köszöntő

//

       Kék. é.k. 382.Ged.64.

1,- Jézus Krisztus ,Király, hozsánna, üdv Neked !

Minden nyelv zengje ma a Te dicséreted. Kevés a

Hárfahang, szóljon ma harsona: él Jézusunk, halleluja !Kar

Kar : Halleluja, halleluja, feltámadt ím harmadnapra  !

Halál, hol fullánkod? Nincsen már hatalma: legyőzött az Isten Fia !

2,- Bár por s hamu vagyok, sorsom a szenvedés : végzetem a halál, örömöm oly kevés, él ,mégis a remény :nem vagyok elveszve : feltámadunk új életre !  Kar .

3,- Nem áll a kereszt már szomorú Golgotán : buja virág tenyéssz Krisztusunk sírhantján. Tündöklik fent a nap : elmúlt az éjszaka : él Jézusunk, halleluja !Kar.

 H Ú S V É T   E L Ő T T  !

Tudtam,hogy nincs már messze az óra,

Hogy nemsokára elvégeztetik.

Szent imájának minden drága szója,

Tanítványaiért esedezik.

Kereszt előtt a Gecsemáné kertben,

Tudta, hogy mit rejt a kétes sötét,

A csók, a holdas , kékszínű berkekben….

És vissza tette Málkus fülét.

Tudta ,hogy  a Nagy Halál szárnyát bontva,

Az égő kínok véres árnya itt,

Hogy már utolsó vacsoráját osztja….

És mossa tanítványai lábait.

Húsvét előtt, nagypéntek éjszakáján,

A Kereszt fénye az egekbe tör,

Mert mérhetetlen áldozata árán,

A bűnös földet váltotta meg Ő….

Ötödik állomás: Cirenei Simon viszi Jézus keresztjét :-III-
Amikor az utcán elbotlott az elítélt, akit elborított a vér és elgyengített az ostorozás,
az Evangélium szerint kísérői kiválasztottak a tömegből
egy Cirenei Simon nevű embert, aki a mezőről tért éppen hazafelé, s arra kényszeríttették,
hogy vegye föl a keresztet, s vigye Jézus után.
Ó Krisztusunk!
Hogy elítéljen téged, e napon szövetségre lépett az árulás, a tudatlanság, szektás gyűlölet, az igazságtalanság és elválaszthatatlan szövetségese, az államérdek.
Te jóságodban megengedted, hogy egyvalaki közülünk, akit találomra választottak ki a katonák,
minket képviselve részt vállaljon üdvözítő művedben, s így ne legyünk teljesen kizárva szenvedésedből.
(Ők azt hitték, rád kényszeríthetik akaratukat, pedig a te akaratod szerint cselekedtek.)
Mégis akadt legalább egy ember, aki nyomodba lépett, amikor mindenki más elmenekült!
Mégis lett hasonlóság, legalább a kereszt súlya alatt, egy rövid pillanatra a Megváltó és a megváltott között!
Hatodik állomás: Jézus másodszor esik el "A meghajlott nádat nem töri el, mondja az Írás, és a füstölgő mécsbelet nem oltja el".  Ó Krisztusunk! Nem azért jöttél, hogy legyőzd a birodalmakat,  hiszen a te történelmedet nem mások vérével írják, hanem a tiéddel.
Te nem azért jöttél, hogy ítélj és büntess, hanem azért, hogy életedet add azokért, akik nélküled meghalnak. Te azért jöttél, hogy az utolsó szemig összegyűjtsed a port, amelyből lettünk, hogy semmi el ne vesszen abból, amit teremtettél; hanem új életet nyerjen a szeretetben mindaz, amit a bűn tönkretesz és megöl.
 Azért, hogy ne legyen a földön semmi sem  olyan alacsony, olyan megvetett és olyan nyomorult, annál, hogy te ne szálltál volna mélyebbre.
Ó, megvert Messiás, akit kivetett a világ, s aki másodszor hajtod meg térdedet,
hogy egyszer s mindenkorra megszerezd a lelkek kiengesztelődését.

                                               Azt a keresztet…

amely most annyira nyomja válladat,

 mielőtt elküldte hozzád az Úr
mindenható szemével megvizsgálta
szerető irgalmával átmelegítette
mindkét kezével súlyát mérlegelte
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e annál,
mint amit elbírsz?

Szent kegyelmével aztán megáldotta,
Irgalmasságával megillatosította,
Reád és bátorságodra tekintett
Így érkezik a mennyből kereszted
Mint Isten köszöntése
Mint a te jó Urad szeretetének
Irgalmas ajándéka.

                                                        (szerzője ismeretlen) 

HOZSANNA UTÁN - Máté 21:12-16.
(Győri József)

Hervadnak már a pálmaágak
Országútján a nagy Királynak.
Szerteoszlik éljenző népe.
A templomig kevés kísérte.
Pénz, üzlet, bálvány felborítva,
Nyerészkedők megszomorítva.
Valahol, a város szívében
Haláláról tárgyalnak éppen.

Nehéz kép ez: tél a tavaszban.
De egy csendes templomsarokban
Ott áll Jézus: tavasz a télben.
Nagyok nélkül, kicsik körében.
Prófétálnak a gyermekszájak:
„Hozsánna a Dávid fiának!’’
- Hallod, Mester, mit zeng az ének? -
Igen, hallom. Isten nevének
Gyermekek adnak dicsőséget.

Míg elhagyják, erősek, épek,
Jönnek a betegek, szegények.
Sánták, bénák kínnal mozogva,
Világtalanok tapogatva.
S ott, a csendes templomsarokban
Üdít, gyógyít mindent, kit áthat.
Szemétté lett a földi látszat.
Megváltott az égi alázat.

KERESZTFÁNÁL

 Uram, itt állok előtted
véres, durva, alig gyalult
kereszted előtt.
Döbbenten állok és nem
akarom elhinni azt,
hogy  ide juttattalak.

Emlékszem a koszos jászolodra,
a düledező istállóra,
bölcsekre, pásztorokra...
Mindenre emlékszem, Uram.
Úgy éreztem akkor, hogy
végre megtörtént a csoda.
Elhittem, hogy megszületett
a szabadító, Izrael szabadítója.
Láttalak később a Jordánnál,
az Olajfák hegyén, a templomban,
- elárulok, kissé furcsálltam a dolgot -
de még akkor sem gondoltam,
hogy ilyen korai lesz a halálod.

Uram, én csalódtam.
És sírtam is,
amikor láttalak, hogy halálra keresnek,
majd láttam, hogy cipeled a véres keresztet.
Ez nagyon fájt.
De megfájóbb volt rájönni arra,
hogy én juttattalak ide.
Pedig én csepp vagyok a tengerben,
és mégis a hóhéroddá váltam,
mert vad szenvedéllyel
'feszítsd meg'-et kiáltottam.

Most itt állok kereszted előtt.
Próbálom jóvá tenni vétkemet,
de nem lehet... elvégeztetett...
Nem tehetek mást; elfogadom
lesújtó bűnérzetemet - keresztemet.
Tudom, a Tiéd fájdalmasabb
és sokkal nehezebb.
Tudom, a célod magasztosabb
és tetteddel örökre magadhoz láncoltad
teremtményedet... bűnös gyermekedet.

Ó bocsásd meg,
hogy a hóhéroddá váltam.
Irgalmad lehelete érintse szívem.
Kegyelmed gazdagságából
áradjon rám is.
kérlek, e poredényben.

 És támadj fel,
támadj fel bennem, Krisztusom.
Kelj életre,