A türelem bilincse.

„Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost”                            Példabeszédek könyve 16,32 (Sztl)

Miért nehéz magunkon uralkodni és béketűrőnek lenni?

Szombat reggel volt. A Tatabányai Gyülekezetbe kellett prédikálnom azon a napon. Reggel mentem le az utcán álló autómhoz, és az autó nem állt ott a ház előtt, ahová előző este leparkoltam. Világossá vált előttem, hogy ellopták. Imádkozva indultam el, tele voltam békességgel. Isten szeretetéről akartam prédikálni, most pedig itt állok a ház előtt, dühösen, tele voltam haraggal.

„Uram mérges vagyok” – mondtam. „Te tudod, hogy nekem most milyen fontos lenne elmennem. A Te munkádat végzem.”

Bejelentettem a lopást a rendőrségen. Nem sok nyom maradt a tolvajok után. „Miért velem történik ez? Miért éppen most?” – Jöttek a kérdések.

Délután jelentkeztek a rendőrségről, hogy megtalálták az autómat. Fiatalok lopták el, addig mentek vele, míg volt benne benzin, aztán összevagdosták az üléseket, a vezetékeket kitépték a műszerfalból és tüzet raktak alatta, de nem sikerült felgyújtaniuk.

 „Uram, ez nem lehet igaz, szükségem van az autóra” – mondtam.

„Te tudod, hogy ezeket a gyerekeket is szeretem” – jött a válasz.

„Igen tudom, de most nem akarok tudni róla!” 

Aztán az Úr rámutatott, hogy ezek a fiatalok azért lopták el az autómat, mert nem tudják, hogy az Isten mennyire szereti őket. Ezért durvák, erőszakosak, buliznak és lopnak.

Aztán tovább tanított engem. „Te most találkoztál velük először, de gondolj a szüleikre. Neked is van három gyereked. Te áldott vagy, mert ismersz engem és tudod, hogy szeretlek. Te ebben az én szeretetemben tudod nevelni a gyerekeidet.” 

Ahogyan egyre jobban tudtam Isten szeretetére gondolni, annál inkább elszállt a haragom a tolvaj fiatalok iránt.

Kedves olvasó, amikor haragos vagy az ördög azt szeretné, hogy arra gondolj, amit a másik ember tett ellened, Isten pedig azt szeretné, hogy arra összpontosíts, amit Ő tett érted a Golgotán.

 Táplálkozz az Ő szeretetéből és hagyd, hogy minden keserű helyzetet édesre változtasson.

„Üzenem;
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét.
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.” 

Ady Endre

-----------------------------------------------

Szeretetben járni

„Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt utánozzátok. Akármit csináltok, isteni szeretetben tegyétek! Éljetek úgy, ahogyan a Krisztus szeretett bennünket, és feláldozta magát értünk! Ez kedves volt Istennek, mint az illatos füstölő-áldozat.” (Egyszerű fordítás) Efézus- levél 5:2

Az úgynevezett Krisztus-követők, vagyis „keresztyének” nem mindig úgy élnek, ahogy az a nevükhöz „illene”. Pál éppen ezért azt mondja, ha Isten gyermekeinek mondjuk magunkat, akkor őt kövessük, őt utánozzuk.

Talán találkoztál már olyan karkötővel, vagy egyéb keresztyén „kellékkel”, amelyen ott van az angol rövidítése annak a kérdésnek, hogy „Mit tenne Jézus?” (WWJD) A kérdés, és a válasz nem is olyan egyszerű. Jézus nem ad minden élethelyzetre utasítást. A mai kor kihívásai, kísértései sokkal változatosabbak, mint, Jézus idejében. Nekünk pedig, ha Krisztust akarjuk követni, naponta döntenünk kell, arról, hogy hogyan szolgálhatjuk őt helyesen.

Már önmagában az a tény is bátorító, ha feltesszük a kérdést: mit tenne Jézus? Hogyan reagálna, hogyan szólna, hogyan fejezné ki szeretetét…

Ahhoz, hogy a Krisztus-i szeretetben járhassunk, először is meg kell ismernünk az Ő szeretetét. Töltsünk vele időt, olvassunk, beszélgessünk róla.

A követésének másik fontos eleme pedig az - az önfeláldozás, amit Jézusnál is láthattunk. A szeretetét nem korlátozta, nem kereste a maga hasznát…

Ez a szeretet nincs meg bennünk önmagunktól. A Szentlélek által újonnan született ember viszont megtermi ennek gyümölcseit.                           Hívjuk hát ma is Isten Lelkét, hogy töltsön be Krisztus szeretetével, hogy úgy lássanak bennünket, mint az Ő gyermekeit.

Védő szárnyai alatt…

Védő szárnyai alatt , Nyugszom édesen.
Gondtól, bajtól, bútól menten,Meg van óvva itt a lelkem,
Védő szárnyai alatt ,Nyugszom édesen,
Ó, mily jó nékem!

Védő szárnyai alatt, Örök béke van.
Béke, melyet semmi kétely, Semmi kor nem téphet széjjel,
Védő szárnyai alatt , Nyugszom édesen.
Ó, mily jó nékem!

Védő szárnyai alatt, Öröm áradoz. Öröm, nagy és kimondhatlan,
Igaz és elfogyhatatlan! Védő szárnyai alatt
Nyugszom édesen! Ó, mily jó nékem!

Ó, mily jó nékem! Ó, mily üdv nékem!
Mily öröm nékem - Védő szárnyai alatt!
(Evangéliumi Karénekek, 172.)

-----------------------------------------------------------

Feltámadott.
Ne álljatok lehajtott fejjel, görnyeteg ., Ne hulljon már homályos szemből könnyetek! Fellegen túl: napsütötte égre nézzetek! Ajkatokra hit hangja adjon éneket:
Krisztusunk feltámadt! Örvendezve – s ne kételkedve álljatok! Az életben a hit harcosaként álljatok! Lánggal égve: szent tűz lobogjon nálatok!
Éneketek bizonyságtól lesz áthatott:
„Valóban feltámadott!”

-----------------------------------------------------------------------------
MEGÉRTÉS---

Nemcsak lemondás megszokott dolgokról,
Nemcsak leszállás a magas ormokról,
Nemcsak észrevenni azt, akit kerültünk,
Nemcsak ott hagyni, akikért hevültünk,
Nem szemlecsukás és világámítás:
Nem egyszerű újabb váltóállítás,
Nemcsak templomjárás, Krisztus-hirdetés,
Nem nyögés nélküli teherviselés.
Részemre alázatos szívkitárás,
Egy szent, csodálatos isteni áldás.
A megtérés nekem világesemény,
Melyben énbennem zajlott le szívrengés,
S ledönti bennem magam: kit szerettem,
Kit gyakran toronymagasba emeltem.
A megtérés egy nagy felfedezése annak,
Hogy utak között különbségek vannak.
A megtérésben magunkévá tesszük,
Hogy néki élünk s erőnk Tőle vesszük...
és bár e világ forró katlanjában
Hevít s perzsel is sistergő árjában,
A sárra, mely ránk freccsent, legyen gondunk,
Hogy minden folt nélkül leégjen rólunk...
Istenben élni a legszentebb dolog,
S megmaradni... bár a prés recseg-ropog!
1949.03.02

------------------------------------------------------------

A lámpa tovább ég
Éjfél felé járt az idő
S a zivatar is elállt.
A család rég lenyugodva
Már álomországban járt.
Míg kint a korom-sötétében
Csak az esőcsepp látszott,
Addig velem gondolataim,
Pislogó lámpám játszott.
Visszagondoltam mindenre,
Múltra, gyermekkoromra.
Napsütötte verőfényre,
S átélt zivatarokra...
Az Úr tudja, hány villámlást
Vezetett le életemben,
Mióta megkapaszkodtam,
A Mester keresztjében.
Míg én farkasszemet néztem
Az éjjel, sötétséggel,
És azokon túlszárnyalva
Beszélgettem az éggel,
Egy hosszú tűzcsík kígyózva
Az eget átfutotta,
S egy-a drótba vágott- villám
Izzómat eloltotta.
De a másik fény megmaradt,
Égve tovább is – rendben.
Köztük párhuzamot vonva
Térdre borultam csendben,
Majd a hajnalpirkadásnál
Az ablakom kitártam.
S a fényért a viharokért
Az örök Istent áldtam.
1951.04.07

--------------------------------------------------------------

A Krisztus igája
Nem két hosszú és két rövid fa
vassal határolva.
Nem ábránd-kocsit húznak vele
virágzó pázsitra.
Nem is emberek faragják azt
hitvány, csomós fából.
Nem sebez, nem folyik vér nyomán
sohasem a vállból.
Nem is egy darab száraz kenyér
mit nevében adok.
Nem azok a jótettek, melyért
dicséretet kapok...
Amellyel mindig bírod tűrni
élted szúrásait.
Mellyel betömöd naponként a
szenvedés árkait.
Krisztus igája többet kíván,
mint sírni sírókkal.
Sokkal többet, mint bólogatni
folyton jajgatókkal.
Az Ő igájával nem lehet
bérc fölött repülni.
A Krisztus igájában el kell
énünknek törpülni.
A Krisztus igája nem tétlen,
örök csoda-várás.
A Krisztus igája részemre
áldott szív-kitárás.
Krisztus igája az én sorsom,
Mit kedvvel hordok.
Mert könnyű és gyönyörűséges,
nem bántanak gondok
A Krisztus igájával én
Krisztus útját járom.
Mellyel más utakat kerülök,
azokra nem vágyom.
Mellyel megbocsátok, ha fáj is
a szeretetlen tett.
Mellyel azt vallom, hogy boldog az,
ki békességet vet.
Húzzad te is, mert viselője
kibír minden terhet.
Húzzad te is, mert hordozója
öröklétet nyerhet.
Húzom én is, mert minden terhe
nekem gyönyörűség.
Húzom én is, mert érte a bér
nékem-az üdvösség.
1948. 10. 04