépnek be”, amikor már ki van mondva az ítélet, és nincs mentség látszólag: pl. Mózes, a nagy közbenjáró szembesül Isten jogos haragjával az aranyborjút készítő és azt imádó nép felé (2Móz 32,9–14).
A másik kiemelkedő ószövetségi példa Eszter, a zsidó lányból lett perzsa királyné. Az ő esetében is el volt döntve – visszavonhatatlan parancsba adva – a zsidók elpusztítása. Ekkor kellett közbenjárnia népéért.
Bár a két eset között van különbség (Mózesnek Istennél, Eszternek a királynál kellett közbenjárnia), de megfigyelhetők bizonyos törvényszerűségek ennek a szolgálatnak a végzőinél.
1. A saját érdekeiket teljesen háttérbe szorítva a mások érdekeiért az életüket is kockára teszik, ha kell.
2. Teljesen azonosulnak azokkal, akikért közbenjárnak, még akkor is, ha bűneiket kell magukra vállalniuk (ld. Dániel imája – Dán 9,5–8).
3. A végsőkig elmennek érvelésükkel (Ábrahám), vagy ha kell, kreatívan adják elő ügyüket (Eszter), hogy elhárítsák a fenyegető veszedelmet.
4. Bár teljesen elkötelezettek a bajbajutottak felé, és szenvedélyesen küzdenek megmenekülésükért, végső soron alárendelik magukat a „fölöttes hatalom” döntésének.
5. Vannak sikertelen közbenjárások is (Ám 7,1–9; Ez 14,13–20).
Mi a helyzet a jelenben? Vannak-e, lehetnek-e ilyen nagy szabadításért közben járó  emberek? Igen.
A Biblia szerint Isten keresi a közbenjárókat. Ezékiel próféta könyve arról tudósít, hogy „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. Ezért kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket! – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 22,30–31)
Az Újszövetségben Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között (1Tim 2,5). Ő tökéletesen betöltötte a feltételeket. Az ő követőiként földi körülményeink között mi is végezhetjük ezt a szolgálatot, is mint az ő munkatársai. Az előfeltétel azonban a krisztusi életvitel, az életszentség. Ez azonban még nem elég ehhez a szolgálathoz (sem). Szükséges hívő önzésünk legyőzése, a krisztusi példa követése, a teljes odaszánás, önzetlenség, és nem utolsó sorban,” szeretet „a mási embertársam felé.
Isten jogos ítélete egyre közeledik a mi világunk, országunk felé is. De ő most is keresi a közbenjárókat, akik odaállnak a résre, Isten elé az országért, hogy megkegyelmezhessen.
„Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” – vallja szerető Istenünk. (Ez 18,23)

…”Lk.11:1.v…” Történt egyszer, hogy valahol / Jézus Krisuztus /imádkozott,

És mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa : „Uram, taníts minket imádkopzni !”

Imádkozni azt jelenti : Istennel beszélni . ehhez nem kell tehetség !

Minden ember tud imádkozni,ha akar, még egy kisgyermek is Ha egy ember tudstára ébred a bűneinek, akkor egy komoly imádságban megvallja a benne levő gonoszt, hopgy bocsánatot nyerjen. Aki bocsánatot kapott,bűneir, az szívből hálát adhat érte Istennek.

Milért kell akkor méágis kérni : „Uram, taníts minket imjádkozni !” ?

Mert az imádság nemcsak a kívánságok elmondása, nemcsak segélykiáltás vagy hálaadás és köszöünet lehet, hanem állapot, a fölfelé figyelés, várakozás és hallgatás állapota.

Az imádkozás aktív közösséget jelent Istennel, és az iléyen közösség alakítja és fejleszti bensőnket : aki sokat imádkozik, az jobban megismeri Istent .

Ezt láttuk az Úr Jézusdnál, amikor Ő a földön volt.

Imaélete nem marad rejtve tanytványai előtt , inmnen a kérésük .

Milyen sokszor hallották Őt imádkozni – hálát adni éhes emberek megelégítésekor, étkezéseik előtt, munka előtt és után. De nyilván az volt rájuk a legnagyobb hatással, amikor visszavonult, hogy egyedül legyen Atyjával .

Milyen szoros függőséget fejezett ez ki ! Egész élete imádság volt !

Őnként válallta , hogy Isten hű, alárendelt szolgája legyen, aki „ minden reggel” engedi, hogy Isten „megnyissa a fülét „/ És.50 : 4-5-v./ Minden reggel csöndben várt arra, hiogy miként akarja Őt Atyja aznap vezetni. Igen ,meg kell tanulnunk imádkozni ! Az Isten előtti csönd igen fontos hajszolt és nyugtalan korunkban. Az Úr Jézus meg tud és meg akar minket tanítani erre az Ő példája által .  A Biblia elént tárja ezt a csodálatos tanítást .

Thess. I.lev. 5:17.v…” szüntelen imádkozzatok !...”

Hozzám kiálts,így szól az Úr tenéked. Hozzám , ha minden

Elhagyott. /: Megmentelek én, s te mejad nevem dícséred.

Hozzám kiálts: Urad vagyok! :/