2010. április 2., péntek

köszöntő

Közeleg a Feltámadási Ünnep, szeretettel köszöntök mindenkit ez alkalomból !

Áldott ünnep várást


Kék. é.k. 30.G.K. 163.
1,- Gyámoltalan mentem egykor Jézushoz, más út nem volt
De Ő engem szent vérével bűnömtől megtisztított. Kar.

Kar : Drága vér ,mely értem ömlött, tisztító erőd érzem!
Drága vér, mely értem ömlött, hófehérré tett  engem !

2,- Semmit sem hozhattam Néki, csak kegyelmében bíztam.
Építettem igéjére, s vérében megtisztultam. Kar

3,- Ó mily édes nékem Jézus ! Benne békességem van.
Véle oly jó együtt járni tisztaságban az utam. Kar.

4- Jer hát, Jézus téged is vár ! Érted is folyt szent vére.
Tenger bűnöd vesd lábához, s szíved mossa fehérre.! Kar.


NAGYSZOMBAT !
Hajnal előtt, minden testvér , zengjük ama Glóriát,
Amely megtanított rá, hogy életünk nem múlik el,
Kakas hangja, szárnya, tapsa, érzi a kelő napot.


Mi imával s dallal hívjuk, amit jönni vár hitünk,
És a végtelen felséget énekelve végtelen
Hajnal előtt, világ előtt, zengjük a Krisztus királyt.
Tizenkettedik állomás: Jézust leveszik a keresztről és átadják anyjának:-VI-
Minden beteljesedett. Pillantásod, amely megkeresztelte a földet, pillantásod, amely megörökíti és új fénybe öltözteti az élőlényeket s az élet apró dolgait, pillantásod nincs többé. Minden beteljesedett. Mindörökre meg vannak örökítve, soha nem törlődnek ki az emberiség emlékezetéből azok a személyek, akikkel életedben találkoztál: az apostol és a nyomorult, a gazdag ifjú és az asszony Jákob kútjánál, Pilátus az idők végezetéig mossa kezeit, Kaifás felemelt ujjal osztogatja fáradt szentenciáit  -  minden tudományét, amelyet megrohaszt a szív fukarsága  - , a vak, aki meglátta képét megszületni a víz színén, a talpra állt Lázár,  aki megmenekült a sötétség karmaiból, Márta, akinek nem volt egy pillanata sem a maga számára, és kontemplatív nővére, aki a jobbik részt választotta, Nikodémus, aki meg akarta érteni őt, s a százados, aki cseppet sem kétkedett. Minden beteljesedett. A keresztről levett, átvert testedet  édesanyád karja öleli magához, s  Jánosé, a rábízott fiúé, s a mellettük álló Magdolnáé,  akit tűzként mardos a fájdalom.  Minden beteljesedett. A kivégzettek dombján, ahol  a világ a halált látványul kínálja a világ számára, nincsen már senki körülötted,  csak ez a három hatalmas személy, akik az idők végezetéig fognak világítani,  s akik most téged siratnak, ó Krisztusunk, a tovatűnő fény fellobbanása. Tizenharmadik állomás: Jézust a sírba helyezik Vége mindennek. Ez az óra, amelyben úgy tűnik, minden elveszett: a hit órája, egyedül a hité. A hit Isten kedves jegyese. Ő gyengéden tekint reá, mint az Énekek éneke jegyesére, s mint szeretetünk egyetlen bizonyítékára, amit felkínálhatunk neki.
Éppen ezt jött keresni a földre, s egyszer, Jeruzsálemet szemlélve attól tartott, hogy nem találja már, amikor visszatér majd. A hit ugyanolyan türelemmel várakozik rá, ott virraszt az alvó katonák között, a sír előtt, ahova testedet helyezték, Uram. Semmi sem kavarja föl, és semmi sem riasztja meg. A hitnek szövetségeséül szegődik mindaz, ami a hitetlen emberek aggodalmát vagy kétségbeesését táplálja: a szenvedés, amely hozzád hasonlóvá teszi, az idő, az örökkévalóság utazása a tőle idegen univerzum felé. Ő, a hit szeret, mi egyéb számít? Számára ez a szűk új sír, ahol Te nyugszol, Urunk, az új szövetség ládája, ám ebben már nem a törvény lakozik, hanem a Szent, az Egyház s a jövendő beteljesülések kezdete. A hit tudja, hogy Te a harmadik napon fel fogsz támadni. Urunk, akit jobban elrejt ez a világ, mint a sírbolt, Te, akit bűneink keresztrefeszítenek, Te, akit eltemettünk szívünkben  -  feszítsd fel a sziklát, amelyet eléd hengerítettünk. Ezt kéri tőled szegény hitünk. Nagypénteki gyászában már félhangon énekel valami benne. Hiszen ez az éjszaka, amely most ráborul a hitre, számára csak a nap kezdete. S a nap te vagy, ó Krisztusunk!

Feltámadás !
Krisztus él, mért bánkódom ?Föltámadt. ezt jól  tudom.
A bűnt, a halált legyőzte Hála Neki örökre.
Ö benne van már hitem, megváltotta életem,
Eltörölte bűnömet, megszerezte üdvömet .
Ha mind e világ megtagad, elég ,ha Ő velem marad .
A Sátán bármit is tegyen, nem árthat többé már nekem.

Azért immár nem félek én, mert Jézus él és Ő enyém,
Időm ha majd egyszer letelt a sírból Ő életre kelt.
Legyen hála halálodért, dicső feltámadásodért,
Te élsz, mi is élünk veled, ezért imádjuk szent nevedet

                                     --   I  g  --
                        --.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése