Igazán éhes, valóban szomjas

 "Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítetnek.    Mt 5,6

Mindig szerettem könyveket olvasni, különösen a kalandregényeket. Néha rettenetes dolgokat olvastam a hajótöröttekről, akik ennivaló nélkül végül egymást falták fel. Csupán azért, hogy borzalmas kínok között, a hatalmas víz, az óceán közepén szomjan haljanak. Már ekkor megtanultam milyen nagyúr az éhség, vagy a szomjúság. Ha ezeket érezzük, akkor enni és inni akarunk. Arra is emlékszem, hogy milyen jó volt egy nagy focimeccs után, miután jól elfáradtunk, rátapadni a nyomóskútra és jól teleinni magunkat. Azt is tudom, farkaséhesen, korgó gyomorral értünk haza, még a vasszeget is megettük volna. Hát, hogyne esett volna jól az ebéd!

Ha éhesek vagyunk enni, ha szomjasak, akkor inni akarunk. Táplálkozástan professzoraink egy ideje megállapították, hogy gond van az étvágyunkkal és a szomjunkkal is, mert olyan dolgok után vágyunk, amik nem elégítenek ki bennünket és nem is egészségesek. A gyorsételek, a műkaják, a cukrozott italok túlfogyasztása sokszor alapjává válik azoknak az életmód-betegségeknek, amelyektől sokan szenvednek a jóléti társadalmakban. Olyanokra gondolok, mint az elhízás, a felnőttkori diabétesz, a szív és érkoszorú betegségek nagy része és még sorolhatnám. Tudjuk a megoldást, változtatnunk kellene, a döntést mégis megnehezíti a megszokás...

Ahogyan a fizikai, úgy a lelki étvággyal is gondjaink vannak már régóta. Pontosan azt az  eledelt kerüljük, amire valóban nagy szükségünk lenne, az igazságot. Millió indokkal meg is tudjuk magyarázni, hogy miért mégsem az egyenes út a legrövidebb és itt nem csupán a politikára gondolok, hanem mindennapjaink belső, lelki zugaira is. Talán túlságosan is elsajátítottuk már a könnyebb utat, aminek segítségével célba akarunk egyre mélyebbre süllyedünk, ahonnan aligha van visszatérés.

Ugyanis az időnk véges. Nem csupán életünk ideje, hanem az egész emberiség ideje is. Mert igaz, hogy az ember nem élheti meg, hogy minden igazságtalanság még az életében kiderüljön, de pontosan ezért, Isten rendelt egy napot, amikor véglegesen elrendez minden rosszat, ami valaha is megtörtént ezen a földön. Mivel addig az emberiség egyre inkább tartózkodik a legfontosabb lelki táplálék, az igazsággal való éléstől, a próféták éhséget jövendölnek arra az időre: 

"Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják." (Ámósz 8,11-12)

Isten igéje igazság. (Jn 17,17) Jézus Krisztus, mint Isten élő Igéje maga az igazság. (Jn 14,6) A legfontosabb ma, hogy éljünk ezzel az igazsággal és éljünk a szerint.

érni. De mindez neméri meg. Ahogy a fizikai csalások az élelemmel, úgy lelki önbecsapásaink is megbetegítenek minket. Először a lelki látásunk romlik meg, a rosszat jónak, a jót rossznak kezdjük látni. Amikor mindezt már mi magunk is el hisszük, akkor megromlik véglegesen a szívünk is és

----------------------------------------

Megkövéredett szív

Éppen egy vírus okozta megbetegedésből lábadozok. Hasmenés, hányás, állandó hányinger, gyengeség, fejfájás, szédülés… Az egyik gyermekemet kínozta pár napja, most magamon is tapasztalhatom ezeket a kellemetlen tüneteket.

Családi körúton vagyunk, tartalmas együttlétek, kisebb-nagyobb emlékezetes balesetek, csodaszép kirándulások, és természetesen közös étkezések színesítik a napjainkat.

Éreztem, hogy ez az állandó jóllakottság, telítettség véget kell érjen, jót tenne fellélegezni az emésztésben felelős szerveimnek. Nem ehhez vagyok szokva. De a nagy családi kajálások vonzereje páratlan, s az önuralom hiányára is mindig van kifogás.

Most persze gondolni sem bírok semmiféle ehető dologra. De sejtem, hogy a kényszerű böjt s majd diétás táplálkozás után igazán éhes leszek, olyan amilyen rég nem voltam. Az ételek ízét fokozottan fogom érezni, s nagyobb örömöt fog jelenteni a táplálkozás, egy egyszerű pirítós gyógyteával, vagy a natúr rizs is fenséges lakoma lesz.

„Kövér az ő szívük, mint a háj, de én a te törvényedben gyönyörködöm” (Károli ford.)

„Kövér az ő szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.” Zsoltár119:70

A megkövéredett szívről olvastam a napokban a Bibliában. Ez a hasonlat a gőgöt, az emberi elbizakodottságot, és az alázat hiányát mutatja be nagyon szemléletesen. S a kínjaimból kiindulva párhuzamot vontam a fizikai állapotom és a megkövéredett szív között.

Milyen az, amikor meghízik a szív? Ismerős a „hízik a mája” mondás. Mi akkor használjuk, amikor valakinek feszül a keble a büszkeség miatt, miközben őt dicsérik, vagy közeli hozzátartozóját illetik szép szavakkal. Igen, ezt is kell tudni kezelni, mert könnyen el lehet szállni az emberek szép szavaitól.

Alapvetően úgy gondolom attól hízik el a szívünk, ha nem érezzük azt, hogy Istentől függünk, hogy nagyon mélyen és elengedhetetlenül szükségünk van rá. A Vele való kapcsolatra. Az Igére. Mint az éhező, szomjazó embernek a vízre, táplálékra.

Az elmúlt héten azt hiszem egyszer sem éreztem igazán éhesnek magam. Mindig többet ettem a szükségesnél, és ideje volt megállnom, amiben a nem kívánt vírus segített.

A szívünk kövérségének is az étvágytalanság a jele. Ott vagyunk a Biblia mellett, de olyan megszokott már. Az istentisztelet, a tanítás a gyülekezetben, ami egy igazán éhes embernek lakoma lenne nekünk csak lerágott csont. Elfelejtünk gyönyörködni Isten Igéjében, gyönyörködni Isten lényében, imádni, áldani Őt, mindenért. Tele lenni hálával, mert jó Ő és jókat cselekszik. Mert tele vagyunk minden mással. Tele van a hasunk, éhségünk, fizikai szükségleteink betöltöttek, nagyjából jól megy minden, boldogulgatunk, sikereink vannak, terveink, elképzeléseink, még a pénztárcánkban is van valami, ami nem feltétlenül létszükségletre kell elköltsük.

A zsír a szerveinken, a  szívünkön nem látható a szemeinkkel, de arra utal, hogy a vérereinkben is lerakódások lehetnek, és lehet hogy egy érrendszeri katasztrófa előtt állunk. Az elbizakodott, Istentől függetlenedett lelkület sem feltétlenül látszik kívülről, legtöbbször maga a személy sincs tudatában a lelkének az állapotával.

 A Jelenések könyvében lévő laodiceai gyülekezetnek is a megkövéredett szívével volt a probléma.

“Ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.“ Jel 3 17-18

Ha nem kezdünk  ilyen állapotban önként „diétába”, vagyis nem alázzuk meg magunkat, s nem kezdjük magunkat Isten világosságában nézni, akkor elképzelhető, hogy Isten jóságából és kegyelméből  nyomorúság és megaláztatás ér, hogy a szívünk tudjon újra érezni, látni, hallani.

Számomra a „lelki diéta” egyik formája a böjt. Ezzel fizikailag is kifejezem éhségemet, Isten felé fordulásomat. Üres hassal valahogy jobb a szellemi befogadóképességem is, mint eltelve, betöltött szükségletekkel. A böjttel azt is kifejezem, hogy Isten országa mindennél fontosabb nekem, hogy a mennyhez tartozom ami nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélekben való öröm. ( Róma 14:17)

A böjt, amennyiben Isten keresésében, jelenlétében telik megvallás Jóbbal együtt:

„Szájának beszédét többre becsültem, mint életem táplálékát” Jób 23:12

Bob Gass egyik füzetecskéjéből olvastam nemrég „Ha csak kis töredékét ennénk annak lelkileg, mint amennyit testileg elfogyasztunk, mind szellemi óriások lennénk!”

"Boldogok a lelki szegények, mert ők megelégítettnek! Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégítettnek." Máté5: 3,6

Milyen a szellemi étvágyad? Én úgy döntöttem a kérdésre válaszolva, hogy nem csak a gyomromat,  egyúttal a szívemet is „diétáztatom”.

------------------------------------------------------------

 

Izrael, vagy: éjszakából világosságra (I.) Jákób pedig egyedül maradt... (1 Mózes 32, 24)
Izrael népe történelmének elején olvasunk a későbbi névadó ősatyának éjszakai tusakodásáról. Örök időkre szóló tanítást rejt ez magában. Lelki harc volt, de ugyanakkor testi tusakodásban is kifejezésre jutott. A külső harc a belsőnek tükörképe volt. Jákób rögtön gyanította, hogy emberfeletti lénnyel van dolga, aki a késő éjszakai órákban elé állott. De hogy maga Jahve volt az, ez csak később lett előtte világossá. Hóseás próféta pedig azt mondja nekünk, hogy egy angyal volt, akinek képében maga Isten jelent meg. A Biblia gyakran beszél arról, hogy angyal képében jelenik és szólal meg az Isten. A csodálatos ebben a harcban az, hogy voltaképpen mindkét fél győzött, Isten csakúgy, mint Jákób.
Isten most vette teljesen kezébe Jákóbot. Rátalált; Jákób pedig Istenre. Végre igazán megtört és elnyerte a teljes áldást. Itt-ott Isten már jelét adta annak, hogy Jákóbot szereti, de még sok mindent el kellett hordoznia vele kapcsolatban, ami nem volt rendjén. Isten azonban tud várni. Húsz éven keresztül végtelen nagy türelemmel mennyi testi és vétkes dolgot viselt el Jákóbbal kapcsolatban. Most azonban ütött az óra, hogy törésre vigye vele a dolgot és célba juttassa. És ez pontosan a legmegfelelőbb időpontban történt. Jákób ugyanis szorult helyzetbe jutott. Maga mögött felégette a hidakat Lábán felé, előtte pedig Ézsaú állt négyszáz fegyveres emberrel. Úgyszólván sem előre, sem hátra nem tudott mozdulni. Mindentől el volt vágva. Valósággal odakényszerült tehát Istenhez. Úgy érezte, hogy egyedül kell maradnia. Éjszaka volt. Lelkében már derengett, hogy mi is következik s ő készen állt már az Istennel való nagy találkozásra.
Nappalaink zajában olyan nehezen halljuk meg Isten hangját. Aki fél a magánosságtól, soha nem tapasztalja majd meg a hívő élet mélyebb igazságait. Hiszen még a szemünk is tisztábban és élesebben lát sokszor éjszaka, mint nappal. Az elcsendesedés percei vagy órái nélkül ellaposodik életünk. Amilyen áldásos lehet a másokkal való közösség, annyira nélkülözhetetlen a csendesség belső életünk számára. Ott, a Jabbók révénél a késő éjszakai órákban Istennek komoly beszéde volt Jákóbbal. Szószerit és mélyebb értelemben is éjszaka volt. A lélek tusakodásának éjszakájából egy egész életre szóló áldás születhet meg a te számodra is.
-----------------------------------------------

VENDÉGSZERETET ,- 1Kor 10,1-13.
1 Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, 2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. 3 Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, 4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. 5 De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. 6 Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. 7 Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: "Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani." 8 De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. 9 Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. 10 De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. 11 Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. 12 Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 13 Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
---------------------------------------------

AZ ÉLET KENYERE,- 1Móz 18,1-8
1 Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. 2 Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, 3 és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! 4 Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! 5 Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! 6 Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! 7 Kiszaladt Ábrahám a csordához is, fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. 8 Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt, amíg ettek.
-------------------------------------------

KÁRMEL HEGYÉN x A Kármel ormán csendes éjszakán Búslakodik a ma tanítványa.
Szorgos munkával volt keze tele, Csak eredményben van nagy hiánya.
Míg mindenütt viruló élet pezsdül Őrálló szíve búsan kesereg.
Odakint derű, kacagás az élet: Az ő szeméből fájó könny pereg.
Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán Égi tűz szállt le az emberekre,
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet… Uram! Ez ünnep ma nem lehetne?
Nem lehetne, hogy szent, apostolok Tüzes nyelvekkel szólnak az igét,
És mint Jézusnak bizonyságai Új életet vinnének szerteszét?
Nem lehetne, hogy bűnét bevalló Sokaság gyűlne a kereszt köré?
Isten sátora leszállna dicsőn A melletverő bűnösök közé…
Nem lehetne, hogy víz mozdulna meg Fehérruhások serege fölött,
Timótheusok, Titusok, Pálok Lennének a megváltottak között?
Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán Égi tűz szállt le az emberekre
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet… Uram! Ez ünnep ma is lehetne!
Uram! Ez ünnep ma is lehetne! Békefi Pál .
--------------------------------------------

Isten kulcsa.
Mint mikor valaki, aki szeretne egy ajtót kinyitni, egyik kulcsot a másik után próbálja, úgy próbálja meg Isten szeretete, az emberi szívet. Isten türelme és kegyelme kifogyhatatlan. Gyakran az anya könnyes imájának, és az apa gyöngéd figyelmeztetésének ezüst kulcsával kezdi meg a munkáját. Azután megpróbálja a lelkész templomi kulcsával kinyitni a zárat, de ha az sem használ, akkor a szenvedéshez szükséges vaskulcsát veszi elő, amely néha eredményre vezet. Van egy aranyos kulcsa, amely minden más kulcsnak a munkáját felülmúlja. Ez az Ő Szentlelkének munkája, ami megnyitja az utat a szívhez, pedig a látszat azt mutatja, hogy az örökre zárva van.
-------------------------------------

Milyen a kocsmaajtó?
Egy korosabb ember, akit sokan iszákos embernek ismertek, megállott egy kocsma ajtaja előtt és többszörösen megmérte. Néhány embernek feltűnt a méricskélése és megkérdezték tőle, hogy miért méregeti az ajtót. Az ember töredezett mondatokban ezt felelte: - Különös… igen, igen. Nem illik egybe, de mégis igaz. Volt szántóföldem. Voltak házaim, nagy tőkém, készpénzem. Mindezeknek ezen a kisajtón kellett bemenniük. Most pedig, hogy ezen az ajtó előtt állok, én magam nem bírok bemenni rajta. - Miért? - kérdezték a többiek. - Mert nincs miből költenem. - felelte az ember. - Alig nyitom ki a kocsmaajtót, jön a kocsmáros, és kidob engem.
Így tesz a testies, világias élet az emberrel. Elveszi ifjúságát, megfosztja a hitétől, lelke nyugalmától, erejétől, egészségétől, azután az életétől, és a világból kidobja a pokolba
---------------------------------------------

Rendezd Atyám lépteimet, Kérlek fogd a kezem,
Vezess utamon,  Légy mindig velem.
Belőled lettem, Mint Napból a sugár,
Mint tengerből a pára  Mint levegőből a szél,
Ajkam hozzád beszél.
Szavaddal alkottál, Most azzal vezess,
Lelkem befogad  Mert teljesen üres.

---------------------------------------

Feltört ugar.

Kemény még a földem,  Kies és cudar.
Vágd belém ekédet, Nem baj, ha mar!
Fel kell szántanod!  Ha termésemet várod.
Művelj meg!  Kéri igaz barátod.
--------------------------------------------------

(Túrmezei Erzsébet)

Új éneket, újat! minden reggel újat!
Új hajnal hasadtán búj titkok tárulnak.
Új virágok nyílnak, ha régiek hullnak,
új öröm, új hála ha sebek gyógyulnak.
Énekek ébrednek: új ének az Úrnak!

Új éneket, újat: új szívvel, élettel!
Üdét, mint a harmat! frisset, mint a reggel!
Új kegyelem árad, új hittel előre
csodáról-csodára, erőről-erőre.
Remények csendülnek, életek újulnak,
Énekek zendülnek, új ének az Úrnak.
----------------------------------------------
Arany Viktortól Hála néked!
Mit írhatok?
Mit mondhatok?
Hála Néked!
Belőled élek.

-------------------------------------
Reményik Sándor "Akarom"
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.