Most

    Valamit hatalmadban van cselekedni  erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy."    Prédikátor könyve 9,12

 

Vagyis: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.”

 

Egy ötödik osztályos kislány így értelmezte a fenti mondatot: Vannak olyan emberek, akik nem szeretik az aznapi munkát elvégezni, csak legyintenek, és azt mondják, hogy „majd holnap elvégzem”. Ilyen egyszerű ez. De másnap már több munka van. Ha így cselekszünk, és mindennap halogatjuk a munkát, akkor egy nap már teljesen elegünk lesz, és kénytelenek leszünk kitakarítani vagy elvégezni az elmulasztott munkálatokat. Ha az iskolában egy napra sok házi feladatot és tanulnivalót kapunk, és másnap nem lesz olyan óra, még meg kell csinálni a házit, mert el fogjuk felejteni és rossz osztályzatot kapunk, ha a tanító néni vagy a tanító bácsi észreveszi.                Én mindennap elkészítem az összes házi feladatot, nehogy rossz osztályzatot kapjak. 

 

De mi van akkor, ha nincs holnap, ha már nincs több lehetőség. Az igazat megvallva ezzel az eshetőséggel is számolnunk kell.

 

Ma még bocsánatot kérhetek attól, akit megbántottam, és megbocsáthatok annak, aki engem bántott. Kifejezhetem szeretetem a családomnak, barátaimnak, mindenkinek, akik fontosak számomra. Átölelhetek valakit, akit eddig elkerültem. Felhívhatok valakit, akinek a számát már talán ki is töröltem a mobilomból.                   Szóval ma még rendbe tudom tenni a dolgokat, de holnap már nem biztos, hogy ez menni fog.

 

A Prédikátor könyvének ezt a szakaszát (9-12. vers) elolvasva világossá válik, hogy a következetes, átgondolt, kötelességtudó életforma egyik feltétele a lelki felszabadultság. „Azért tedd csak ÖRÖMMEL kenyered” és „ÉLVEZD az életet”. Kulcskérdés, hogy az életünk örömmel éljük-e, és ez az öröm ott van-e a munkánkban, kapcsolatainkban, az otthonunkban és mindenhol, ahol csak megfordulunk.

A Benne létezés öröme tegye élővé a hitünket, s motiváljon kiegyensúlyozottabb életet élni

----------------------------------

Tiszta szívvel Jézus előtt

 

 „Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére (halála) megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot.” (EF)

 

Zsidókhoz írt levél 10:22-„Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére (halála) megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot.( Egyszerű ford)

 

A „Félnél-e találkozni Istennel?” kérdésre valószínűleg nagyon sokan „igen”- el válaszolnának. De ha ugyanezt a kérdést Jézussal kapcsolatban tenném fel, minden bizonnyal bátrabbak lennénk. Miért is van ez így? Másként szeret, másként haragszik az Isten, mint Jézus?

 

Sátán már az Éden kertben is azt a hazugságot hintette el, hogy Isten valójában nem is olyan jó, és kedves, mint amilyennek mutatja magát. Sőt, megvonja az igazán jó dolgokat az embertől. 

Valójában azonban az ember csak a bűn elkövetése után kezdett félni, menekülni Teremtőjétől. Nem Isten lett félelmetes, csak az ember nem tudott szembe nézni szégyenteljes állapotában az Úrral.

 

Jézus emberré létele, és földi szolgálata közel hozta az Istent hozzánk(Immanuel=velünk az Isten). Jézustól már nem féltek az emberek - legfeljebb azok, akiknek leleplezte bűnös természetüket. 

 

Önfeláldozó élete bizalmat adott, és reményt ébresztett. Oda ment hozzá a kivetett, a leprás, a bűnnel terhelt ember is, és bízott abban, hogy kérése meghallgatásra talál.

 

A legnagyobb ajándék mégsem ez. Azok az évek már elmúltak. Jézus viszont, mint ma is közbenjáró mennyei Főpapunk örömmel közvetíti kéréseinket, bűnbánatunkat Mennyei Atyánkhoz. Ő lett a kapocs, a közvetítő, aki „egy közülünk”, aki véghez vitte pályáját győztesen. 

 

Ezt az győzelmet és békességet kínálja most fel mindenkinek, aki veszi a bátorságot, és rajta keresztül bűnbocsánatot kér. Ez a mi legnagyobb szükségletünk. Ez a mi igazi békés örömünk forrása.

------------------------------------------------

Régi-új ajándék

 

„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

Pál levele a rómaiakhoz 6:23

 

Volt idő, amikor még értetted az ajándék varázsát. Amikor esténként nehezen jött álom a szemedre, mert azon törted a fejed, hol nem kerested még. Tudtad, hogy közeledik a nap, és szinte már kétségbeestél a kíváncsiságtól, mert még mindig nem tudtad, mi is lesz a meglepetés. Szisztematikusan, vagy épp feladva a reális gondolkodást, és ahogy éppen érezted, vizsgáltad át a lakás kisebb-nagyobb zugait, ahova talán elrejthették előled. Lopva nyitottad ki a szekrényajtókat, néztél be a polcrendszerek elzárt rejtekeibe, és kerested égen földön. Néha sikerült, néha nem, de a végeredményen, az örömön és a meglepetésen ez semmit sem változtatott. Ha nem sikerült, a kaland megmaradt, és mindig tudtad, legközelebb okosabb leszel, és még megnézed például az összehajtogatott terítők mögött is. Ha pedig sikerült, akkor már egy-két nappal előbb örültél neki, és csodálkoztál, hogyan jöttek rá, hogy ezt szeretted volna? 

 

Igen, ez akkor volt, amikor még az ágyneműtartó is varázslatos világot rejtett magában, amikor a kihúzhatós kanapé felnyitása is maga volt az utazás. Amikor még mindenki megvolt az asztal körül, és senkire sem kellett fájó szívvel emlékezni. Amikor még tudtad, mi az ajándék, tudtál elfogadni, pedig tisztában voltál vele, hogy ezt képtelen vagy viszonozni, és a számla mindig kiegyenlítetlen marad, de ez cseppet sem rontott az ünnep varázsán. Amikor még te voltál a kicsi, és melletted ott volt mindig, akire bátran, büszkén felnézhettél. 

 

Ám azóta felnőttél, és megtanultad, semmi sincs ingyen. Ebben a világban mindennek ára van, és még utolsó leheletedtől is ezt követelik. Ebben a világban az ünnepi ajándék abban segít, hogy túléld a hónapot. Nincs már izgalommal teli várakozás, nincs meglepetés, és inkább elborzaszt, hogy megint egy évvel többnek kell mondanod majd magad. És már nem hadakozol kézzel-lábbal, beletörődtél, magad mögött hagytad a gyermekkort, és Istennel kapcsolatban is próbálsz „fölnőttesen” viselkedni. 

 

Pedig Ő pont az ellenkezőjét szeretné. Hiszen az ajándék ott áll ma reggel is előtted, csak ki kell nyújtani felé kezedet. A legjobb és legszebb, amit valaha is kaphattál. Jézus Krisztus. Élet. Örök élet. Hát tanulj meg újra elfogadni a kiegyenlítés, visszafizetés vádló kényszere nélkül! Tanulj meg újra csodálkozni, örülni, ha kell, ugrálni és táncolni azért, mert valaki kitalálta legbelső gondolataidat! Fogadd el Istentől a kegyelmet, az örökkét, és élj tovább az Ő ajándékának fényében!