A kereszt nagysága !
--- Ef. 3: 17 - 19.- vers alapján.--
Kereszt nagyságát a hit szemével
Uram, így tudhatom meglátni csak.
Más módokon se szív, se ész nem ér fel,
mert láthatatlan titkod látni - vak.
Milyen széles lehet Krisztus keresztje ?
Oly széles tán, mint két kitárt keze,
de áradó szerelme átölelte
már elveszett világunkat vele.
S e mérhetetlen égi szeretetben
minden faj és minden nép benne van.
De nékem az lett legcsodásabb ebben,
hogy én is benne tudhatom magam!
Milyen lehet kereszted hosszúsága ?
Magam mértékével nem mérhetem ,
de hű kegyelmed, mely belőle árad,
olyan hosszú, mint a történelem.
Óh, mennyi embert ért utol a fénye
s mennyit fog még, míg lesz történelem!
De én leginkább ezt zengem dicsérve:
Utolér engem is kegyelmesen!
És mélysége e fának hová ér le?
--Ki mélyre ásta, mit sem ér vele.--
De nincs a bűnnek oly iszonyú mélye,
hová ne hatna el szeretete!
Milyen mélyre hajolt le nagy irgalma,
hogy megkeresse mind, ki elveszett,
és feltámasszon engem is, ki halva
hurcoltam addig hűtlen éltemet!
Milyen magas végül Uram, kereszted?
Túlnőtt a kozmoszon, egek egén,
és megnyitotta számomra a mennyet,
mely boldogító hitben már enyém!
Ezért kereszted nékem nem boldogság.
erő s öröm, mely érdememben” van.
Ím ezzel most is megérkeztem hozzá,
s dicsérni érte nincs több szavam.
De van imádásodra hajló térdem...,
Szívem véges, szerelmed végtelen:
a teljességet sejtem csak, nem értem,
de ott a mennybe” majd megérthetem!
MI LENNE MOST VELEM ?
Vajon mi lenne most velem.
Ha nem találtam volna rád ?
Úgy hurcolnám keservesen
A rám szakadt nehéz igát.
Oly koldusan, amint vagyok,
Vonszolnám sok fáradt napom.
Hisz utamon mi fény ragyog :
Oh Mesterem ! Tőled kapom !
Elnézem itt magam körül,
Mint lót - fut a bohó tömeg…..
Hiába ujjong és örül :
Boldogságom nem érti meg.
Látok nagy, gazdag esküvőt,
Ragyogás, pompa , kacagás !
De vajon boldog, szép jövőt
Varázsol – e az ily varázs ?
Látok pompás keresztelőt.
Mindenki boldog, meghatott,
De kincsüket, haj! A szülők
Nem néked ajánlják fel ott !
S ha rombadől az épület
S a gyászmenet búsan halad :
Tenélküled ! Tenélküled!
Oh, rettenetes gondolat !
Futó lidércek itt alant,
Örök, vak éj, mely ott fogad !...
Oh hol talál hymnust a lant,.
Elzengni boldogságomat ?
Nincs hymnusom rá, nincs dalom,
Csak könnyemet törölgetem,
És meghatottan mormolom
Neved betűit, Mesterem !
Vigh János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése