"Híveinek lábát megőrzi" (1Sám 2,9).

 

Az út síkos, lábaink gyöngék, de az Úr megőrzi lépteinket. Ha engedelmes hittel átadjuk magunkat neki, és az Övéi leszünk, Ő maga fog vigyázni reánk. Nemcsak angyalainak parancsol, hogy őrizzenek, hanem maga ügyel lépteinkre.

Megóvja lábunkat az eleséstől, hogy be ne szennyezzük ruhánkat, kárt ne valljunk lelkünkben, és ne adjunk okot az ellenségnek a gyalázkodásra.

Megóvja lábunkat a tévelygéstől, hogy ne kövessük a révtanítást, ostobaságot vagy a világ útját.

Megóvja lábunkat, hogy meg ne dagadjon a fáradságtól, fel ne horzsolódjék a hosszú és rögös úton.

Megóvja lábunkat a sebesüléstől: cipőnk rézből és vasból lesz, ha kard élén vagy mérges kígyókon taposunk is, hogy meg ne sérüljünk, se mérgezést ne szenvedjünk.

Kiszabadítja lábunkat a tőrből, hogy rosszakaratú és hatalmas ellenségünk csalárdsága be ne fonjon bennünket.

Ilyen ígéret birtokában fussuk meg pályánkat fáradság nélkül, és járjunk félelem nélkül. Az, aki oltalmazza lábunkat, hatalmas erővel teszi azt

---------------------------------------------

 

 

 

 

Értelmes szív

Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között… (1Kir 3,9Mesékben sokszor olvassuk, hogy a főszereplőt hőstetteiért megjutalmazzák. Azt mondják neki: kívánj, amit akarsz, megkapod!

A mesékhez hasonló történt Salamon királlyal is, álmában. Kérhetett volna egy óriás birodalmat, de Ő nem kért birodalmat. Kérhetett volna hosszú életet, de nem kért. Kérhetett volna kincseket, de nem kért.

Érdekes kérése volt Salamonnak: értelmes szívet kért! Figyelemre méltó sajátossága van e kérdésnek. Látszólag egy kérése volt Salamonnak, egyet kért: szívet. De valójában mégis kettőt: értelmet és szívet!

A szív a tárgy, az értelem a jelző. Ez azt jelenti, hogy bár mind a kettő lényeges, fontos, a hangsúly mégis a szíven van. Nem a véletlen műve ez a megfogalmazás! Az a tudatos és célzatos bölcsesség rejlik benne, hogy az emberben a legfőbb a szív. Az embernek előbb érző szíve legyen, s csak azután esze, értelme.

Salamon király lelki javakat kért, nem anyagiakat. Képességeket, adottságokat, nem kész tényeket. Egy mesében a bölcs apa megkérdi még bölcsebb fiától: mit adjak? Földet vagy búzát? - Földet, ami termi a búzát! Vizet vagy forrást? - Forrást, mely ontja a vizeit. Kész hírnevet, dicsőséget, vagy tudást? - Tudást, amivel megszerzem a hírnevet! Boldogságot vagy képességeket? - Képességeket ahhoz, hogy boldog lehessek! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Isten először azt mondta Illésnek: "Eredj, rejtőzzél el" és csak ezután mondta. "Eredj, mutatkozzál".

-----------------------------------

Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat!... Én már meghalok. De Isten veletek lesz… (1Móz 48,15-16. 21)

Egy családban, ahol gyermek születik, majd gyermeket, gyermekeket nevelnek, a mindennapok teljesen átszerveződnek. Éjszakákat és nappalokat, munkaidőt vagy éppen a nyári vakáció heteit – mind-mind az ő kicsi életükhöz kell igazítani. A legapróbb részletekre is kiterjedően nem akármilyen logisztikát igényel, hogy nekik mindent a lehető legjobban adjunk meg. Egyetlen napot is sokszor milyen nehéz összeszervezni, hát még egy évet, vagy hosszú távú tervezés esetén éveket. S ezen tervek, szervezések elsődleges célkitűzése így fogalmazható meg legegyszerűbben: kell, hogy mindig legyen a gyermek mellett, vele valaki. Ki vigyázzon rá, ki menjen érte, ki kísérje, ki vigye el? Egy percre se legyen magára hagyva a gyermek, hiszen ez így biztonságos, ez így természetes. Vagy a szülők, vagy a nagyszülők, de mindenképpen olyan, akiben bízik a gyermek, legyen vele. Nem bízzuk akárki jöttment közelségére legdrágább kincsünket, a gyermekünket. Csak olyanra, akiben bízunk, akit ismerünk, aki már bizonyította megbízhatóságát. Minden szülő terveit, gondolatait ez motiválja: ameddig csak lehet, a gyermekem mellett legyek, hogy fizikálisan is fogjam a kezét, szem előtt legyen, ha veszély fenyegetné, azonnal tudjak segíteni.

S ezek a tervek, ez a szándék nem csak néhány évre szól, természetes vágy, hogy egész életében szeretnénk biztonságban tudni.

Az Ószövetségből Jákób szavai vannak előttünk, egy édesapának szavai, kinek szívében ugyanez a szándék fogalmazódik meg.  Ő már búcsúzik a földi élettől, de gyermekeire, 12 fiára nézve ugyanúgy ott van benne a féltő szeretet irántuk. S tudja, hogy az ő földi tervei már végesek, hogy ő már nem tudja kísérni, vigyázni gyermekei lépteit, de van valaki, akit ismer, akiben bízik, kinek szavában hisz, kinek gondviselését önnön életére nézve megannyiszor megtapasztalta már. Azt mondja: az Isten, az Úr ilyen! Vele, előtte jártak ősei, Ábrahám és Izsák, pásztora volt, angyal és megváltó a bajban – gyermekei jövendőjére tőle kér hát áldást! Az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat!

Tudja, hogy az ő szeretetének vannak határai, korlátai, de azt is tudja, hitvallással tesz róla bizonyságot, hogy létezik örökkévaló szeretet, mely az ő fizikai közelsége nélkül is vezetheti, megtarthatja gyermekei életét. Bölcs, előrelátó, felelősségteljesen gondolkodó apa, hosszútávon tervez, hosszútávon szeretne legjobbat a gyermekeinek.

Mindannyian így szeretnénk gyermekeink életére áldást kérni, kívánni. Áldást, mely nem csupán a templom falai között élő, nem csupán egyetlen napon, esetleg a keresztség sákramentumának ünnepnapján van hatályban, hanem örökké szól. Földi életben, míg családi kötelékeink körül vesznek, de az örökkévalóságban is.

Nagy ajándék az a közösség, melyben családként gyermekeink mellett lehetünk. Kérdés, hogy vajon ezeket az ajándékba kapott éveket felelősséggel használjuk-e, hogy ebbe a családi közösségbe bevonjuk-e az Isten közelségét is? Mint jó pásztorhoz, odavezetjük-e gyermekeinket, hogy a mindig közel lévő Isten ne legyen számukra idegen, akitől félni kell, hanem legyen bennük bizalom, hit és reménység Teremtőjük, Gondviselő Istenük iránt? Hogy amikor eljönnek azok az idők, amikor tekintetünk, kezünk nem kísérheti, nem óvhatja őket, mi is ki tudjuk mondani: de Isten veled lesz… Az angyal, aki megváltóm minden bajban – az ő áldására bízlak! Szerepel-e hosszú távú terveid között az Úr? /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Ah, ha másért nem, legalább a gyermekeinkért tudnánk jobb kereszténynek lenni. (Ravasz László)

------------------------------------

Te vagy az - az ember?

És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! (2Sám 12,7a)

Istennek ez a szava mindenkihez szól. Szól azokhoz, akik még nem döntöttek Jézus mellett. Te vagy az az ember, akinek Jézusra van szüksége, hogy a halálból életre juthass.

Szól azokhoz, akik már döntöttek Jézus mellett, vele járnak, de még félnek beállni a szolgálatba, elkezdeni a munkát, építeni Isten Országát itt a földön. Te vagy az az ember, akire Istennek szüksége van. A te munkádra, a te lelkesedésedre, a te bizonyságtételedre.

Amikor Jézus Lázárt feltámasztotta, embereket kért meg, hogy vegyék el a követ a sírról. Megtehette volna isteni erejével Ő maga is, de az Ő dolga a feltámasztás volt, az életet adás. Amit az embernek kell megtenni, azt Isten nem teszi meg helyette.

Angliában a világháború kezdetén plakátokat ragasztottak ki. A király volt rajta látható, amint kinyújtott karral rámutat a plakátot éppen szemlélő járókelőre. És egy felirat: A HAZÁNAK SZÜKSÉGE VAN RÁD!

Isten Igéje azt hirdeti: Isten Országában szükség van rád. A Mennyei Hazának szüksége van rád. A Mennyei Király most rád mutat: SZÜKSÉGEM VAN RÁD!

Te vagy az az ember, nem a melletted ülő. Rád mutat, téged néz, téged szólít, bárhol vagy is. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényesedéstől, pedig erőt csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)

---------------------------------

32. Tégy engem szívedre

Tégy engem szívedre pecsétnek,
Tégy engem pecsétnek karodra!
Szerelmed erős, mint a végzet,
könyörtelen a féltés pokla.
Tűznek bokra, sziporkák csokra.
Meríts bár sistergő habokba,
a tenger alatt is lobogna.
Tégy engem szívedre pecsétnek,
tégy engem pecsétnek karodra.

---------------------------

34. Élni szép

Sírni láttam két szemet.
Szemem mért nem könnyezett?

Szájat láttam nevetőt.
Túl mért nem nevettem őt?

Garast kapott a szegény.
Nem én adtam, mért nem én?

Kipattant egy rügy a fán.
Mért nem hajt a koronán?

/: Eltört egy virágcserép.
Lenni még! Élni szép! :/
---------------------------------------

40. Áldalak jó Uram

Áldalak jó Uram, teljes szívemből.
Hirdetem majd csodás tetteid,
és énekelek Rólad!

Áldalak jó Uram, teljes szívemből.
Boldoggá tesz, hogy Hozzád tartozom,
alleluja!

----------------------------------------

41. 138. zsoltár

Te megvizsgáltál, Uram és ismersz engemet
Tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.
/: Gondolataimat messziről is ismered,
Szemmel tartod jártomat-keltemet.:/

Te megvizsgáltál, Uram, és ismersz engemet.
Szavaim még el sem érik, a nyelvemet,
/:Te már ismered Uram, mit mondani fogok
Szent kezedet rajtam nyugtatod:/

Csodálatos ezt tudom, fel sem foghatom
Ismersz engem Uram! Tudom.

-----------------------------------------------------

42. Minden, mi él

Refr.: Minden, mi él, csak Téged hirdet.
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él ezt zengi Néked:
Dicsérlek én, dicsérlek Téged!

Dicsér az Ég, Nap, Hold és csillagok.
Fény és sötét, nap éj és hajnalok.
Dicsér a szél, felhő és hóvihar,
a víz s a tűz, megannyi tiszta dallal.

Dicsér a Föld, dicséri Szent Neved,
mint jó anyánk, táplál s ad eledelt.
Virág, gyümölcs, zöld fű, fa hegyvidék,
tó és folyó, síkság és büszke bérc.

A nagy világ létével énekel,
szavunkra vár, hogy hangja dal legyen.
Zengjük tehát Ég és Föld énekét,
zengjük velük: Nagy Isten áldott légy!

--------------------------------------------

43. Itt vagyok végre

Itt vagyok végre, jó Uram,
nehéz és hosszú volt utam.
Szólnék Hozzád, nem tudok,
szememben látod, mit akarok.

Eljöttem Hozzád, itt vagyok,
szomjas és éhes vándorod.
Asztalodról adj ennem,
s boldog lesz az életem.

-----------------------------------------

44. Tüzed Uram

Tüzed Uram Jézus, szítsd a szívemben,
lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok, és mind, ami az enyém,
tartsd a kezedben, igazi helyén!

Refr.: Életem kútja, örök örömem,
fény a sötétben, csak Te vagy nekem.
Hallod imám és bármi fenyeget,
nem hagy el engem, tart a Te kezed.

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,
hű szabadítóm, aki el nem hagy.
Ennek a világnak fekete egén,
lényed a csillag, sugarad a fény. Refr.

Jön az örök nap már, közeledik Ő,
mennyei honba hazavinni jő.
Röpke pillanat, míg tart a keserű,
Krisztus elém jön, s örök a derű. Refr.