Vágyakozás Isten után

  "Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?" Zsoltár 42:3.

Mozart: Vágyódás a tavasz után - című csodás műve jutott eszembe, amikor a fenti Igét olvastam ma reggel. Te is meghallgathatod:

Aztán szétnéztem a szobámban, és feltettem a kérdést magamnak: Te mikor szomjaztál úgy igazán az élő Isten után? Annyi minden leköti a figyelmünket, igényt tart az időnkre, segítséget kérnek tőlünk, ügyeket kell intézni. Néha elfelejtünk még enni is. Vagy inni. Pedig mindannyian tudjuk, nem sokáig bírjuk éhesen-szomjasan. És lelkileg? Zsoltár 42:2. versében az áll, hogy „Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!” Egyfajta sóvárgás, lüktetés érződik a gondolatokból.

Istenem! Nem tudok nélküled élni! Szomjas vagyok szavadra. Mikor ülhetek le már végre, hogy hallhassalak? Szeretnék beszélgetni veled! Olyan sok a zavaró tényező! Annyi minden lefoglal, leköt. Mikor lesz már egy kis időm, hogy végre zavartalanul beszélgethessünk?

Pedig Ő a helyén van. Nem ment el. Vár rád és rám. Tedd félre azt a munkát! Ne vedd fel a telefont! Ne kapcsold be a TV-t, számítógépet! Ülj le, és töltődj fel nála! Mint a szarvas, aki vágyakozik a friss vízre!

Isten szeretné betölteni kiszáradt életünket. Új erőt, lüktetést, célokat, örömöt szeretne adni. Gondold végig: tudod hordozni a napi terheket feltöltődés nélkül? Szomjasan? Kiszáradtan? Kimerülten? Ő szeretne erőt adni, felfrissíteni, lelkesíteni!

Keressük hát meg azt a folyót, és engedjük, hogy szétáradjon az erő elfáradt tagjainkban, gondolatainkban, szavainkban.

Vágyódás a tavasz után – vágyódás az Isten után!

----------------------------------------------------------------------

MINDEN!
„Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, MINDEN javukra van, mint akik az Ő végzése szerint elhívottak.” Róma 8:28.
George Bernard Shaw 1912-ben írt egy drámát, amit My Fair Lady címen egy musical-ben láthattunk. A történet arról szól, hogy a londoni emberek beszélgetését szorgalmasan jegyzeteli Higgins fonetikaprofesszor. Fitogtatja tudományát: beszéde alapján bárkiről megállapítja, honnan jött. Nagyképűen kijelenti azt is, hogy a jelenlévő ordenáré beszédű, szutykos virágáruslányból hercegnőt tudna faragni. A lány, Eliza másnap felkeresi a tanárt és kéri, tanítsa meg szépen beszélni, hogy boltos-kisasszony lehessen. Éppen Higginsnél van Pickering ezredes – szintén a fonetika megszállottja – és fogadást ajánl: fizet minden költséget, ha Eliza hat hónap múlva tényleg megállja a helyét egy előkelő estélyen. Higgins belemegy a fogadásba, a lány odaköltözik hozzá. A tanítás nehézkesen indul, de pár hónap múlva Higgins már alkalmasnak találja Elizát arra, hogy tudását Higginsné fogadónapján kipróbálja. Eredmény: Eliza kiejtése gyönyörű, de témái alpáriak. (Wikipédia)
Ez jutott eszembe, amikor ma reggel ezt az Igét olvastam. A történet szerint rengeteg szenvedésen, nehézségen, kigúnyoláson kellett átmennie a lánynak, mielőtt „hercegnővé” alakult.
Isten téged is herceggé és hercegnővé akar formálni, és ezért kénytelen kicsit itt is, ott is faragni rajtad. Ez bizony néha fájdalmas. De TUDJUK! – hogy azoknak, akik Istent szeretik, a nehézség is, a jólét is, az öröm is, a bánat is jellemformáló eszközzé válik. TUDJUK! Ugyanis a Mester nem végez félmunkát.
Képes arra, hogyha elkezdi, be is fejezze tökéletesítésünket a Krisztus Jézus napjáig. Végül csak egyetlen kérdésre kell ma megválaszolnod: akarod ezt? Engeded, hogy minden esemény közelebb vigyen Jézusodhoz? Szereted-e annyira Istent, hogy elhiszed, hogy MINDEN együttmunkálkodik életedben azért, hogy az örökéletre alkalmassá válj? Ha hiszed ezt, nincs mitől félned, töröld le könnyedet, Ő hamarosan befejezi, amit elkezdett!

--------------------------------------

Kiút a szellemi halálból
"Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat,
és kihozlak sírjaitokból, én népem !" Ez. 37,13.
Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem tudja megcselekedni, csak az élő Isten, az élet teremtője és Ura.
Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a "csontok völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok. Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csonjaimban. De még áldottabb legyen a "négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony az Úr az élő Isten, mert Ő elevenített meg engem is. Új életem még így a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra, hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak Ő egyedül Isten. Benne van minden, ami nagyság, dicsőség, és kegyelem. Megelevenedett szellemem Őt imádja, mint a nagy "Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség ! Őt akarom dicsérni amíg csak élek.

Dézsi Lajos (1868. aug.23.-1932.szept.17.) irodalomtörténész, egyetemi tanár
„Gyermekkoromban annyiszor kellett olvasnom
Szikszai: Keresztyén tanításait, a Bibliát, s
Annyiszor végig énekelni Szent Dávid zsoltárait
és a Szentek hegedűje-t, hogy jó részüket könyv
nélkül tudom, aminek Shakespeare, Arany, de
főleg Jókai olvasásakor nagy hasznát vettem,
mivel mind a három nagy író szelleme telítve van
bibliai gondolatokkal, hasonlatokkal és
szólásokkal. Az én olvasmányaimat különben
bátyám, afféle "bibliás ember", irányította,
amely abból állott, hogy a tankönyveken kívül
csak vallásos, erkölcsös vagy tudományos munkák
olvasását engedte meg