Az ötödik „Úr-közel”
Az ötödik „Úr-közel” Jézus visszajövetelével valósul meg. Ezzel az Úr másodszor jön a földre. Első alkalommal úgy jött, mint vándor, istállóban született, bitófán halt meg, ruháit is szétosztották gyilkosai. Második alkalommal úgy jön el, mint király, nagy hatalommal fog égből alászállani, mindenki látni fogja dicsőségét, és széjjelfutnak előle ellenségei.Ez az „Úr-közelség” mást fog hozni az egyháznak és mást fog hozni az emberiség többi részének, a „nemzeteknek”. Egyház alatt ekkor már régen nem a földi felekezeteket fogják érteni, mert ezek Krisztus visszajövetelét megelőző nagy szakadásban elvilágiasodnak, Krisztust megtagadják és az Antikrisztus mellé állanak. Megíratott ugyanis, hogy a külső udvar, azaz a látható egyház odaadatik a pogányoknak és azok a szent várost 42 hónapig tapodni fogják (Jel. 11, 2).
Egyház alatt, amikor az Úr visszajő, azt a földileg meg nem szervezett, de Istentől jól ismert tömeget fogják érteni, akiket Isten angyalai szellemi pecséttel látnak el. E pecsét egyik oldalát csak Isten fogja olvasni: „ösmeri az Úr az övéit”; a másikat az emberek olvassák: „el fog állni a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét nevezi”. (Vö. Jel. 7, 3 skk; II. Tim 2, 19).
Amikor az Úr visszajő, ez igaz egyház tagjai föltámadnak. A feltámadó egyházat az angyalok elragadják a visszatérő Úr elé s „ekképpen mindenkor Véle lesznek”. (I. Tessz. 4, 14-18) . Mindenkor Véle lesznek: ez az ötödik „Úr-közel”, mely testi közelség lesz, első pillanatra csak a választottaknak, akkori nevükön: a győzedelmeseknek része lesz, akik addig is szellemi közelségben voltak az Úrral.
Nem úgy lesz tehát, mint Jézus első eljövetele alkalmával; amikor csak lassan jutottak a testi együttlét mellett szellemi közelségbe is. Mind testi, mind szellemi Isten közelségből fognak kiindulni, hogy szolgálatukat az emberiségen elvégezzék. Ez a szolgálat a Báránnyal való együtt-uralkodás lesz. Ennek a találkozásnak és közösségnek Jézus a példázatokban ezt a meghatározást adta: „a király menyegzőt szerze fiának” (Máté 22, 2). A Vőlegény és menyasszony örök egyesülése: menyegző. Csak egy idő multával lesz látható Krisztus a többi akkor élő embernek, akik ekkor még nem kerülnek ítéletre, hanem az úgynevezett ezeréves uralkodás missziójának lesznek tárgyai, nagy ébredéseket nagy megalázkodások előznek meg: minden nemzet előtt elsőként Izrael népe fogja a bűnbánat könnyeit sírni Őérte, akit általszögeztek, azután a bűnbánat és az azt követő ébredés kiterjed a világ összes nemzeteire. Be fogják látni tévedésüket s kiderül az egyház igazsága, amiért az oltár lábánál nyugvó szentek a mennyekben imádkoztak.
Amint az Úr első eljövetele alkalmával a tanítványok lassankint vették észre, ki tulajdonképpen az a Jézus, hogy Benne Isten jelent meg: úgy fogja most a világ Krisztusnak és szentjeinek világkormányzásából lassankint felösmerni igazi Urát és amennyire felösmerik Őt, annyira jutnak be az Ő közelségébe. Ám ekkor is még mindig lesznek olyanok, akiket az Úr jelenléte eltaszít; lassankint elhúzódnak az akkori társadalomtól, „a föld szélein” gyűlnek össze s „GÓg és Magóg” népévé lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése