2010. augusztus 5., csütörtök

levél



Arcunk keresztény-e ?
- Kérem, várjon meg itt! - szóltam egy vak emberhez a nagyváros pályaudvarán, amikor egyedül hagytam egy forgalomtól védett sarokban. Meg akartam kímélni a tolongástól, amikor a jegypénztárhoz, az információs irodába, a kifüggesztett menetrendhez és a postára kellett mennem.

Visszatérőben már messziről láttam, amint ott állt, miközben emberek loholtak el mellette. Egy gyermek bámulta, egy poggyászkocsi nagy ívben kikerülte, és egy újságárus, miután hiába kínálta az újságjait, szinte tisztelettel fordult el és ment el tőle.
A vak ember csendesen várakozott, és nekem is meg kellett állnom néhány pillanatra, mert nagyon megragadott az arca.
Várt. Türelmesen, bizalommal, összeszedetten várakozott. Nem látszott az arcán a kétségnek legkisebb jele sem, hogy talán nem jövök vissza. Az örömnek a csodálatos fénye ragyogott rajta: valaki egész biztosan újra kézenfogja.
Csak nagy sokára tudtam abbahagyni ennek az annyira kifejező, csukott szemű, várakozó arcnak a nézését. Aztán egyszerre csak fölvillant bennem valami. Tulajdonképpen ilyennek kellene lenni a Krisztust váró keresztények arcának!
                                   -,--,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,--,-,-,-,,-,-,-




Üzenet   
Egyszer megkérdezték egy részegeskedő férfi szelíd feleségét, hogyan tud olyan kedves és szívélyes lenni rossz férjéhez. Az asszony így válaszolt:
- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, pedig más nincs neki.

A feleség válasza nagy hatással volt mind a kérdezőre, mind az érintett férjre, utóbbiban komoly pozitív változást indítva el...
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,-,

Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket.
Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt:
- Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!

S míg a félelemtől reszkető nép azt várta, hogy fényes villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá: "Isten szeretet".

Ez az üzenet megtörte a lovag gőgös hitetlenségét, s attól a perctől fogva Isten alázatos és szerető szolgája lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése