"Híveinek lábát
megőrzi" (1Sám 2,9).
Az út síkos, lábaink
gyöngék, de az Úr megőrzi lépteinket. Ha engedelmes hittel átadjuk magunkat
neki, és az Övéi leszünk, Ő maga fog vigyázni reánk. Nemcsak angyalainak
parancsol, hogy őrizzenek, hanem maga ügyel lépteinkre.
Megóvja lábunkat az
eleséstől, hogy be ne szennyezzük ruhánkat, kárt ne valljunk lelkünkben, és ne
adjunk okot az ellenségnek a gyalázkodásra.
Megóvja lábunkat a
tévelygéstől, hogy ne kövessük a révtanítást, ostobaságot vagy a világ útját.
Megóvja lábunkat, hogy
meg ne dagadjon a fáradságtól, fel ne horzsolódjék a hosszú és rögös úton.
Megóvja lábunkat a
sebesüléstől: cipőnk rézből és vasból lesz, ha kard élén vagy mérges kígyókon
taposunk is, hogy meg ne sérüljünk, se mérgezést ne szenvedjünk.
Kiszabadítja lábunkat
a tőrből, hogy rosszakaratú és hatalmas ellenségünk csalárdsága be ne fonjon bennünket.
Ilyen ígéret birtokában fussuk meg pályánkat fáradság
nélkül, és járjunk félelem nélkül. Az, aki oltalmazza lábunkat, hatalmas erővel
teszi azt
---------------------------------------------
Értelmes szív
Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja
ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között… (1Kir
3,9Mesékben sokszor olvassuk, hogy a főszereplőt hőstetteiért megjutalmazzák.
Azt mondják neki: kívánj, amit akarsz, megkapod!
A mesékhez hasonló történt Salamon királlyal is, álmában.
Kérhetett volna egy óriás birodalmat, de Ő nem kért birodalmat. Kérhetett volna
hosszú életet, de nem kért. Kérhetett volna kincseket, de nem kért.
Érdekes kérése volt Salamonnak: értelmes szívet kért!
Figyelemre méltó sajátossága van e kérdésnek. Látszólag egy kérése volt
Salamonnak, egyet kért: szívet. De valójában mégis kettőt: értelmet és szívet!
A szív a tárgy, az értelem a jelző. Ez azt jelenti, hogy
bár mind a kettő lényeges, fontos, a hangsúly mégis a szíven van. Nem a véletlen
műve ez a megfogalmazás! Az a tudatos és célzatos bölcsesség rejlik benne, hogy
az emberben a legfőbb a szív. Az embernek előbb érző szíve legyen, s csak
azután esze, értelme.
Salamon király lelki javakat kért, nem anyagiakat.
Képességeket, adottságokat, nem kész tényeket. Egy mesében a bölcs apa megkérdi
még bölcsebb fiától: mit adjak? Földet vagy búzát? - Földet, ami termi a búzát!
Vizet vagy forrást? - Forrást, mely ontja a vizeit. Kész hírnevet, dicsőséget,
vagy tudást? - Tudást, amivel megszerzem a hírnevet! Boldogságot vagy
képességeket? - Képességeket ahhoz, hogy boldog lehessek! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Isten először azt mondta
Illésnek: "Eredj, rejtőzzél el" és csak ezután mondta. "Eredj,
mutatkozzál".
-----------------------------------
Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az
Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki
megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat!... Én már meghalok. De Isten
veletek lesz… (1Móz 48,15-16. 21)
Egy családban, ahol gyermek születik, majd gyermeket,
gyermekeket nevelnek, a mindennapok teljesen átszerveződnek. Éjszakákat és
nappalokat, munkaidőt vagy éppen a nyári vakáció heteit – mind-mind az ő kicsi
életükhöz kell igazítani. A legapróbb részletekre is kiterjedően nem akármilyen
logisztikát igényel, hogy nekik mindent a lehető legjobban adjunk meg. Egyetlen
napot is sokszor milyen nehéz összeszervezni, hát még egy évet, vagy hosszú
távú tervezés esetén éveket. S ezen tervek, szervezések elsődleges célkitűzése
így fogalmazható meg legegyszerűbben: kell, hogy mindig legyen a gyermek
mellett, vele valaki. Ki vigyázzon rá, ki menjen érte, ki kísérje, ki vigye
el? Egy percre se legyen magára hagyva a gyermek, hiszen ez így biztonságos, ez
így természetes. Vagy a szülők, vagy a nagyszülők, de mindenképpen olyan,
akiben bízik a gyermek, legyen vele. Nem bízzuk akárki jöttment közelségére
legdrágább kincsünket, a gyermekünket. Csak olyanra, akiben bízunk, akit
ismerünk, aki már bizonyította megbízhatóságát. Minden szülő terveit,
gondolatait ez motiválja: ameddig csak lehet, a gyermekem mellett legyek, hogy
fizikálisan is fogjam a kezét, szem előtt legyen, ha veszély fenyegetné,
azonnal tudjak segíteni.
S ezek a tervek, ez a szándék nem csak néhány évre szól,
természetes vágy, hogy egész életében szeretnénk biztonságban tudni.
Az Ószövetségből Jákób szavai vannak előttünk, egy
édesapának szavai, kinek szívében ugyanez a szándék fogalmazódik meg. Ő
már búcsúzik a földi élettől, de gyermekeire, 12 fiára nézve ugyanúgy ott van
benne a féltő szeretet irántuk. S tudja, hogy az ő földi tervei már végesek,
hogy ő már nem tudja kísérni, vigyázni gyermekei lépteit, de van valaki, akit
ismer, akiben bízik, kinek szavában hisz, kinek gondviselését önnön életére
nézve megannyiszor megtapasztalta már. Azt mondja: az Isten, az Úr ilyen! Vele,
előtte jártak ősei, Ábrahám és Izsák, pásztora volt, angyal és megváltó a
bajban – gyermekei jövendőjére tőle kér hát áldást! Az angyal, aki megváltóm
minden bajban, áldja meg e fiúkat!
Tudja, hogy az ő szeretetének vannak határai, korlátai,
de azt is tudja, hitvallással tesz róla bizonyságot, hogy létezik örökkévaló
szeretet, mely az ő fizikai közelsége nélkül is vezetheti, megtarthatja
gyermekei életét. Bölcs, előrelátó, felelősségteljesen gondolkodó apa,
hosszútávon tervez, hosszútávon szeretne legjobbat a gyermekeinek.
Mindannyian így szeretnénk gyermekeink életére áldást
kérni, kívánni. Áldást, mely nem csupán a templom falai között élő, nem csupán
egyetlen napon, esetleg a keresztség sákramentumának ünnepnapján van hatályban,
hanem örökké szól. Földi életben, míg családi kötelékeink körül vesznek, de az
örökkévalóságban is.
Nagy ajándék az a közösség, melyben családként
gyermekeink mellett lehetünk. Kérdés, hogy vajon ezeket az ajándékba kapott
éveket felelősséggel használjuk-e, hogy ebbe a családi közösségbe bevonjuk-e az
Isten közelségét is? Mint jó pásztorhoz, odavezetjük-e gyermekeinket, hogy a
mindig közel lévő Isten ne legyen számukra idegen, akitől félni kell, hanem
legyen bennük bizalom, hit és reménység Teremtőjük, Gondviselő Istenük iránt?
Hogy amikor eljönnek azok az idők, amikor tekintetünk, kezünk nem kísérheti,
nem óvhatja őket, mi is ki tudjuk mondani: de Isten veled lesz… Az angyal, aki
megváltóm minden bajban – az ő áldására bízlak! Szerepel-e hosszú távú terveid
között az Úr? /Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
Ah, ha másért nem, legalább a gyermekeinkért tudnánk jobb
kereszténynek lenni. (Ravasz László)
------------------------------------
Te vagy az - az ember?
És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! (2Sám
12,7a)
Istennek ez a szava mindenkihez szól. Szól azokhoz, akik
még nem döntöttek Jézus mellett. Te vagy az az ember, akinek Jézusra van
szüksége, hogy a halálból életre juthass.
Szól azokhoz, akik már döntöttek Jézus mellett, vele
járnak, de még félnek beállni a szolgálatba, elkezdeni a munkát, építeni Isten
Országát itt a földön. Te vagy az az ember, akire Istennek szüksége van. A te
munkádra, a te lelkesedésedre, a te bizonyságtételedre.
Amikor Jézus Lázárt feltámasztotta, embereket kért meg,
hogy vegyék el a követ a sírról. Megtehette volna isteni erejével Ő maga is, de
az Ő dolga a feltámasztás volt, az életet adás. Amit az embernek kell megtenni,
azt Isten nem teszi meg helyette.
Angliában a világháború kezdetén plakátokat ragasztottak
ki. A király volt rajta látható, amint kinyújtott karral rámutat a plakátot
éppen szemlélő járókelőre. És egy felirat: A HAZÁNAK SZÜKSÉGE VAN RÁD!
Isten Igéje azt hirdeti: Isten Országában szükség van
rád. A Mennyei Hazának szüksége van rád. A Mennyei Király most rád mutat:
SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
Te vagy az az ember, nem a melletted ülő. Rád mutat,
téged néz, téged szólít, bárhol vagy is. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az
ellaposodástól és lelki megszegényesedéstől, pedig erőt csak a Teremtővel való
tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)
---------------------------------
Tégy engem szívedre pecsétnek,
Tégy engem pecsétnek karodra!
Szerelmed erős, mint a végzet,
könyörtelen a féltés pokla.
Tűznek bokra, sziporkák csokra.
Meríts bár sistergő habokba,
a tenger alatt is lobogna.
Tégy engem szívedre pecsétnek,
tégy engem pecsétnek karodra.
Tégy engem pecsétnek karodra!
Szerelmed erős, mint a végzet,
könyörtelen a féltés pokla.
Tűznek bokra, sziporkák csokra.
Meríts bár sistergő habokba,
a tenger alatt is lobogna.
Tégy engem szívedre pecsétnek,
tégy engem pecsétnek karodra.
---------------------------
Sírni láttam két szemet.
Szemem mért nem könnyezett?
Szájat láttam nevetőt.
Túl mért nem nevettem őt?
Garast kapott a szegény.
Nem én adtam, mért nem én?
Kipattant egy rügy a fán.
Mért nem hajt a koronán?
/: Eltört egy virágcserép.
Lenni még! Élni szép! :/
---------------------------------------
Szemem mért nem könnyezett?
Szájat láttam nevetőt.
Túl mért nem nevettem őt?
Garast kapott a szegény.
Nem én adtam, mért nem én?
Kipattant egy rügy a fán.
Mért nem hajt a koronán?
/: Eltört egy virágcserép.
Lenni még! Élni szép! :/
---------------------------------------
Áldalak jó Uram, teljes szívemből.
Hirdetem majd csodás tetteid,
és énekelek Rólad!
Áldalak jó Uram, teljes szívemből.
Boldoggá tesz, hogy Hozzád tartozom,
alleluja!
----------------------------------------
Hirdetem majd csodás tetteid,
és énekelek Rólad!
Áldalak jó Uram, teljes szívemből.
Boldoggá tesz, hogy Hozzád tartozom,
alleluja!
----------------------------------------
Te megvizsgáltál, Uram és ismersz engemet
Tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.
/: Gondolataimat messziről is ismered,
Szemmel tartod jártomat-keltemet.:/
Te megvizsgáltál, Uram, és ismersz engemet.
Szavaim még el sem érik, a nyelvemet,
/:Te már ismered Uram, mit mondani fogok
Szent kezedet rajtam nyugtatod:/
Csodálatos ezt tudom, fel sem foghatom
Ismersz engem Uram! Tudom.
-----------------------------------------------------
Tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.
/: Gondolataimat messziről is ismered,
Szemmel tartod jártomat-keltemet.:/
Te megvizsgáltál, Uram, és ismersz engemet.
Szavaim még el sem érik, a nyelvemet,
/:Te már ismered Uram, mit mondani fogok
Szent kezedet rajtam nyugtatod:/
Csodálatos ezt tudom, fel sem foghatom
Ismersz engem Uram! Tudom.
-----------------------------------------------------
Refr.: Minden, mi él, csak Téged hirdet.
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él ezt zengi Néked:
Dicsérlek én, dicsérlek Téged!
Dicsér az Ég, Nap, Hold és csillagok.
Fény és sötét, nap éj és hajnalok.
Dicsér a szél, felhő és hóvihar,
a víz s a tűz, megannyi tiszta dallal.
Dicsér a Föld, dicséri Szent Neved,
mint jó anyánk, táplál s ad eledelt.
Virág, gyümölcs, zöld fű, fa hegyvidék,
tó és folyó, síkság és büszke bérc.
A nagy világ létével énekel,
szavunkra vár, hogy hangja dal legyen.
Zengjük tehát Ég és Föld énekét,
zengjük velük: Nagy Isten áldott légy!
--------------------------------------------
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal, hogy él ezt zengi Néked:
Dicsérlek én, dicsérlek Téged!
Dicsér az Ég, Nap, Hold és csillagok.
Fény és sötét, nap éj és hajnalok.
Dicsér a szél, felhő és hóvihar,
a víz s a tűz, megannyi tiszta dallal.
Dicsér a Föld, dicséri Szent Neved,
mint jó anyánk, táplál s ad eledelt.
Virág, gyümölcs, zöld fű, fa hegyvidék,
tó és folyó, síkság és büszke bérc.
A nagy világ létével énekel,
szavunkra vár, hogy hangja dal legyen.
Zengjük tehát Ég és Föld énekét,
zengjük velük: Nagy Isten áldott légy!
--------------------------------------------
Itt vagyok végre, jó Uram,
nehéz és hosszú volt utam.
Szólnék Hozzád, nem tudok,
szememben látod, mit akarok.
Eljöttem Hozzád, itt vagyok,
szomjas és éhes vándorod.
Asztalodról adj ennem,
s boldog lesz az életem.
-----------------------------------------
nehéz és hosszú volt utam.
Szólnék Hozzád, nem tudok,
szememben látod, mit akarok.
Eljöttem Hozzád, itt vagyok,
szomjas és éhes vándorod.
Asztalodról adj ennem,
s boldog lesz az életem.
-----------------------------------------
Tüzed Uram Jézus, szítsd a szívemben,
lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok, és mind, ami az enyém,
tartsd a kezedben, igazi helyén!
Refr.: Életem kútja, örök örömem,
fény a sötétben, csak Te vagy nekem.
Hallod imám és bármi fenyeget,
nem hagy el engem, tart a Te kezed.
Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,
hű szabadítóm, aki el nem hagy.
Ennek a világnak fekete egén,
lényed a csillag, sugarad a fény. Refr.
Jön az örök nap már, közeledik Ő,
mennyei honba hazavinni jő.
Röpke pillanat, míg tart a keserű,
Krisztus elém jön, s örök a derű. Refr.