Isten orvoslata a megfáradtaknak

  "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsoltárok 127: 2b, Új fordítás)

Mindig lenyűgözött a tanítványok megváltozása a feltámadást követően az azt megelőző állapotukhoz képest. Az egyik pillanatban legyőzöttek voltak, a következőben pedig dinamikusak. Az egyik percben össze voltak törve, aztán pedig magabiztosak lettek. Az egyik pillanatban együtt siránkoznak, majd a világnak beszélnek.

Mi lehet a változás oka?

Amikor személyesen találkozol a megfeszített Krisztussal, akkor sokkal magabiztosabb leszel.

János evangéliuma 20. fejezetében a tanítványokról ezt olvassuk:

János 20:19-20: "Aznap amikor beesteledett a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak eljött Jézus, megállt középen és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek"  És miután ezt mondta, megmutatta nekik kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat" (Új fordítás)

A következő pár napban megnézzük, hogy mi volt az a három dolog, amely elrabolta a tanítványok magabiztosságát (és a mienket is), és hogy hogyan lehet túljutni ezeken a nehézségeken.

Először is mondhatjuk azt, hogy a tanítványok nagyon fáradtak voltak. Akkor már nagyon késő vasárnap volt. És ez egy kemény hét volt. Ott volt a Virágvasárnap. Aztán a templom kitakarítása, az utolsó vacsora. Megvolt a keresztre feszítés. Kifacsartak voltak. A leggyakoribb oka a bátortalanságnak a fizikai és az érzelmi kimerülés. A dolgok sokkal rosszabbnak tűnnek, ha kimerült vagy. Vince Lombardi ezt mondja: "A kimerültség mindannyiónkat gyávává tesz."

Amikor fáradt vagy, elveszíted a magabiztosságodat. Ez egyszerű. És mi a gyógymódja? Nem kell sok hozzá, hogy rájöjjünk. A megoldás a fizikai és érzelmi kimerültségre - és ezzel a megoldás a magabiztossághoz is- a pihenés.

A Zsoltárok 127:2 ezt mondja: "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsoltárok 127:2b, Új fordítás) Néha a legspirituálisabb dolog, amit tehetsz az - az, hogy elmégy aludni. Csodálatos mennyivel jobbnak tűnnek a dolgok egy jó éjszakai alvás után.

Sosem tudod kihozni magadból a legjobbat, ha nem pihensz eleget.

Beszéljünk róla:

• Mi tart vissza attól, hogy eleget pihenj?
• Hogyan befolyásolhatja a fizikai és érzelmi kimerültségedet az, hogy az Isten által neked tervezett dolgot csináld?

AZ ÉN MIATYÁNKOM (Ismeretlen szerző)

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, -reményteljesen,
S fohászkodj: Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!

Mikor a magányod ijesztően rádszakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a 'Rossz',- erre van Istene!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, -és hittel rebegd,
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor mindenfelől forrong a 'nagyvilág',
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, 'Lélek',ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, -hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!

Mikor belédsajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne...!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, -Hajtsd meg homlokod,
S mond: Uram, legyen meg a Te akaratod!

Mikor a 'kisember' fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a 'gazdagság' milliót költ, hogy éljen,
S millió szegény a 'nincstől' hal éhen,
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, -tedd össze két kezedet,
S kérd: Uram! -Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül,- sőt - ellen támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg 'Őt'!...
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram!- Segíts! -S bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,...!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!- Megbocsátok az ellenem vétőknek...

Mikor a 'nagyhatalmak', a békét tárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol!- Csak egymást gyilkolják!...
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt?
Istenem MIATYÁNK!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba,- s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a 'Rossz', támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!!!  ÁMEN

------------------------------------------

UTÓHANG.
S akkor szólt a Mester, keményen szelíden,
Távozz, Sátán, SZŰNJ vihar! Béke, csend legyen!
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?...
Bízzatok! Hiszen én megígértem nektek.

Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!...
Hűséges kis nyájam, én pásztorod vagyok,
S a végső időkig, - veletek maradok!!! ÁMEN

 

------------------------------------------------------

 

BÉKÉT, ÉDES BÉKÉT
1. Békét, édes békét lelkem hol talál?
Üdvös égi célját tisztán látja már?
Megváltást nyerhetsz az Úr Jézusnál,
Enyhet ad néked és békével vár!

2. Fájó sebre gyógyírt, ó, ki nyújt nekem?
Rémes éjszakában lesz-e védelem?

 

Legyen szíved, mely sosem válik kővé,

legyen kedved, mely sosem gyullad haragra,

és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.

Dickens, Charles

--------------------------------------------------

 

Ne a félelmeidtől kérj tanácsot, hanem a reményeidtől és az álmaidtól.

Ne a kudarcaidon gondolkozz, hanem a még meg nem valósított lehetőségeiden. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál, de nem sikerült, hanem azzal,  amit még lehetőséged van megtenni.

XXIII. János pápa 

-----------------------------------------------

  Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. (Albert Eistein)

  Öröm és boldogság legyen mindig veled, arcod mosolyogjon, ne lásson könnyeket. Erő és egészség kísérjen utadon, nagyon boldog légy minden napodon!

  Röpül az idő, mennek az évek,
De vissza soha nem nézek.
A bohém évek szállnak,
S ránk új dolgok várnak.
Remélem ma boldog társaság, vesz körül,
Aki veled együtt örül,
Hogy egy újabb napod köszöntött be
E jeles napon az életedbe.

Ha lázadó vagy, de csak titokban. Felégetsz magad mögött mindent gondolatban.

Nem baj, hogy mindenki irányít, úgysem azt teszed. Egészen mostanáig kettős volt az életed.

De Jézus át és meg segíthet!!  (Neoton Familia)

A lámpa tovább ég

Éjfél felé járt az idő S a zivatar is elállt. A család rég lenyugodva Már álomországban járt. Míg kint a korom-sötétében Csak az esőcsepp látszott, Addig velem gondolataim, Pislogó lámpám játszott.

Visszagondoltam mindenre, Múltra, gyermekkoromra. Napsütötte verőfényre, S átélt zivatarokra… Az Úr tudja, hány villámlást Vezetett le életemben, Mióta megkapaszkodtam, A Mester keresztjében.

Míg én farkasszemet néztem Az éjjel, sötétséggel, És azokon túlszárnyalva Beszélgettem az éggel, Egy hosszú tűzcsík kígyózva Az eget átfutotta, S egy-a drótba vágott- villám Izzómat eloltotta.

De a másik fény megmaradt, Égve tovább is – rendben. Köztük párhuzamot vonva Térdre borultam csendben, Majd a hajnalpirkadásnál Az ablakom kitártam. S a fényért a viharokért Az örök Istent áldtam.

1951.04.07

- 8

A megtérés

Nemcsak lemondás megszokott dolgokról, Nemcsak leszállás a magas ormokról, Nemcsak észrevenni azt, akit kerültünk, Nemcsak ott hagyni, akikért hevültünk, Nem szemlecsukás és világámítás: Nem egyszerű újabb váltóállítás, Nemcsak templomjárás, Krisztus-hirdetés, Nem nyögés nélküli teherviselés.

Részemre alázatos szívkitárás, Egy szent, csodálatos isteni áldás. A megtérés nekem világesemény, Melyben énbennem zajlott le szívrengés, S ledönti bennem magam: kit szerettem, Kit gyakran toronymagasba emeltem. A megtérés egy nagy felfedezése annak, Hogy utak között különbségek vannak.

A megtérésben magunkévá tesszük, Hogy néki élünk s erőnk Tőle vesszük… és bár e világ forró katlanjában Hevít s perzsel is sistergő árjában, A sárra, mely ránk freccsent, legyen gondunk, Hogy minden folt nélkül leégjen rólunk… Istenben élni a legszentebb dolog, S megmaradni… bár a prés recseg-ropog!

1949.03.02

- 9

A Mester útja

Tegnap is olyan volt, mint ma És holnap sem lesz más. Térkép nem jelzi határit, S nincsen indító ház.

Ismertetőjel: egy vonal, Ez rajta végig fut, Melyet a Mester már régen A keresztjével húz.

Jobbról és balról göröngyök S bukdácsoló lények. És itt-ott, de nem elrejtve: Picike kis fények.

Egy-két ismerős úttörő Zúzza a rögöket, És a fáradt zarándokba Új erőt öntöget.

Az útra padot nem tettek, Bár a király útja. Pihenésre vágyódóknak A Mester ezt mondja:

Ezen az úton csak menni, Vagy térdelni lehet, Rajta a legkisebb értem Nagy dolgokat tehet.

A hajlásában még mindig Ott állnak a hegyek, De ne feledd, hogy én most is Teelőtted megyek.

1948. 03. 23.

- 10

A nyelv

Beszélni sokszor sokat tudunk, és ezért gyakran bajba is jutunk. Nyelvünk, ez a kicsiny finom műszer Pattog, mint a tűzbe dobott lőszer. Földrengést jelzőként kileng jobbra, Ellenhatásra karcolgat balra. Ki láva- árjába belekerül, Az biztosan többször el is merül.

Beszélni sokszor sokat tudunk, Nyelvünkkel tűzre új csóvát dobunk. Míg mást égetünk, befelé égünk, Pernyével beszórjuk egész lényünk. Ki hozzánk ér, hamarosan megég, Bár hidegek vagyunk, akár a jég. Az ellenszer?! Ismerd meg énedet, és sokszor harapd meg nyelvedet.

Beszélni sokszor keveset tudunk, S az imádságig csak ritkán jutunk. Vigaszt nyújtó szóval fukarkodunk, Vallást tenni néha bátorkodunk. Bocsánatot kérni nem bír a nyelv, Miatta megakad sok nemes terv. Sértődöttséget hamar észrevesz, Durcásságból gyakran néma lesz.

A nyelv kicsi, de nagy dolgokat tehet, Ember – Isten között kapocs lehet. Egy szóval is kötözhetsz sebeket, Egy szóval is könnyíthetsz terheket. Egy jó szóval már csodákat tehetsz, Egy jó szóval a szívekig mehetsz. A legszebb, mit ember vele végez, Ha válaszol, mikor Isten kérdez.

1947. 12. 06.

- 11

A rügy éneke

A tél után tavaszt várok, És bimbó-hívó nap sugarát, Levetem téli köntösöm, Mi fogva tartott és bezárt.

Ha majd azt, mit a gyökér küld, Átadja a törzs és az ág. Akkor én is bimbó leszek, S bimbóból egyszerű virág.

Ha majd a kelyhem szétnyitom, Jöhetnek a kicsi méhek. Nem féltem virágporomat. Tudom, hogy ők abból élnek.

Bár magamból adok nekik, S asztalukra ételt teszek. Mégis nekik köszönhetem, Hogy virágból gyümölcs leszek.

Engedj magadhoz méheket, Hogy te is gyümölcs tudj lenni. Nem csukva kelyhet… a szívet. Az ember sok jót tud tenni.

1951. 03. 18.

- 12

A Te igád?

Uram… Nem tudom, miért. De érzem, hogy a Te igád most oly nehéz. Annyira más ez, mint amit ígértél. -lehetetlen, hogy felcserélték?

Te azt mondtad „ gyönyörűséges”, mikor álmodozva húzni kezdtem: A bevert szegeket észre sem vettem, csak ma látom, hogy sebes lettem.

Utam lefelé, a mélybe visz: s könnyű terhed mégis húzni kell. Bocsásd meg nekem, hogyha megkérdezem: -a kerékkötők nem ültek fel?

Olyanok akik a Te nevedben saját terhüket rakják reám. Hallják, de nem akarják észrevenni, hogy a küllők is recsegnek már.

Ugye, figyeled, hogy igéddel képmutatón fejemet mossák? De hiába mutattál példát nekik: a lábmosó vizet nem hozzák.

Ne haragudj rám, ha azt mondom, hogy tanításod elvetették, és a gyönyörűségest,-ami könnyű, a Te igád… Már kicserélték.

1963. 09. 08.

------------------------------------------------------------

Egy az Isten

Egy az Isten s mindenki egy,
Egy a szőlő, az alma s a meggy.
Egy a postás, a pék s a kéményseprő,
„Mindenkire szükség van!”, mondá a Teremtő.
Egy a szeretet, a fájdalom s a harag,
Ám Istennel haladva csak a szeretet marad!
Egy a test, a lélek és a szellem,
Egy a jóakarat s az isteni jellem.
Egy az újszülött, a fiatal s az öreg,
Nem egy a felszálló lélek s a levetett köpönyeg!
Egy az élet és a halál,
Mert a halállal az ember új életre talál!

A legnagyobb szépség

Te is én is egyek vagyunk
egy az örömünk, egy a bánatunk;
s mivel testvérek vagyunk e földi családból,
bocsássunk meg mindenkinek Isten igazából!!!
Tanuljunk meg örülni egyásnak,
akkor is, ha nem megy könnyen;
S legyen mindig a kérdés a fejünkben:
Erre a világra én miért is jöttem?
Mert a végén innen, mind egy helyre megyünk,
S nem mindegy, hogy itt a földön mit és hogyan teszünk!
Elfogadunk-e másokat, látjuk-e a szépet,
Rohanunk a vesztünkbe vagy tapossuk a féket?
Repülünk-e szárnyakkal vagy csak álmodozunk róla,
szurkálódva cselekszünk vagy törekszünk a jóra?
Te is én is egyek vagyunk, nincsen nagy különbség,
s pont abban a kis másságban van a legnagyobb szépség.

Döntés

Merre menjek Uram? Balra vagy jobbra? Szeretnék tisztán látni, taníts a jóra,

A tiszta lélek s tiszta szellem, mely vonz engemet,

Vezess Uram, mint szülő vezeti a gyermeket.

Segíts felnőni a feladatokhoz, akkor is ha fáj,

Tanítsd nekem mi a szeretet, s mi az, hogy női báj.

Puhítsd szívemet, taníts szorgalomra,

Adj rengeteg isteni erőt lankadt karjaimba.

Áldom az Urat teljes szívemből, tudom, hogy vigyáz ránk,

S ha épp zöldség kell az erőhöz, elfogadom,

Még akkor is, ha jobban esne a lekváros fánk.

Istenem, köszönöm azt amim van, s azt is amim nincs,

Mert az Isten által vezérelt élet a legnagyobb kincs!

Isteni fény

Látok két csillagot, úgy fénylenek,

ragyognak, mint az Isteni szemek.

Isten szeme néz le ránk az égből,

s erőt meríthetünk az ő fényéből.

Milyen jó, hogy van Istentől kapott kegyelem,

angyali szeretet, csend és fegyelem.

Minden vita után legyen béke,

szeresd felebarátodat, Isten ezt kérte!

Az még jobb, ha nincs vita, sem harag,

mert utána csak rossz érzés marad.

Fontos viszont a kommunikáció s az egyetértés,

bomló, romboló gondolatoktól való megtérés.

Ha tiszta a lélek, tiszta a tekintet is,

Isten fénye ott ragyog a te szemedben is!

-----------------------------------------------------------------

Úgy kérem Istent ...

Imákba merítem reszkető lelkem
Ég felé nyújtom ha fáj már a Lét:
úgy kérem Istent: árassza rá
megbocsájtó, irgalmas Szeretetét.

Úgy kérem Istent: gyógyítsa be rajta
a vadság-adta, millió élő sebet
hogy élhessen benne egy percre még
a Hit; a Reménység s a Szeretet .

Úgy kérem Istent: rejtse el óvón
reszkető szívem, ha rámtör a félsz' :
Úgy kérem: mutassa meg újra és újra:
az Ő szent Szívén még ma is
van számomra menedék ...

Úgy kérem Istent: vonjon magához,
emeljen fel, ha már nem bírom tovább:
Emeljen fel, ne hulljon végleg sárba
az egykor Tőle reménykedve útrakelt,

de e hamis valóságban meggyötört
tán már százszor is megölt
rettegő lélek-madár ...
(Tandari Éva)

-----------------------------------

 

Várnai Zseni - Ne irigyelj...

Ne irigyelj, púpos ember,
amiért egyenes vagyok,
a lelkemen oly nagy púp van,
hogy majd belészakadok.

Te nem látod, de én érzem,
hogy ez a púp mily nehéz,
bele van ám gyömöszölve
egy mázsányi szenvedés.

Te vak ember, ne haragudj,
én sem látok messzire,
bukdácsolok, botorkálok,
s nem találok semmire.

Fogadj engem testvérednek,
szegény néma, s hidd nekem,
én is csak dadogva szólok,
s nem érti meg senki sem.

Szeressetek engem, bénák,
nyomorultak, szegények,
ügyefogyott vagyok én is,
össze-vissza beszélek,

képzelődöm, álmodozom,
mint az őrült, s azt hiszem,
üvegből van, s összetörik

------------------------------------

 

Isten kezében

Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis
verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.

Lassan - Ó de lassan! -
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hűsége,
atyai szeretete.

Kezéből etetett.
Igéjéből itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.

Kezében vagyok.
Kezéből élek.
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!

Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezéből
semmi ki nem vehet!

S így "lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben."
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!
(Túrmezei Erzsébet)

Isten valóságos, attól függetlenül, hogy mit érzel

 

  „Az ÚR elrejtette magát az ő népe elől, de én benne bízom, és belé vetem a reményem.” (Ézsaiás 8:17, GNT fordítás
Könnyű Istent dicsőíteni, mikor a dolgok nagyszerűen mennek az életedben, mikor Isten ellát étellel, kapsz tőle barátokat, családot, egészséget és örömteli helyzeteket. A körülmények azonban nem mindig ilyen kellemesek. Hogyan dicsőíted akkor Istent? Mit teszel, amikor úgy tűnik, hogy Isten millió mérföldre van?
Isten imádatának legmélyebb szintje, amikor a fájdalmak ellenére dicsőíted Istent, hálát adsz Istennek a megpróbáltatások között, bízol benne a kísértésben, átadod magad akkor is, amikor szenvedsz, és szereted őt akkor is, amikor távolinak tűnik.
A barátságokat gyakran megpróbálja az elkülönítettség és a csend; amikor elválaszt a fizikai távolság, vagy amikor nincs lehetőség beszélgetni. Istennel való barátságodban sem mindig érzed, hogy közel vagy hozzá.
Philip Yancey bölcsen jegyezte meg: „Minden kapcsolat magában hordozza a közelség idejét és a távolság idejét, és az Istennel való kapcsolatban is – nem számít mennyire meghitt – az inga lengeni fog egyik oldalról a másikra.”
Ez az, amikor a dicsőítés nehézzé válik.
Ahhoz, hogy barátságotok éretté váljon, Isten próbára fogja tenni elszakítottnak, távolinak látszó időszakokkal, olyan időszakokkal, amikor úgy tűnik, hogy elhagyott vagy elfelejtkezett rólad. Úgy érzed, Isten millió mérföldre van tőled. Ezekre a napokra, a lelki szárazság, kétség, az Istentől való elhidegülés napjaira Keresztes Szent János [XVI. században élő spanyol katolikus szent, karmelita szerzetes, teológus, költő, a katolikus egyház belső reformációjának egyik központi alakja] úgy hivatkozott, mint „a lélek sötét éjszakája”. Henry Nouwen [XX. századi holland katolikus pap, teológia professzor, író, munkásságának fő területet a pásztori szolgálat, a közösség, a társadalmi igazságosság volt] a „a hiány szolgálatának” hívta. A.W.Tozer [XX. századi amerikai protestáns lelkész, prédikátor, író, „élete és művei elsősorban a gazdag és bensőséges imaéletéből táplálkoztak”] „az éjszaka szolgálatának” nevezte. Mások a „szív hideg teleként” emlegették.
Jézuson kívül, mindenki más közül talán Dávid volt a legszorosabb barátságban Istennel. Tetszett Istennek, és úgy hívta, hogy a „szívem szerint való ember” (ld. 1Sámuel 13:14 és ApCsel 13:22).
Mégis Dávid gyakran panaszkodott Isten látszólagos hiányára:

• „URam, miért vagy közömbös, és miért vagy olyan távol? Miért rejtőzöl el, amikor legjobban szükségem van rád? (Zsoltárok 10:1, TLB fordítás).
• „Én Istenen, én Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan távol, amikor segítségért sóhajtozom? (Zsoltárok 22:1, NLT fordítás, második kiadás).
• „Mért hagytál el engem?” (Zsoltárok 43:2a, GNT fordítás; ld. még Zsoltárok 44.23; 74:11; 88:14; 89:49).

Természetesen Isten valójában nem hagyta el Dávidot, és nem hagy el téged sem. Ismételten megígérte, „Nem maradok el tőled, és nem hagylak cserben.” Zsidókhoz írt levél 13,5
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz, amelyek segítenek Isten dicsőítésében a fájdalmak és megpróbáltatások között?
• Mit gondolsz, mire akar Isten tanítani ezekben az időszakokban?
• Isten mely ígéretei adhatnak reményt és bátorítást? 

------------------------------------------------

 

Varga József -

Parázs volt bennem

Vendégem volt ma drága lényed,
S lelkembe szállott égi fényed.
Kinyílt hitemnek rózsaága,
Létedre világok Királya.

Parázs volt bennem Istenséged,
Örök fénnyel tündöklő mécses.
Most lángtengerré vált a szívem,
És benne szereteted pihen.

Így lettél életem napfénye,
Rügyet fakasztó reménysége.
S míg hitbimbómat ápolgatom,
Hálaének fakad ajkamon.

Légy hát áldott, ó, menny s föld Ura,
Örök életünk alkotója!
Tárd ki felénk ölelő karod,
Add meg nékünk mennyei lakod!

1954

-----------------------------------------------------------

 

érezzem az életem.

Titokzatos szemeid egy fényképről,
Majd mindent elárulnak életedről,
S én keresem rejtőzködő szívedet,
Hogy megértsem titokzatos lelkedet.

A lelkem mélyén együtt érzek veled,
Ezerszer is megérintem a szíved.
Szívembe zárva, és így átölelve,
Alapot raknék le egy új életre.

Angyalok szárnyain suhannék hozzád,
Ha nekem egy nap a szívedet adnád.
Lelkem lelkeddel egy lélekké válik,
Ha a szíved is szeretetre vágyik.

Bárhol létezel, én elérlek Téged,
Elviszem hozzád minden szép reményed,
S vigaszként nyújtod felém a két kezed,
Hogy lelkemben érezzed az életed.

Ajándék e vers, névnapodra Neked,
Szépítse meg kicsit a Te életed!
Boldog Névnapot kívánok én Neked,
Váljon valóra minden szép reményed!
Palercsík László
(Pécel, 2011. július 24. - Széles Kingának névnapjára!)
---------------------------------------------------

 

Flóra Ágnes
A HAZATÉRÉS

Apámmal hat hónapja nem találkoztam. A kialvatlanság, idegesség megviselt. A terhesség nemkülönben. Szédülve tántorogtam be a kávézóba, a dohányzó részleg felé vonszoltam mindazt, ami a nyolc órás repülés, magányos érkezés, és a gyors szálláskeresés után maradt belőlem. Száz évesnek éreztem magam, pedig csak húsz voltam...
A helység végében, óriási falfestmény, harsány színekkel, macskaköves utcát, parókás férfiakat és kalapos hölgyeket, kocsikat, lovakat ábrázol. Otthon vagyok, nézek körül szinte fellélegezve... Csak egy hosszúfejű férfi, akár egy modern szobor gubbaszt. Lehet utazó vagy festő... A karcsú lábú, törékeny antikizált bútorok, világos színük, a valaha megivott, gondtalan kávék zamatai, talán helyre hoznak. Sápadtan rogyok le a félkör alakú, csíkos, selyem pamlag szélére. Szomorúan állapítom meg, hogy New York ütemesen menetelő, közönyös tömegében,

------------------------------------------------------------------------------------------------

kegyesen,
szívemet fehérre.

Virrasszon felettem, gondviselő szemed:
Kérlek, óvd az éjjel testemet, lelkemet.
ISTENE, s Őrangyal
legyetek énvelem,
ha Ti rám vigyáztok
nyugodt lesz éjjelem.
Ámen.

Golgota - Lengyelország

Mint csillagok ragyogása,
Melyeket az Éj tündér hint az ég bársony kékjére,
Úgy ragyogjon fel szívedben a szeretet ezüst fénye.
A szeretet az Élet soha el nem hervadó virága,
Mindig tündököljön fénye, és világítson Neked
Az éjszakák magányába.



Atyám,
őrizd, óvd a bajtól azokat, kiket különösen szeretek.
Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre melyben nevüket őrzöm.
Tartsd tőlük távol a kísértéseket és térítsd őket arra az útra,
amely a Te dicsőségedbe vezet.

----------------------------------------------------

 

bölcs gondolatok
nem zavarják a csöndet
fényét dicsérik

már alig szólok
így is többet mint kéne
feddem meg magam

Sok harcot vívunk
míg a csókokhoz kellő
békét elérjük...

harcos költőnek
száz szép verse nem ér fel
egyetlen csókkal

En garde Hiaku
Pengjen csengő csatazaj
védd ki ha tudod!

Kinek nem inge...
tán gatyája! Akkor se
vegye magára!

a Mester érti
jól, mért nem kérdezem, ő
már ismer engem

----------------------------------------

Teljen kellemesen

Az emberek élik a hétköznapokat, s nem veszik észre, mennyi szépség, boldogság kimarad. Majd holnap! - mondják, de holnap is van fontosabb. Az ünnepek fénye vesztett ékkövek, melytől az ember nem lesz boldogabb. Ember! Miért a múltat kutatod? Attól nem lesz szebb a holnapod! A boldogságot ne a múltban, de ne is a jövőben keresd, légy boldog ma, és teljes lesz életed! Azt mondod, nincs minek örülnöd? Meglehet. Keress apró boldogságot, s a nagyot is megleled. Ne morogj, csak ülj ki egy térre és figyelj meg egy gyermeket! Nézd, mennyi kíváncsiság bujkál benne, nyitott a világra, mennyivel boldogabb még az ő kis világa! Nem törődik a múlttal, a jövő nem érdekli, a hétköznapi boldogság egész lényét betölti! Örül a napnak, örül a szélnek, örül a felhőnek, örül a kék égnek, ez felfoghatatlan a felnőtt ember felnőtt eszének! Örül az esőnek, hisz rengeteg a tócsa és az esernyő is egészen jó móka! Néhány dolgot merítettem a boldogság kútjából, van ott még rengeteg, de meg kell látni, s csak rajtad múlik, hogy a Megváltód  követed.

 

A lélek vallomása

Verőfényes hajnal
teríti rám köpenyét,
miközben a világra mosolyog.
Láthatatlan kéz simít
a szeretet foszlányán át,
hol boldogságom fénye ragyog.

Látom a könnyed,
az arcod,
te vagy lelkem társa,
a feledés íze, ne legyen keserű,
ne burkolózz félhomályba.
A múlt sebeit
hegek borítják szíveden,
megcsillanó könnyeim
cseppenként gyógyítják,
gyengéden.
Ne hidd, hogy nincs,
ki a szerelem fátyolába
font érzéseidet
kibontsa,
még remegve osonnak a gondolatok,
mik hozzád vezetnek,
de ünnep lesz a pillanat,
mely feléd sejtelmes sóhajokat ringat,
a szavakból kifogyva.
Szomorúság,
ne töltsd be kifacsarva a perceket,
hol a csóktalan csend álmodik,
a végtelen éjbe leheli vágyait,
szórd szét mosolyod,
hozz nekem új napot,
csakis boldogot.
Ha majd mindketten
átadjuk szívünk egy-egy
darabkáját
ölelésben összecsomagolva,
összefonódik lelkünk,
---------------------------------------------------

szeretettel

alacsonyodna le annyira, hogy kívánja az ember bókjait, dicséretét, talpnyalását; magasan felette állna annak, hogy követelje őket. Olyan önbecsüléssel ruháznám föl, ami minden jobbfajta emberben megvan.
Nem lenne kereskedő, vállalkozó. Nem vásárolná a fentieket. Nem árusítana és nem kínálgatna eladásra pillanatnyi jótéteményeket vagy az örökkévalóság örömét, azért az árucikkért, amelyet imádatnak hívnak. Olyan méltóságteljesre alkotnám, amilyenek a jobbfajta emberek e tekintetben.
Csak azt a szeretetet értékelné, amelyik az önkéntes kedvességből adódik; nem jótétemények ellenszolgáltatásaként. Az emberi szívben érzett megbánás megszüntetné és megsemmisítené az elkövetett rosszat és bűnt, nem kellene még bűnbocsánatért is imádkozni; nem követelné, kívánná, várná el az embertől senki.
Bibliájában nem lenne halálos bűn. Elismerné, hogy ő a teremtője és alkotója a bűnnek; ő a teremtője és alkotója az eszköznek, a lehetőségnek, amellyel elkövetik a bűnt; és az egész felelősséggel azt terhelné,

------------------------------------------------

Mysty Kata
Születés

Születés

Anyánk méhe drága bölcső:
magzatának éden mező,
tuba uteri peték útja,
érkezőknek tiszta kútja ;

Szíve alatt arany élet,
fonva fon egy zsinórvéget;
méhe méze édesíti...
fürdővízben kényezteti.

Édes élet: gyümölcs a fán
érlelődik, nyugtatja ám..
az ütőérnek csönd moraja,
anya hangja és mosolya...

Kettőszáz hatvanhat nap
érleli a magvakat...
a szendergőt, az izgő-mozgót ;
a várva várt, icipici utódokat...

Anya kedve békésen oldó..
ha halk zenét hallgat, az oly jó!
Keze simogató és nyugtató...
Halk szava mily biztató!

Mindenki csak anyát védi...
kényezteti sőt eteti.
Jól fejlődnek benn csöppjei,
hát kaput nyit és kiengedi...
Gizella

---------------------------------------------------------

 

 

Kiss László György

Teszem, amit tudok
Egyszerűen, ember vagyok.
Nem méregetem magam
mással, a nagyok szavával.
Csak teszem a dolgomat,

hogy rendben álljon
köröttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,
lelkendezni, sem
behódolni másnak, és
nem hiszek semmiféle
életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,
végére a mának.
Teszem amit tudok. -
S ha néha elbukok,
saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok! -
tudásom legjavát életem
kútjából merítem,
és megértem a nagyok
szavát, még ha nem is
mérem magam mással,
mint az emberi méltósággal!

----------------------------------------------------------

AXIÓMA

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

EGY AJÁNDÉK ELHÁRÍTÁSA

Ne adj igazat.
Neked túl sokba kerül;
nekem meg épp van.

ROMÁNC

Lám, ez a kedves nő is
mellettem öregedett meg
a metrón:
föladva
(előnyös) profil-
helyzetét, szembefordult.

PÉNELOPÉ

tétlenség tervét
szövöm éjszaka - nappal
fölfejtem azt is

EGY HAIKU TÚLCSORDUL

ikrásodsz, mézem,
színed mélyül, aranyam,
borom, erősödsz;
hunyoroghatok-e még
fényedben,

--------------------------------------------

Léleksimogató

Hogyan lehetne ezt szavakba önteni,
jaj ügyetlen vagyok, nem sikerül -
hogyan kell elmondani,
hogy az élettel rég kibékültem
sőt haragban sem voltam
itt belül?!
Bennem olyan fényes béke van
- hogyan is írjam ? -
mint  mikor a pipacs lángolva lobban a
forró augusztusban, a vonatablakból a
szemedbe robban a végtelen mezőn -
a porban fény leng, fölezüstlik a csend;
úgy hallod, az isten hegedül...
vársz egy hangra, még tán hallod is:
mint álmaid kútjába csobbanó kavics
oly mély és titokzatos minden,
és akkor hirtelen, egyszerre megérted:
az életed egy hosszú-hosszú,
folyamatos karácsony,
benne mosolyog a meglepetés,
nem vártad, csak kaptad: varázsos,
a puha szőnyegen elhalt a lépés,-
csend van körötted és benned,
meg áldott, bíbor békesség...
Talán nem adta vissza jól

-----------------------------------------

 

VERSEK A SZERETETRŐL 

"Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd azt szeretettet. "

 

(Róth Márta: Kezedbe teszem a könyvet)

 

 

Ha egy óriás volnék

hátamon cipelnélek

ha sas volnék

szárnyaimon hordoználak

de mivel barátod vagyok

csak szívemben őrizhetlek!

Szép vasárnapot kívánok Neked!

 

 

MÉCS LÁSZLÓ:  A KIRÁLYFI HÁROM BÁNATA

 

 

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy siró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra telített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

------------------------------------------------------------- 

 “A szeretetnek három alkotóeleme van:
az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.
Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű.
A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan.
Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg.
Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni.
A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz.”
 Bölcskei Gusztáv -ref-püspök.

--------------------------------------------

Lelked, ha fázik...
Ha hideg van fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.
Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott
hiába a test, mit az Isten rárakott
üveges, rideg lesz, a tekinteted
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? - a szeretet
olyan, mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla
hagytad, a gyűlölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segíts magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!

  

Nagy Krisztina

 Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több...
A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szereti a másik embert, mert viszont-szeretetet vár.
Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy õt szeressék.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére,
már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret,
és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.

 

Megtaláltalak, fogom a kezed.
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogy két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.

Pankovits Róbert

-------------------------------------------------------------------

A győzedelmes élet

Mit tudsz róla? … Ismered? Megpróbáltad már élni? Nehéz! … De nem lehetetlen… -Titka az erőben rejlik: amit imában kell kérni.

A győzedelmes élet: nem csak szándék, remény. -Örökös harc önmagad ellen, amiben – észrevétlenül kristályosodik a jellem.

A győzedelmes élet… Nem csak a jövőbe való nézés, a jelen szenvedése, öröme. -Hidd el, számodra is ez lesz… A mennyország küszöbe.

1970. 03. 10.

- 4

A keveset is áldd meg, Jézusom

Amit én tudok Rólad, még nagyon kevés... Terített asztalodon csak morzsa-szedegetés. Szabad szemmel a déli napba nézés, S titkaid erdőjében ösvénykeresés.

Amit én tudok Terólad, nagyon kevés. Még nem hitalap...Hajszált eresztő gyökér, Ami, ha majd megszentelt talajodba ér: Akaratod szerint nő, lombosodik, él.

És akkor...Ha megértem, élem igédet... Rügybe fakasztod gyermeki hitemet. S harmatként szórod rá békességedet. Mindezt kegyelemből...Mert szeretsz engemet.

Hajolj le hát hozzám. Nyisd ki szirmaimat, Hogy be tudjam fogadni áldásaidat. S ne csak kérjem. Értsem is csodáidat. A legnagyobbat..., hogy hallod imáimat.

1972. 05. 20.

- 5

A Krisztus igája

Nem két hosszú és két rövid fa vassal határolva. Nem ábránd-kocsit húznak vele virágzó pázsitra. Nem is emberek faragják azt hitvány, csomós fából. Nem sebez, nem folyik vér nyomán sohasem a vállból.

Nem is egy darab száraz kenyér mit nevében adok. Nem azok a jótettek, melyért dicséretet kapok... Amellyel mindig bírod tűrni élted szúrásait. Mellyel betömöd naponként a szenvedés árkait.

Krisztus igája többet kíván, mint sírni sírókkal. Sokkal többet, mint bólogatni folyton jajgatókkal. Az Ő igájával nem lehet bérc fölött repülni. A Krisztus igájában el kell énünknek törpülni.

A Krisztus igája nem tétlen, örök csoda-várás. A Krisztus igája részemre áldott szív-kitárás. Krisztus igája az én sorsom, Mit kedvvel hordok. Mert könnyű és gyönyörűséges, nem bántanak gondok.

- 6

A Krisztus igájával én Krisztus útját járom. Mellyel más utakat kerülök, azokra nem vágyom. Mellyel megbocsátok, ha fáj is a szeretetlen tett. Mellyel azt vallom, hogy boldog az, ki békességet vet.

Húzzad te is, mert viselője kibír minden terhet. Húzzad te is, mert hordozója öröklétet nyerhet. Húzom én  is, mert minden terhe nekem gyönyörűség. Húzom én is, mert érte a bér nékem-az üdvösség.

1948. 10. 04.