Mit adnátok az Úr Jézusnak?
Egy misszionárius bácsi azt mondta az iskolában a néger fiúknak, hogy írjanak egy mesét. Nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a fiúk. A legtöbben néger-meséket írtak le, de az egyik a következőt írta:
Egy tanító azt kérdezte a tanítványaitól:
- Mit adnátok ti az Úr Jézusnak, ha hozzátok jönne?
Gondolkoztak egy ideig, azután felállt az egyik:
- Ha az Úr Jézus jönne, odaadnám neki a vasárnapi ruhámat.
- Én az életemet adom oda az Úr Jézusnak. – mondta a második.
- Én az ágyamat adom oda. – szólalt meg a harmadik
- Jól van fiúk. – felelte a tanító bácsi – Ezt megjegyzem magamnak.
Nemsokára felhők borították be az eget. Szél kerekedett és az eső patakokban ömlött. A fiúk ezalatt az iskolában voltak. Amikor az eső egy kicsit elállt, kopogtak a kapun. A kapu előtt egy öregember állott, rongyos volt a ruhája és vizes. Szegény ember vacogott a hidegtől. A tanító bácsi előhívta a három fiút és megkérdezte, hogy emlékeznek-e az ígéretükre?
- Igen, emlékszünk – felelték a fiúk.
Azután odaszólt az elsőhöz:
- Menj és hozd el a vasárnapi ruhádat!
- Te hozd az ennivalódat! – szólt a másodikhoz.
- Te pedig készítsd el az ágyadat! – kérte a harmadikat.
A fiúk engedelmeskedtek tanítójuknak. A ruhával megajándékozták az öregembert, étellel megvendégelték és a szépen megvetett ágyban kipihente a nap fáradalmait. Reggel folytatta a vendég az útját. A fiúk elkísérték egy darabon, azután elbúcsúztak tőle.
Amikor az öreg bácsi elment, megkérdezte a tanító bácsi a növendékeit, tudják-e, hogy ki volt ez az öreg és miért jött? Amikor azt válaszolták, nem tudják, akkor megmondta a tanító bácsi, hogy ezt az öregembert az Úr Jézus küldte el hozzájuk, hogy meglássa, beváltják-e az ígéretüket.
Ezt a mesét írta egy kis néger fiú. Vajon ti tudnátok-e ilyen mesét írni, és ha rá kerülne a sor, ti is így tennétek-e?
Igaz hit
- Hisznek valamiben, amit fontosnak tartanak.
- Hát, nem éppen ezt jelenti…
- Akkor viszont nem nagyon tudom.
- A hit nem más, mint rendíthetetlen bizalom Istenben. Azt jelenti, hogy becsületszóra, vakon hiszünk Neki anélkül, hogy bizonyítékokat keresnénk. A mi hitünk segítségével cselekszik Isten. A Bibliában nagyon sok történetet olvashatunk olyan emberekről – sőt, néha gyerekekről is – akik hittek Istenben. Volt köztük még római tiszt is! Ha akarod, megkeressük őt Izrael egy kicsiny városában.
- Jó, keressük meg!
- Jézus akkoriban éppen a galileai tó partján lévő Kapernaumban időzött. A hír gyorsan terjedt. „Jézus köztünk van!” – mondták egymásnak az emberek. A városban római katonák állomásoztak.
- Háború volt:
- Nem, de ebben az időben Izrael római megszállás alatt volt. Őrállomásokat állítottak fel az ország különböző részeiben, hogy fenntartsák a rendet és az engedelmességet a nép körében. A katonák közt volt egy tiszt. Egy százados, akinek szép háza és sok szolgája volt. Jó és egyenes embernek ismerték. Szerette Izrael népét, főképpen az ő Istenüket. Őt, Akiről a Biblia beszél. A százados egyik szolgája már egy ideje beteg volt, és már halálán van. Szerette a szolgáját és nagyon fájt neki, hogy elveszítheti. Ezért így gondolkodott: - Hívatnom kell Jézust, Ő az egyetlen, Aki meg tudná gyógyítani az én szolgámat! – Önmagát méltatlannak érezte ahhoz, hogy Jézushoz menjen. Ezért néhány fontos méltóságot betöltő barátját kérte fel arra, hogy keressék meg Jézust.
Így történt, hogy nemsokára néhány ember jelent meg Jézusnál és így szóltak Hozzá: Mester, ő igazán megérdemli a segítségedet. Jó ember, aki szereti a mi Istenünket. Micsoda zsinagógát épített nekünk! Kérlek, gyere most velünk! Jézus habozás nélkül, azonnal követte őket. Ahogy közeledtek a római százados felé, ő eléjük jött: - Mester, nem érdemlem meg, hogy átlépd házam küszöbét! Csak mondj néhány szót innen, és a szolgám meggyógyul! Hisz én is parancsot adok katonáimnak és szolgáimnak. Az egyiknek azt mondom, „Csináld ezt!”, a másiknak: „Gyere ide!” – és megteszik parancsomat. Tudom, hogy Neked is elég néhány szót szólnod, és a szolgám meggyógyul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése