Utólag könnyű okosnak lenni

Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek. „. (János 16:4)-“ Azért mondom el nektek ezeket, hogy amikor majd eljön az idő, és ezek megtörténnek, emlékezzetek rá, hogy figyelmeztettelek titeket.” „Kezdetben azért nem mondtam el ezeket nektek, mert veletek voltam.

Utólag könnyű okosnak lenni. Minden bizonnyal hagyta már el szánkat ez a mondat, amikor valaki utólagosan tudtunkra adta, hogy egy múltbéli eseménynél mit kellett volna másként csinálnunk. De az is lehet, hogy mindezt csak magunkban játszottuk végig, amikor rájöttünk, hogy másként kellett volna dönteni.

Hiszen sok-sok minden, amit ma döntünk vagy megteszünk, csak a jövőben fog kirajzolódni. De utólag már semmit sem tehetünk.

Jézus a nagycsütörtöki estén mindent elmond a tanítványoknak. Mikor mi fog történni pontosan. Persze mindez hihetetlenül hangzik, s Péterrel az élen a tanítványok azt mondják, gondolják, hogy ezt nem fogjuk megengedni. Jézus azonban azt is világossá teszi, hogy mindezeket azért mondja, hogy amikor majd eljön az óra és megtörténik, akkor a tanítványok emlékezzenek rá, Ő előre megmondott mindent.

Velünk is így tesz Jézus, előre szól, figyelmeztet, tanít. Azért, hogy amikor eljön a megfelelő idő, akkor eszünkbe jusson és tudjunk a szerint cselekedni, amit tőle hallottunk.

Sokszor előfordul, hogy amikor reggel elolvasok egy Igeszakaszt nem értem. Nem értem Isten miért mondja most ezt nekem, hiszen nem vagyok olyan helyzetben, ami indokolná. Én magam sem értettem, miért tanít Isten konferenciákon bizonyos témákban, hiszen én még nem tartok ott. Hát azért teszi mindezt, mert nem utólag akar okoskodni, hanem előre felkészíteni minket. Máriáról azt olvassuk a karácsonyi történetben, hogy amit elmondtak nekik a pásztorok, azt megőrizte és forgatta a szívében.

Ezt nekünk is meg kell tennünk. Mindent, amit Istentől hallunk, meg kell jegyeznünk, tanulnunk, hogy amikor majd szükségünk lesz rá a megfelelő pillanatban, a Lélek eszünkbe juttathassa, és tudjunk nem utólagosan, hanem előre tekintve is bölcsen dönteni, cselekedni.

(Veres Péter)

A nap gondolata:  A kapcsolatok nem akkor virágzanak, ha a vétkest megbüntetik, hanem ha az ártatlan irgalmas.

Imádság:

Jézusom! Köszönöm neked a te előrelátó bölcsességedet. Köszönöm az engem naponként megszólító szavadat, Igédet. Add, hogy megőrizzem ezeket és forgassam szívemben, mert rövid és hosszú távon is ez válik javamra. Ámen

---------------------------------------

"Áldott légy Uram, atyánknak, Izraelnek Istene
mindörökkön-örökké.
Tiéd Uram a fenség, a hatalom,
a dicsőség és a győzelem:
tiéd a dicséret,
mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd,
tiéd Uram a királyság és
te vagy valamennyi fejedelem felett. 

Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség,
te uralkodsz mindenen,
kezedben van az erő s a hatalom,
kezedben van a nagyság s az uralo minden fölött.
Ezért most hálát adunk neked,Istenünk
és dicsérjük hatalmas nevedet. "( ' Krón 29, 10-23 )

---------------------------

Állni előtted

Állni előtted és nézni Rád,
Soha se kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni s, a töviskoronád,
És mondani buzgón egy hálaimát.

Hogy értem haltál és ontottál vért,
Égő sóhajod, ékesen beszélt.
Legyél te nékem kőszirt, menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék.

Töröld le könnyeim, ha keserednék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.

Egekben lévő aranykoronám,
Atyám szerelmét, lelke szent szavát.
Hogy odafönt van az örök hazám,
Segíts így élni és halni Atyám.

------------------------------------

Aki hisz

Aki hisz, aggódva miért sietne,
Aki hisz, az csendben és boldogan vár.
Míg a hullámok szétnyílnak előtte,
S, a kötelékek megoldódnak már.

Aki hisz, azt megragadja biztos hitben
A láthatatlan, s nem remeg, nem fél,
Bárhogyan nyilatkozik meg Isten,
Nem kételkedik, tudja, hogy Isten él!

Aki hisz, annak Isten az oltalma,
Bár semmit sem lát, de nyugszik békével,
Gondjait az irgalmas Atyára hagyja,
S, az éjben is győzedelemről énekel.
írója: ismeretlen

-------------------------------------------

 

Ne mondd

Ne mondd, hogy visszamenni
Nem volna már erőd,
Ne mondd, hogy késő van már,
Jobb lett volna előbb.

Ne mondd, hogy a szeretet,
Elnyűtt vagy elszakadt,
Össze lehet még kötni
A régi szálakat.

Ne mondd, hogy a szép érzés,
Csak mulandó csoda,
Talán csak elhalványul,
Ha sorsa mostoha.

Talán hűl egy kicsit,
Ha nem vigyáznak rája,
Sáppad, mint a szikes föld,
Hervadó virága.

De ha szíved vágya kél,
A békesség után,
Ha nehéz is az úton,
Visszamenni muszáj

Nyújtsd kezet annak,
ki megbántott tégedet,
A megbántó Isten is,
Kezet nyújtott neked!

-----------------------------------

A Hit
Az élet gondjai sokszor nagyra nőnek,
Ma te, holnap én is hordozom.
De soha ne feledd el, Isten szeme néz rád,
Szeretettel túl a gondokon.

Nyomorúságra születik az ember,
A próbák útja ez a földi út,
De él az Isten és nem hagy magunkra,
A küzdésben segítő kezet nyújt.

Fáradt lehetsz és lankatag,
De elhagyott nem lehetsz soha,
Csak szánni való, akinek nincs hite,
Nincsen bizalma, nincsen Krisztusa.

Csak ott van félelem, ahol nem él a hit,
S az emberi erő kevésnek bizonyul,
De boldog az, kinek a próbákban,
Bizalma egyedül az Úr!

Lehetséges minden a hívőnek,
Nagyobb ígéretet az ember nem kapott,
Ez megoldott múltat, megoldja a jelent,
s megoldja, mindig a holnapot.

-----------------------------------------------

Jézus mondja

Egyedül vagy?- Ott vagyok én veled.
Nincs, kihez szóljál? Beszélgess velem.
Nem tudsz aludni? Imádkozzál!
Fáj a magány? Hagyatkozz rám!

Nincs, ki szeressen? Szeretlek én.
Bántanak, megszólnak?  Megértelek én.
Elhagyott mindenki? Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy? Én gyógyító vagyok.

Hozzám jöhetsz, amikor érzed,
„Nem bírom tovább nehéz az élet.”
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak,
Szívem ajtaja feléd kitárva.

Fontos vagy nekem, mert szeretlek.
Meghaltam érted ott a kereszten.
Ne hordozd tovább egyedül a bajod,
A kereszt alatt is lerakhatod.

Add a kezed!- Fogom erősen.
Add a szíved, tisztítja a vérem.
Add életed, s érte cserébe,
Örök életet adok tenéked.
----------------------------------------------

Amikor Isten szól.-- írta: F.Farkas Rozália
Amikor Isten szól, én hallgatok.
Amikor imádkozok, Isten hallgat.
Amikor Ő szólít, sokkal többet mond,
Mint amennyit felfoghatunk,
Mégis megnyugszok, mikor fohászkodok.

Mert imáimban ott van, Akivel beszélgetek,
Ezért elcsitul bennem a zaj, a lárma.
Nem is fenyegeti már semmi az életem,
Ha azt bizalommal kezébe teszem.

-------------------------------------------

Hogy kicsoda az én Istenem

Hogy kicsoda az én Istenem?
Aki talpra állít, ha elesem,
Aki kivont engem a halálból,
És megszabadít minden gonosztól.
Aki megerősít a képmutatók ellen,
Hogy végképp el ne keseredjem.
Hogy tudjam és érezzem:
Övé a bölcsesség és erő,
A titkok titka.
És a szívem, ha elé viszem,
Átélhetem a hétköznapok csodáját.
Beteljesült evangéliumát.
Veled vagyok minden napon,
És azon túl, a sötét,
Megvilágosult hajnalon.
„Minden verebecskénél,
drágább vagy nekem,
És nem engedem, hogy egyetlen,
hajszálad a fejedről leessen.”

Ó az én Istenem!
A csodálatos, kihez hasonló,
Felfoghatatlan nem létezik,
Aki igazgat és kegyelmet ad,
Ennek a lángoló világnak.
Kinek keze fel van emelve ítéletre,
De még tart ma, és minden nap,
A kegyelem!
Számomra-számodra szüntelen!
Ő az én Istenem!
írta: Békési Mária

----------------------------------