. A szív igazi odaszánása. 

"Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt"
(1Timóteus 4,15)

 

Ez az ígéret gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Ige feletti szorgalmas elmélkedés és az Úrért teljes odaadással végzett munka révén fejlődni fogunk, és fejlődésünk mindenki számára látható lesz. Nem a Biblia sietős olvasása, hanem az olvasottakban való elmélyülés jár igazán szellemi haszonnal. Nem a felületesen végzett munka, hanem a munkának való igazi odaadás a gyümölcsöző. "Minden munkádban gyümölcsöző leszel", de nem a sietős kapkodás útján, hanem a szívünk igazi odaszánása által. 

Ha megosztjuk magunkat Isten és a Mammon között, Krisztus és önmagunk között, nem fejlődünk semmit. Mindenestől oda kell szánnunk magunkat a szent feladatok végzésére, különben siralmas ügynökei leszünk a mennyei dolgoknak, és a hitben sem fogunk növekedni.

Igehirdető vagy? Légy egészen az, és ne fecséreld energiádat másodrangú dolgokra. Mi közöd akkor a világ dolgaihoz vagy a tartalmatlan szórakozásokhoz? Keresztyén vagy? Tedd Jézus Krisztus szolgálatát életed legfőbb feladatává, egyetlen céloddá! Először légy te magad mindenestől Krisztusban, csak azután cselekedj mindent Krisztusért, különben nem fogsz fejlődni, és fáradozásod hiábavaló lesz, mert sem a gyülekezet, sem a világ nem fogja tapasztalni rajtad keresztül azt az erőt, amellyel Krisztusról kellene bizonyságot tenned.

---------------------------------------------

 

Disznóságok.

„Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” Lk 15, 14-16.
  Valamennyien tékozló fiúk vagyunk azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak.
   (Pilinszky János: Egy lírikus naplójából IV., részlet)
A rendőrségi közlemény több újságban is megjelent: Eltűnt egy 17 éves fiú, Szabad Ádám. Személyleírása a következő: 183 cm magas, vékony testalkatú. Szeme kék, haja sötétbarna. Eltűnésekor szürke pulóvert, márkás farmernadrágot és sportcipőt viselt. Magával vitte apja bankkártyáját. Utoljára az M7-es autópálya Budapesti kivezető szakaszánál látták. Aki bármit tud róla, jelentkezzék!
Elsőnek egy kamionsofőr hívta fel a rendőrséget:„Amikor megállított, azt mondta: Mindegy hova, csak el innen!”
Egy pincér szerint féktelenül költekezett, hivalkodóan szórta a pénzt, ráadásul az italt sem bírta.
Egy lány – éppen előzetes fogságban – azt közölte,hogy néhány napig együtt csöveztek a Balatonnál,de aztán továbbutazott.
Egy játékkaszinó tulajdonosa szerint valósággal körülrajongták kétes múltú barátai.
Valaki látni vélte, amint egy diszkó előtt biztonsági emberek agyba-főbe verik.
Egy menhely lakója szerint egy ideig náluk volt ágybérlő,de oda már elszegényedve érkezett:„Csak feküdt az ágyon, s valamin nagyon töprengett”  – mondta.
Egy bulvárlap megszólaltatta az elveszett fiú bátyját, aki így fakadt ki:„Apánkat ő viszi a sírba! Én hiába próbálom tartani a lelket az öregemben.”
Egy kereskedelmi tévétől az apát is megkeresték, de ő nem nyilatkozott.
Csak tette a dolgát, szótlanul és nagyon szomorúan. Minden hajnalban és alkonyatkor kiballagott a kapuba, ahonnan messze be lehetett látni az utat. Majd bement a fiú elárvult szobájába, szélesre tárta az ablakot, hadd jöjjön be a friss levegő. Egy vázába virágot rakott. Aztán újra kiment a kapuba. Egyik-másik szomszédja már bolondnak nézte. Ám ő nem törődött vele, egyre csak várta Ádámot.
Egy késő délután aztán megjelent a környéken a fiú. Borostásan, csont soványan, koszos ruhában. Egy szakadt nejlonszatyrot szorongatott. Csak ott kóborolt a környéken, nem mert közel menni. Az apa azonban észrevette, és mindent hátrahagyva elébe futott. Ádám először megrémült, majd farmerja zsebéből kórházi zárójelentést próbált előhúzni, ám az apa nem tűrte, hogy fia magyarázkodjon, szóhoz se engedte jutni. Zokogva ölelte át a roncsot, majd így kiáltott fel a járókelők legnagyobb elképedésére:
 „Ez az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott!”
Milyen sok területen lehet hasonlót találni a mai világban?
Sokan csak úgy érzik jól magukat, ha disznó vicceket mondanak vagy ha káromkodnak és trágár módon beszélnek. Bár ettől még senki nem lett boldogabb.
Sokan csak akkor tudnak felszabadultan örülni, ha a sárga földig leisszák magukat, mint egy disznó. Másnap meg fel kell ébredni, és újból boldogtalannak érzik magukat, tele lelkiismeret-furdalással.

Sokan a megélt szerelem helyett beérik alkalmi felgerjedéssel (vagy magukban, vagy mással), mint a kutyák az utcasarkon.
Sokan úgy járnak az utcán, hogy a másik nemű ember alakját figyelik, és csorog a nyáluk utánuk – még akkor is, ha az a lányuk lehetne. Nem disznók közé valók?
  Sokan csak moslékot olvasnak vagy néznek meg a tévében. Moslékot eszünk/etetnek velünk minden nap: internet, TV, újságok. Amikor meg Isten akar jóllakatni, arra azt mondjuk, hogy „nincs idő rá”.
Sokan a disznóságaikat más disznósággal leplezik.

Különös, hogy ebbe a mocskos, disznó világba küldte el az Atyaisten az Ő egyszülött Fiát – Jézust. Őt érdekli, hogy mi van velünk. Ő meg akar szabadítani abból az állapotból, amiben akár éhen is halhatunk, amiben nincsen már semmi élvezet. Jézus ma meg akarja fogni a kezünk, és vissza akar húzni a lejtőn. Nem kér, hanem adni akar: olyan eledelt, amiből ha eszel, nem éhezel meg soha.
Elhiszed, hogy csak akkor fog sikerülni megállni a lejtőn, győzni a bűnök felett, és Istennek szolgálni, ha megfogod az Ő kezét, és engeded, hogy megszabadítson a bűneidtől? Bízz benne, és indulj az Atya felé! Semmit nem veszíthetsz, de mindent megnyerhetsz így…Sipos József

"A Tékozló Fiú története nem egyes bűnösök története, hanem az egész emberiségé, minden emberé. Minden vágyunk, ami legmélyén nem az Istenre való tökéletes ráhagyatkozást tartalmazza, lényege szerint távolodást jelent az atyai háztól, és minden lépésünk, legyen bármi az, mit az Istenre való hagyatkozás vágya vezérel, lényege szerint mindig közeledés. ... Legtöbben olyan tékozló fiúk volnánk, kiknek távolodó és közelítő léptei hetenként, naponként, s nemegyszer óránként váltják egymást azon a bizalmi úton, hol választanunk kell kő és kenyér között." (Pilinszky János: Kő és kenyér, részlet)

Somogyi Imre: A tékozló fiú éneke.
Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva,
Tékozló fiúként kebledre borulva.
Zárj engem szerető, atyai szívedre,
Tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre.
Ne vesd a szememre...

Jövök idegenből, sötét éjszakából,
Jövök egy romadőlt, hazug, rút világból,
Tüskék megsebeztek, föld vermemet itta,
Megtérő fiadat, Uram, fogadd vissza!
Uram, fogadj vissza...

Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek
S fájó sebeimre balzsamot tehessek...
Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta.
Gyógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja,
Irgalomnak Atyja!

Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak,
Nem kérem én tőled, hogy hívjál fiadnak.
Elég lesz egy kis zúg az atyai házban,
Ott is boldog leszek örök szolgaságban,
Örök boldogságban!

-----------------------------------------------------------------------

         Hiszed-e, hogy ezek az igék igazak RÁD NÉZVE?
Zsolt 18,32-34: "Van-e Isten az ÚRon kívül?  Van-e kőszikla Istenünkön kívül? Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.                                          Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem."
Zsolt 37, 37-40: "Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!   De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás. Az igazak segítséget kapnak az ÚRtól, erőt a szükség idején. Megsegíti az ÚR, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek."
Zsolt 119,1: "Boldogok, akiknek az útjuk tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek."
5Móz 30,6: "Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az ÚR, szeretni fogod Istenedet, az URat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz."
Mt 1,21: "Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből."
Mt 5,8: "Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent."
Mt 5,48: "Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."

--------------------------------------------------