Öröm az igében (1)

 Csörög a vekker. Reggel hét sincs még. Minden erőmet összeszedem, hogy odanyúljak és megnyomjam a kikapcsolás gombot. Nem sikerült. Leesett az óra, nagyot csörömpöl. „Na, legalább sikerült neki: felkeltem!” – mondod magadban. Nem tudod hogyan, de már ott vagy a konyhában és a kávéfőzőért nyúlsz:„Tényleg nem tudom, hogy is kerültem ide.” Alvajárás. Visszacsoszogsz a szobába a jó meleg bögre kávéval. Futó pillantást vetsz az éjjeli asztalkádon fekvő Bibliádra. Valami megmozdul benned. „Igen, jó lenne kinyitni!” – gondolod. – De nincs túl sok időm. Majd később. Amúgy sem értettem tegnap sem. Valami szövevényes, érthetetlen ószövetségi mészárlás volt tegnap is benne, ahogy futva átolvastam. Á, kezdjünk el inkább öltözni. Majd elolvasom a Mai Igét a villamoson!”

És ez így megy napról napra.

Ugye ismerős? Ha nem is bögrével vagy vekkerrel, de talán ez a te történeted is. Tudom, mert az enyém is – volt. Egyszerűen nem leltem örömöt az igeolvasásban. Kötelességként, keresztyén életemhez való szükséges adalékként éltem meg és néztem rá. Sokszor pedig megtörtént, hogy hetekig nem nyitottam ki se a Bibliát, s egy-egy ilyen időszak után pedig már keresni kellett a méteres por alatt, ami belepte, míg csak ott állt használatlanul. Öröm és Biblia – mintha valami két teljesen különböző és egymással száz százalékig ellentétes fogalmakról beszélnénk.

Egy évvel ezelőtt meglehetősen felrázó és meghökkentő ünnepen vehettem részt. Izrael mai népe a nyolcnapos lombsátrak ünnepét a Simchat Torah nevű ünnepnappal zárja. Az ünnep neve egyszerűen annyit tesz magyarul: a Tóra^[1] öröme. Egy észak-izraeli kisváros főterére érkeztünk meg, ahol hatalmas hangszórók fogadtak. Zászlókkal, lufikkal feldíszített terep volt, tele ünneplő emberrel. A külső szemlélő számára valamilyen egyszerűbb fesztiválnak tűnhetett ez az egész felhajtás. A vidám, pattogós jiddis dallamok után azonban előkerült az ünnepelt is. Hatalmas Tóra-tekercseket hoztak elő a helyi zsidó közösség férfitagjai az ölükben, s elindultak vele körbe-körbe. A gyülekezet pedig körbefogta a Szentírást, egymást kézen fogva pedig ujjongó, tapsoló körtáncba kezdtünk. Kézről kézre járt a Biblia. Mindenki meg akarta érinteni, fogni, átölelni, csókolni. Azt hiszem, ez volt az első alkalom életemben, hogy embereket láttam örülni a Bibliának. A kép, a hangulat, a mosolyok, az idős, ráncos kezek és a fiatal, erőtől duzzadó karok szorítása, ahogyan átölelik a becses Írást egyszerűen beleégtek az emlékeimbe.

Elszomorít az, hogy látok megtért, átadott életű fiatalokat, ahogyan szépen – lassan, de biztosan – elhervadnak. Megvan az átadás, megtörténik a bizonyságtétel, elkezdődik a szolgálat, aztán telnek-múlnak a hónapok, az évek, és az első szeretet lángja elhűl, és pislákolás marad abból, aminek folyton égnie kellene. Ennek rengeteg oka van és lehet, mégis azt látom, hogy az egyik legnagyobb gond a bibliaolvasással van. Pontosabban a nem olvasással.

Drága, TeSóm! Mikor volt az, hogy leültél az ige mellé, nem kötelességből, nem muszájból, nem azért, mert bűntudatod volt, hogy már régen nem olvastad, nem azért, mert ifire kellett készülni és mégiscsak kell valami téma, hanem mert, mint ahogy a szarvas kívánkozik a hűs forrásvízhez, úgy szomjaztál te is az Ő beszédeire (Zsolt 42,1)? Mikor volt utoljára, hogy gyönyörködtél az Ő igéjében, az Ő törvényeiben, s arról gondolkoztál éjjel és nappal (Zsolt 1,2)? Mikor volt, hogy örültél neki, jobban, mintha valami hatalmas és értékes ajándékot kaptál volna (Zsolt 119,162)? Vagy mindez valami idegen nyelv a számodra?

Oldalakon keresztül állhatnának itt indokok, hogy miért fontos, hogy olvasd az igét. Valószínűleg te is nagyon jól tudod mindezt a saját fejeddel. Álljon itt mégis csupán egy, talán a legfontosabb mind közül, amely engem letaglózott, mikor Isten megmutatta, és olyan útra terelt, amelyben többé már nem kötelesség lett az ige olvasása, hanem kútforrás, amelyből minden nap friss vizet lehet meríteni, s örömöt a léleknek.

A Biblia szerint Isten azért teremtett engem, hogy Őt megismerjem, s ha ez megvan, akkor szeressem, s ebből a szeretetből örömöm legyen. A kérdés ezután már csak az, hogy honnan ismerjük meg Istent? A válasz pedig egyszerű: Biblia. A következtetésem tehát ez: TeSó, ha örömöt akarsz, nem spórolhatod ki a mindennapjaidból az igét. Ha megteszed, nem fogod megismerni igazán Istent, ergo nem tudod Őt megszeretni, csodálatosnak látni, mindenek fölött megelégítő gyönyörűségnek.

Olyan ez, mint a randizás. A szerelmedet nem ismerheted meg anélkül, hogy időt töltenél vele, kérdeznéd őt, megtudnád mit szeret és mit nem, mit akar és mit nem, milyen is ő, ki is ő, hogyan reagál egy-egy helyzetben stb. Az elkövetkezendő írásokban tehát ilyen randi tippekkel szeretnénk segítségedre lenne, hogy ez a fekete könyv ne maradjon a polcokon hosszú-hosszú hetekre, hanem hadd legyen olyan napi kútforrás, amely mindig friss örömöt kínál számodra. Homoki Gyula

----------------------------------------------------

 

 

 

 

Öröm az igében (2)

(Az első részt itt találjátok)

 Aki már főzött, az tudja, hogy az előkészületek éppen olyan fontosak, mint a főzés maga. Ahhoz, hogy valamilyen finomságot el tudj készíteni, nem spórolhatod meg a tisztítást, hámozást, hántást, felnyitást, apróra vágást, s az erre szánt időt sem. Valahogy így van ez a bibliaolvasással is. Ha csak beleugrasz, hirtelen kezedbe veszed azzal a céllal, hogy „Na, most akkor üzenj valamit, Uram!” – nem valószínű, hogy megtörténik. Persze megtörténhet. Viszont akkor a végeredmény olyan lesz, mintha héjastól főznéd meg a krumplit, és aztán azon vinnyogsz csodálkozva, hogy miért nem sikeredett ez finomra.

Mielőtt azonban belekezdenék abba, hogy bármilyen tippet vagy javaslatot mondjak neked arról, hogyan olvasd az igét hatékonyabban, hadd mondjam el, hogy teljesen száz százalékos módszerek nincsenek. Az, hogy Isten szól, az, hogy Ő az igéjén keresztül megszólít téged, az, hogy betűk, történetek, amelyek több ezer évvel ezelőtt íródtak le, élő és eleven üzenetté válnak a mában számodra – nos, ez csoda. Ez az, ami természetfölöttivé teszi a Szentírás olvasását, és különlegessé ezt a könyvet bármely más irodalmi alkotáshoz viszonyítva.

Szóval a tippek nem egyenlőek a garanciával. Nyilván erre a megállapításra is igaz, hogy ahány ember, annyiféle. A következőkben tehát azt tudom elmondani, amit én megtapasztaltam, kipróbáltam, és ezek által örömmé lett számomra a Szentírás olvasása.

• Kell egy nyugodt hely. Egy olyan, mint amiről Jézus beszélt: belső szoba. Ahol senki nem zavar, ahol nem bömböl a hangszóró, ahol nem röhögnek húszan körülöttem, nem megy a tévé, nem nyit be minden két percben valaki. Válassz ki egy helyet, egy találkozási pontot, ahol csak te leszel és Isten. Ha már a randi képénél maradunk, akkor valószínűleg a legszemélyesebben perceket a kedveseddel nem mások szeme láttára, füle hallatára szereted eltölteni, hanem meghitten, négyszemközt. Remélem, hogy nem… Mióta jó magam is kollégiumban lakom, tudom hogy ez a rész nem túl egyszerű. Menj ki akkor a városba, lehetőleg valamilyen parkba, szabad levegőre, vagy valamilyen kellemes hangulatú kávézóba, ahol nyugodtan el tudsz tölteni pár percet.

 Idő. Legyen egy fix időpontja a napodnak, amikor csak azzal foglalkozol, hogy Isten igéje előtt vagy testben és lélekben. A legjobb, ha ez reggel van. Akár rögtön egy reggeli mosdás után. Amikor még nem ugrottál bele a napba, amikor még nem láttad meg a konyhában a rendetlenséget, amit a lakótársaid hagytak ott tegnap éjjel, amikor nem érkeztél még kiborulni semmi miatt, és nem érkezett senki sem kiborítani téged. Ha előbb Isten előtt állsz meg, és elmélyedsz az Ő üzenetében, ez megváltoztatja majd az egész napod hangulatát és folyását, a viszonyulásodat a bunkó főnökhöz, a szemtelen évfolyamtársakhoz, a figyelmetlen barátokhoz… „De hát így is túl korán kelek fel! Nem tudok reggel még ezzel is foglalkozni!” – mondod. Nos, igen. Talán érdemesebb hamarabb lefeküdni, és reggel fél órával korábban felkelni. Ez áldozat. Igen, az lehet. De erre neked van szükséged, nem pedig Istennek teszel szívességet.

Imádság. Mielőtt kinyitnám a Bibliát, hogy várjam a napi adag „lelki kávémat”, legjobb, ha megszólítom magát az Istent, akitől az éltető szót várom. Nem hosszú körmondatokkal, hanem egyszerűen, mint ahogy egy gyermek megy oda a szülőhöz, s mondja: Szomjas vagyok! Itt vagyok, kérlek, adj innom! Az imádság csendes, nyugalmas légkört teremt: elcsendesít belül, a lelkedben, előkészíti a szíved talaját, hogy az igemag jó földbe hulljon majd. Megóv attól, hogy hirtelen ugorj bele a túl forró vagy túl hideg vízbe, felkészíti a lelkedet – ha szabad így fogalmazni – egy természetfeletti utazásra, ahol a Lélek a vezető, te pedig a vezetett. Úgy tapasztaltam, hogy imádság híján nehezen megy a koncentráció, a figyelem ébrentartása, az állandó nyitottság.

Igeolvasási terv. Mindig furcsállottam azokat az embereket, akiknek nem volt egy terve, hogyan olvassák a Bibliát. Kell, hogy legyen egy rendszer, egy vezérfonal, egy út, ami mentén haladsz. Ez sokkal átláthatóbbá teszi azt, hogy hol tartasz,és hová haladsz. Jómagam a Bibliaolvasó Kalauzt használom. Egy ószövetségi és egy újszövetségi könyv fut párhuzamosan, és soha nem ad többet, mint egy fejezet. Természetesen egy könyvet, evangéliumot, levelet is elkezdhetsz, s haladhatsz vele a számodra megfelelő tempóban. Néha megtörténik, hogy csupán egyetlen vers az, ami megragadja a figyelmed. Nem baj. Ne legyen rajtad a nyomás, hogy mégpedig az egész fejezetet át kell venni, ez nem tananyag a szó szoros értelmében véve. A lényeg, hogy legyen egy koncepciód, egy terved, ami alapján tudod, hogy hová is haladsz. Ne legyél olyan, aki ide is kap, oda is nyúl, de a végén semmit nem markol!                    Homoki Gyula

----------------------------------------

 

Öröm az igében (3)

(Az első rész eléréséhez ide, a másodikhoz ide kattints)

 Ha megvan a megfelelő hely, az erre rászánt idő, már azt is tudod, mit fogsz olvasni, és meg is szólítottad az ige Urát imádságban, akkor indulhat is a munka. Talán kicsit rossz szájízzel fogadod ezt a szót: munka. Igen, az. Befektetett idővel és energiával jár, figyelmet igényel, vagyis hogy ott légy az elméddel és lelkeddel egyaránt. Munka ez – de milyen csodálatos munka! És nem vagy egyedül hagyva benne. Ott van a Lélek, Aki munkálkodik benned az igeolvasás perceiben. Ettől lesz ez más, mint egy iskolai kötelező olvasása. A munkafolyamat pedig általában nálam így megy:

Olvass! Sokszor és sokakkal megtörténik, hogy egy nem túl érthető történet (például Mózes 3. vagy 4. könyvéből) egyszeri elolvasása után rögtön leteszik a Bibliát, és feladják. Ez így nem jó. Mert már magával az olvasással is spórolni szeretnének. Nekünk iskolában azt mondták, hogy ahhoz, hogy megértsünk egy szöveget, legkevesebb háromszor, de akár ötször is el kell olvassuk azt. Arra, hogy sokszor nem értesz egy adott szakaszt, lehet éppen az a legegyszerűbb magyarázat, hogy nem is olvastad el elégszer. Így hát olvasd előbb át teljesen a napi verseket! Majd másodjára versenként megállva, lassan, fennhangon tedd ugyanezt! Harmadjára pedig újra az egészet! Talán már ez is segít abban, hogy jobban megértsd miről is van szó.

Meditálj! Nem törökülésre és narancssárga tibeti szerzetesruhára kell gondolni. Egyszerűen csak gondolkodj el az olvasottakon! Ha történetet olvastál éppen, akkor próbáld meg magad belehelyezni az eseményekbe, egy-egy szereplő helyébe. Ez sokat segít abban, hogy megértsd a szándékát az embereknek, akik éppen részt vettek a történetben. Feltárja sokszor az indítékokat, mit miért tettek, milyen megfontolásból. Tégy fel kérdéseket a szakaszhoz! Ki mondja? Kinek? Milyen körülmények között? Mi a hangsúlyos itt? Mi az, amire érdemes figyelni? Kérdések nélkül nehéz kibogozni a szálakat. Ma már rengeteg kommentár, igeolvasást segítő könyv is található a gyülekezetek könyvtáraiban, könyvesboltokban, interneten. Ha valamit nem értesz, ott is érdemes utánanézni. (Pár ilyen könyv az írás végén található.) Illetve észben tarthatod a kérdésed és felteheted egy ifi alkalmán, vagy egy másik keresztyén barátoddal való beszélgetésben! Ott is sokszor válaszra lelhetsz.
A meditálás, gondolkodás folyamata talán a legnehezebb része az egész bibliaolvasásunknak. Azt is el kell áruljam neked,  hogy nem mindig fogsz, minden nap hatalmas aha-élményekkel, egyértelmű üzenetekkel, útmutatásokkal gazdagodni. Ugyanakkor mindennap megtudhatsz valamit Istenről, és arról, hogyan cselekedett, hogyan szólt egykor valaki(k)hez. Azt pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagy magadra hagyva ebben a munkában: a Lélek ott van és segít a megértésben! És elvégzi az ige azt, amit Isten el akart végezni benned aznap.

 Memorizálj! Tanulj meg legalább egy verset az olvasott szakaszból! Ha rossz a memóriád, írd le egy cetlire, tedd a zsebedbe és vedd elő, ha sorban állsz, metrón ülsz, a buszra vársz! Ez segít abban, hogy az ige végigkísérje a napod, s elgondolkodj rajta, ha elolvasod újra és újra. Később pedig nagy segítség tud lenni egy-egy helyzetben, amikor talán éppen azokra a szavakra van a legnagyobb szükséged egy kísértés vagy vigasztaló beszélgetés alkalmával. Ezen túl pedig még jobb, ha időt szánsz egy hónapban arra, hogy hosszabb igerészeket is megtanulj, olyanokat, amelyek igazán fontosak a számodra. El sem tudom mondani neked, mennyi áldást tapasztaltam meg már azóta, hogy elkezdtem memorizálni az igeverseket, sőt egész fejezeteket. Számomra nehézség a számok, igehelyek megtanulása, de igyekszem legalább a fejezetszámot megtanulni, így pillanatok alatt kikereshető a Bibliában a helye.

Tedd! Ez így mind szép és jó, de Jakab azt mondja, hogy „… ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” (Jak 1,23-24) Jézus pedig nem ígéri azt, hogy nem omlik össze az életed a viharok következtében, ha csak hallgatója és olvasója vagy az igének, hanem ha cselekszed is azt! (Mt 7,24-27) Amit olvastál, amit üzenetként kaptál, azt meg is kell tenned! Különben az egész valami elméleti dolog marad, aminek nem sok értelme van úgy önmagában. Ugye ezt nem kell túlmagyarázni?

„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsolt 1,1–3)  Homoki Gyula  

-----------------------------------------------

 

 

 

 

 1958 .VII . 6. du. . Vigh afi

95- é .  –„  Lelkem kíván Téged, Megváltó Jézusom,
Véd- pajzsom, a Neved, Véred boldogságom!

Refrén:Csak Téged, csakis Téged, Jézus, csakis Téged,
Csak Téged kíván lelkem, Uram, Téged!

2. Lelkem kíván Téged, Ó, Jézus, segíts meg,
Hogy mindhalálomig Híven kövesselek! Refr.
3. Lelkem kíván Téged, Örömben, bánatban,
Te adhatsz csak erőt, Ha már elfáradtam. Refr.

4. Lelkem kíván Téged, Te légy a vezérem,
Várom ígéreted, Ó, töltsd be egészen! Refr.

5. Lelkem kíván Téged, Ó, Isten szent Fia,
Mert Véled enyém lesz Az égi korona! Refr.                                           

Lk. 17 : 11- 19.v.olv. „A tíz leprás. Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén. Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje.  Megálltak és már messziröl kiáltották: "Jézus, Mester,  könyörülj rajtunk."  Rájuk tekintett és így szólt: "Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak." Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult.  Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: "Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" Azzal hozzáfordult: "Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged."

Jé,- 10- bélpoklossal találkozik. Nem mertek közel  menni Jé,- hoz, csak messziről kiabáltak, ill. ,- beszéltek vele. Ezek számkivetettek voltak a társadalomból.  Azokhoz hasonlítottak,  akik keresztyének vallják ugyan magukat, és nem mernek közel jönni.

Távol , vagy közel Jézushoz ? A 10- közül csak 1- Samáriai férfi ment vissza , de már nem messziről adott neki hálát.

Vannak keresztyének akik csak távolból szólítják meg Jé,- t, de közel nem mennek hozzá.

Jé,- Kr,- halálát magukban hordozzák. Sokan ezt nem tudják. Pál minden nyomorúság közepette tudta, hogy Jé,- nevében vagyunk biztonságban.

Vannak hívők ,akik megelégszenek azzal , hogy távol állnak az áldástól .

Ezeknek nincs tiszta örömük. Csak az boldog, és örül tisztán, aki közel van Ist,- hez!

Aki nem kerül közel Jé,- hoz, az bizonytalanságban él. Ne várjunk mindig valami csodát, vagy jelet.
Aki szereti Jé,- t, magáért, az boldog ,annak az Úr mindent megmutat. A gazdag ifjúnak azt mondta : Közel vagy , de mit ér az ha nem benne volt. Mt. 15: 8.v.olv.

Sokan csak nyájban dicsérik az Urat , és szívük távol van. Lehet ez ? Lehet ! Ha Jé,- mondja, akkor lehet. Megkeresztelkedett, a Jordánban, János nevére, de a Sz-Sz- et nem vették. Milyen szomorú,ha valaki fut, és a cél előtt megáll, Vannak akik mindig távol maradnak az Úrtól.

A tékozló fiú 5ávol volt. Mózes nem mehetett be az ígéret földére. A 10- poklost elküldte, hogy menjenek a papokhoz. Ezek adták meg a papírt ,hogy megtisztultak , és vissza mehettek az emberek közé.

A 10- embernek elkellett menni ,és az úton tisztultak meg . Ha egy bűnös oda megy Jé,- hoz, és el mondja Jé,- nak , bűneit,ezt elküldi , „Eredje el békességgel a te bűneid megbocsátattak.”

A 10- közül 9- nagyon messze volt. Csak 1- került közel Jé,- hoz . Sírva dicsőítette Jé,-t- a meggyógyulásért.

Sokan vannak akik megindulnak, de kevesen vannak a hálásak .

Akik vissza mennek,és dicsőítik Jé,- Ist,- t-  A vak is  dicsőítette ,és bizonyságot tett róla az emberek előtt. Érzitek – e, hogy nem szabad távolról követni . Jé,- t- mellett kell lennünk mindig. Sokan mennek a gyógyulás útján, de kevesen a hálások, akik dicsőítik őt.

„ Uram én tanítványod akarok lenni ,ezt olyan kevesen mondták .

Majd ha az Úrnál  állunk, jobbról és ballról ezt szereti hirdetni a papok .

Vállalni kell a halált is Kr,- ért. Csak az méltó arra, hogy ott legyen Kr,- nál ,aki tud szenvedni érte .Móz. V. 4: 7.v.olv.

Jé,- közel akar lenni, Zs. 145. 118.v , Jak. 4: 8.v.olv. hozzánk.

Nekünk kell közeledni, és akkor Ő is közeledik. Ez egy drága ígéret, Jó az Ist,- közelsége .Ef. 2:13.v.  Akik távol voltunk közeliek lettünk a Jé,- Kr,- vére által-

Róm. 13: 11.v.olvc. Közelebb van az Úr. Közel van az Ő napja. Ne álljunk távol tőle. Ne csak szájjal dicsérjük őt ,hanem szívből -.

Mennél közelebb kerülünk hozzá , annál jobban látjuk az Ő dicsőségét életünkben.

Zárjuk az Urat a szívünkbe. A Kr,- Jé,- bak templomai vagyunk. Ne nyugodjunk  míg ezt el nem tudjuk mondani .     Ámen. 67-  k – é .

/: Gyöngyvér & Kálmán Mészáros: énekli./

„Minden szerinted legyen, Uram! Te vagy a Mester én az anyag.
Formálj és készíts terved szerint, Jól esik nékem, ha szavad int!
Minden szerinted legyen, Uram! Bűnös élettel szakítottam.
És mától kezdve szolgád leszek, Szavaidra folyton figyelek!

Minden szerinted legyen, Uram! Tiszta kezedre bízom magam.
A hónál mossál fehérebbre, Kereszten kifolyt szent véredben!
Minden szerinted legyen, Uram! Tebenned nagy a bizodalmam.
Ha te velem vagy utaimon, Akkor én győzök mindenbajon!”

A néni gazdag? -
Ott toporogtak a szélfogó ajtajában - két gyerek rongyos, kinőtt kabátban.
- Néni kérem, nincs fölösleges újságpapírja?
Nem értem rá, már a nyelvemen volt, hogy nincs. . . míg le nem néztem a lábukra. Vékony talpú cipőjüket átáztatta a havas eső.
- Gyertek be, kaptok egy csésze forró kakaót.
Több szó nem esett köztünk. Átázott lábbelijük foltot hagyott a kőpadlón. Kakaóval és vajas-lekváros pirítóssal vendégeltem meg őket, hogy kicsit átmelegedjenek, hisz majd megvette őket az isten hidege. Aztán igyekeztem vissza a konyhába, háziasszonyi teendőimhez. . .
Hirtelen feltűnt a nagy csönd az utcai szobában. Bekukkantottam. A kislány az üres csészét forgatta. A kisfiú bátortalanul kérdezte :
- A néni. . . . gazdag?
- Hogy én gazdag? Ugyan, dehogy! - néztem le kitaposott papucsomra.
A kislány óvatosan helyére tette a csészét.
- A csészék összeillenek a csészealjjal - állapította meg, s koravén hangjából időtlen, étellel nem csillapítható éhség csendült ki.
Azután távoztak, újságkötegeiket szélvédő pajzsként tartva maguk elé. Meg sem köszönték a szíveslátást, bár nem is hiányoltam. Többet kaptam ennél. Olcsó kék keménycserép csészéket és csészealjakat. De egymáshoz illőket. Megszurkáltam a krumplit, megkevertem a mártást. Burgonya és barnamártás, födém a fejem felett, férj jól fizető, biztos állással - ezek is mind szépen összeillenek.
Visszatoltam a székeket a tűz mellől a helyükre, rendet raktam a nappaliban. A sáros kis lábnyomok még mindig nedvesen csillogtak a kövön. Nem bántam. Legszívesebben otthagytam volna őket örök emlékeztetőül, hátha elfelejtem, milyen gazdag is vagyok.

------------------------------------------

A tulajdonképpeni ellenség

Nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, amelyek a magasságban vannak.
(Ef 6, 12)

Az Ószövetségben Isten népének külső, látható ellenséggel kellett harcolnia: a Kánaánban és körülötte lakó népekkel. Az Újszövetség népének láthatatlan ellenséggel van dolga. Végső fokon harca a Sátán és a sötét hatalmak ellen irányul. Eredetileg az lett volna az ember rendeltetése, hogy legyőzze a Sátánt és visszaszerezze Istennek a földet, amit a Sátán megrontott. Ehelyett a Sátán győzte le az embert és ismételten győzött felette, amíg az asszony magva, a második Ádám, Jézus Krisztus, aki erősebb, le nem győzte az erőset és zsákmányát el nem vette tőle. Most Jézus győzelmének erejében nekünk is győznünk kell a Sátánon, de végül is Isten bénítja meg és kapcsolja őt ki teljesen.

Az óember mögött a Sátán áll. Ő szítja fel a gonosz szenvedélyek tüzét, ő indítja fel a bennünk rejtőző gonoszt. Azonnal kezdeményez, ahol erre alkalma nyílik. Ravaszul és módszeresen fog a munkához. Gyakorlott ellenség, aki évezredek óta sok millió esetből gyűjtött tapasztalatokat. Megkeresi gyenge oldalunkat, ahol könnyű bukást előidéznie. Kikutatja a legkedvezőbb időpontot, amikor a legjobban megközelíthet. Talán nem állunk az őrhelyünkön, kicsit szabadjára engedjük magunkat, hanyagok vagyunk, szinte félálomban ringatózunk. Vagy talán kimerít a munka és túl fáradtak vagyunk. Ő mindezt kihasználja.
Eközben a gonosz dolgokat ártalmatlannak tünteti fel, hogy gyanútlanná tegyen; nem a legsúlyosabb csábításokkal jön, hanem finom kísértésekkel, amelyek nem látszanak veszélyesnek. Aztán lépésről lépésre halad előre és mindig több teret nyer. Szívós, állhatatos, tolakodó és fölényesen viselkedik. Hatalmas szellemi erő, akit bizonyos értelemben respektálnunk kell.

Legalábbis őrizkedjünk attól, hogy megvetően és lekicsinylően beszéljünk róla, szidalmakat szórjunk rá. Ez sokba kerülhetne és csak a rövidebbet húznánk az ilyen merészséggel. A Sátánnak és gonosz szellemi hadának a földfeletti területeken van birodalma, tehát a földi teremtmények felett állnak. Csak az Úr Jézus tud megküzdeni ezzel az ellenséggel. Hittel kell megragadnunk az Ő győzelmét, hogy azt magunkévá tegyük. Jézus elől menekül a Sátán.  Carl Eichhorn "Isten műhelyében" c. könyvéből

---------------------------------------

 FECSKE.

Figyeljetek! Tanulságos lecke:
Berepült az ajtómon egy fecske,
Aztán neki az ablaküvegnek!
S bennem, láttán, gondolatok keltek:
,,Mámorában szédülő fejednek
Fejjel mentél az ablaküvegnek.
Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,
Hogy lehet ott akadálynak lenni?
Hogy ott, ahol látnivaló szemmel
A nagy semmi: nekimegy az ember
Valaminek, ami oly nagyon van,
Hogy az ember feje belekoppan.’’
Mert nem látja, azt gondolja, nincsen
Se’ mennyország, se’ pokol, se’ Isten.
Mind megannyi valóság, mit ember
fel se’ foghat fecske-értelemmel.
Sík Sándor;
a két középső versszak: Balog Miklós

----------------------------

 

 

A TENGER LECSENDESÍTÉSE

Vihar tombol, zúg a szél, A hajósnép jaj, de fél!
Rettegnek a haláltól, Költik Jézust álmából.
– Ébredj, Mester, elveszünk! Így törődsz Te mivelünk?
Látod, nagy bajban vagyunk, Süllyed már a csónakunk!
– Ne féljetek, itt vagyok, veszni senkit nem hagyok.
Szavamra a szél megáll, Csendesül a tengerár.
– Ugyan, ki ez, hogy így szól, Szélnek, víznek parancsol?
– Nem tesz ilyet senki más, Ő az Úr, a Messiás!

-----------------------------------------------------------

 

A JÓ ÉS A GONOSZ SZOLGA.- Jobbágy István

Míg a jó szolgának telik esztendeje,
arra van csak gondja, hogy a dolgát tegye.
Bőven jutalmazza, ha megjő a Gazda,
Hűségét dicsérve többre is méltatja.
„Késik az én Uram!’’ – Dőre szolga hiszi;
Dőzsöl, eszik, iszik, a társait veri.
Váratlan tér haza távolból a Gazda,
Képmutatók szörnyű sorsára juttatja.
Jézus a mi gazdánk! – Tán éjfélkor zörget,
Második, harmadik őrváltáskor jöhet.
Boldog az a szolga, aki Urát várja,
És amikor megjő, munkában találja.

--------------------------------------------

használnak, amivel a katolikus és protestáns nyelvhasználat különbségeit is konzerválják – véli Prószéky Gábor nyelvészprofesszor.

„A nyelvi elkülönülést a protestáns egyházak kezdték: zsargonszerű szavakkal jelezték, hogy nem tartoznak a katolikus egyházba, amire a katolikusok hasonlóan válaszoltak. A két egyház szaknyelve a 19. századra rögzült, és az óta sem korszerűsítették.” – mondta Prószéky Gábor nyelvészprofesszor A katolikus és protestáns nyelvezet sajátosságai című, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen nemrégiben tartott előadásában.

Kinek a pap, kinek a papné

A különböző vallások gyakorlatában persze fellelhetőek olyan eltérések, amelyeket csak különböző szavakkal lehet visszaadni. A protestánsoknál az úrvacsora vagy a konfirmáció például mást jelent, mint a katolikusoknál az áldozás vagy a bérmálás.

A lelkészi és papi hivatás közti különbségekre utalnak az olyan szólások, mint a „torony alól házasodik” vagy a „Kinek a pap, kinek a papné”.
A közös szavak viszont jelenthetnek mást is: a protestáns „evangelizáció” jelentése az, ha valaki a Szentírás szövege alapján igét hirdet, a katolikus „evangelizáció” pedig a hittérítés. A protestáns „presbiter” az egyháztanács világi tagja, a katolikus „presbiter” viszont az áldozópap neve.

Bibliák
Az ökumenizmus érhető tetten az első teljes bibliafordításokban – véli Prószéky Gábor. Az 1590-es Vizsolyi Bibliát fordító Károli Gáspár ortodoxnak született, ebből tért át a református hitre, míg az 1626-ban megjelent, első teljes katolikus Szentírást fordító jezsuita, Káldy Györgyöt protestánsnak keresztelték. Káldy jó harminc évvel későbbi, fejlettebb magyar nyelvet használt. Prószéky szerint nem felekezeti fordítást készíttettek: bibliafordításaikra az utókor aggatta a református illetve katolikus címkét.
Meglepő történet a protestáns „keresztyén” és a katolikus „keresztény” szó használatának kialakulása. Krisztus görög nevéből, a „krisztianoszból” született a latin „christianus”, a szláv „krisztyán”, a magyar „kirisztyán” vagy „keresztyén”. A 18. század felerősödő hitvitái során néhány katolikus érvelő elhitette, hogy a „keresztyén” szó tulajdonképpen a keresztből származik, így nem lehet „ty”-vel írni. A többségben katolikusok lakta Magyarországon így ez a szóalak terjedt el, noha a protestáns szóhasználat a helyes – hangsúlyozta Prószéky.

Félreértelmezett hagyománytisztelet

„Annak idején a protestánsok a napi használatnak megfelelően alakították át a vallási nyelvezetet. De ez a nyelv megmerevedett az évszázadokkal ezelőtti állapotban, pedig eredeti lényege éppen a reformszerű megújítás volt.” – véli a professzor, aki szerint a félreértelmezett hagyománytisztelet az oka, hogy az egyházak sokszor érthetetlen nyelvet hasznának. Hívő katolikusként úgy tartja, hogy noha a II. vatikáni zsinat rugalmasabb, 20. századi nyelvet vezetett be a katolikus szentmisébe, a hívők a régebbi szövegeket nem értik, imamalomszerűen ismételgetik. Az elavult protestáns egyházi nyelvvel kapcsolatban Fekete Ágnes református lelkész kritikáját idézte, aki szerint az istentiszteleteken, gyülekezeti alkalmakkor, a sajtóban „olyan nyelvezeten beszélünk, amely nem érthető a mai emberek számára… Még a legfiatalabb lelkészek is a korosztályuk számára teljesen érthetetlen egyházi nyelvet használják”.

------------------------------------------- 

 

 

 

Mérlegen

Túrmezei Erzsébet:  Isteni mérlegére tette
egész életem: szolgálatom, szeretetem,
bizonyságtételem... és megremegtetett a félelem,
arcom fakóra vált... mert az én Uram engem
"megmért, és könnyűnek talált"...

Aztán - egy vércsepp hullt a serpenyőbe, és az egyensúly helyreállt.
Ítéletet vártam, halált, s kegyelmet kaptam, életet!
Megváltóm, azt az értem hullott, csodatévő, drága vércseppet
hogyan köszönjem meg neked?!
-----------------------------------------------

A SZERET ET-ről szeretnék most beszélni neked. Arról a Szeretetről, amely minket - ha akarjuk - átemelhet a sötétség birodalmából a Szeretet Országába. Amelynek minden mozzanatát pontosan ismerjük, s amely véres kínhalállal végződött – ráadásul érted és értem! Ez a Szeretet képes volt mindent feláldozni anélkül, hogy cserébe bármit elvárna, vagy kapna érte. ------------------------------ ISTEN SZERETET. Ő nem szeret, hanem MAGA A SZERETET. Éppen ezért Ő nem képes arra, hogy ne szeressen, hogy bántson, fájdalmat okozzon. Nem képes mindezekkel (betegséggel, szenvedéssel, csapással) „tanítani”, vagy „szentségre vezetni”, de még büntetni sem azokat, akiket szeret – minket, embereket. Ő mindezekből ki akar menteni! ------------------------------------- Szeretet (agapé) az agapaó főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni. Íme, Isten szerelmes levele, melyben bemutatkozik: ilyen vagyok. Az Ő szeretetét mutatja be nekünk - ŐT MAGÁT. Egyúttal azt a krisztusi embert, aki az újjászületés által Isteni természet részesévé lett. ----------------------------------- 1Kor 13:1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem (de szeretetem nincs, nincs a birtokomban) , olyanná lettem (váltam), mint a zengő érc(réz; mint a visszhangzó gongütés)vagy pengő cimbalom (megzendülő cintányér). ----------------------------------------- 1Kor 13:2 És ha jövendőt tudok is mondani (és ha prófétálni is tudok, ha bennem van is a prófétálás ajándéka), és minden titkot és minden tudományt (bölcsességet) ismerek is (tudok; felfogom) (úgyhogy teljes ismeretem van, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat); és ha egész (teljes) hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről (helyezhetnék át), szeretet pedig nincsen én bennem (de szeretetem nincs, ha szeretet nincs bennem), semmi vagyok (mit sem érek). --------------------------------------- 1Kor 13:3 És ha (egész) vagyonomat mind felétetem is (osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek, nélkülözőknek), és ha testemet (szóma = a földi élet megjelenési formája, a személyiség lényege, ereje, teljes lénye) tűzre adom is (hogy meg(el)égessenek, tűzhalálra, tűz martalékául) (égőáldozatul [hogy dicsekedhessem]), szeretet pedig nincsen én bennem (szeretetem azonban nincs), semmi hasznom abból (mit sem használ nekem). -----------------------------------------

A DÚSGAZDAG PÉLDÁZATA -  Siklós László

Így szólt a dúsgazdag ,,Eszem, iszom bőven,
Annyi sok a termés most ez esztendőben!’’
„Semmi gondom többé, nincsen mitől féljek,
Ez a vagyon eltart ameddig csak élek!’’ De az Isten így szól:
,,Meghalsz még ma éjjel, Amit összeszedtél,
mások hordják széjjel!’’ Aki kincséből ád,
kincsét mennybe gyűjti, Ám a fukar szívű
lelkét is elveszti!

---------------------------------------

A KÖNYÖRÜLETES JÉZUS - Hamar István

Jézus, míg a földön járt, Gyógyított és prédikált.
Egyszer Péter hívta meg Anyósa volt nagybeteg.
Este széjjel száll a hír: Itt a Mester Péternél!
Künn az utcán bús sereg:  Összegyűlt a sok beteg.
Égő szemmel sóvárgott Sánta, vak és megszállott.
Nyílott végre az ajtó, Megjelent a Megváltó.
– Jézus könyörült.
-------------------------------

A SZERETETRŐL SZÓLNAK::  

„A szeretet nem adó, nem követelés,
mely mögött áll végrehajtó.
A szeretet úgy árad, mint a napfény:
csöndesen és állandóan – egyedül
a maga csodatévő hevétől.”
(Hekler Antal)

"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."
(Benjamin Disraeli)

„A legtisztább mágia a szívben lakozik.”
(Nora Roberts Bűbájosok)

"Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."
(Gabriel Garcia Márquez)

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”
(Bibliai idézet Pál 1. Levele a Korintusiakhoz 13, 4-8.)

"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol."
(P. Matteo)"

A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
(Francoise Sagan)

"Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,
de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."
(Szabó Éva: Szög és kereszt)

 ---------------------------------------                           

                    A  D A  K  O  Z  Ó  !

Mk.14:8.v...ami tőle telt , azt tette,...” Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.

Zsolt.37:21...az igaz irgalmas és adakozó,...” Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.

Péld. 19:6, ...minden barát az adakozóé,...” Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.

Zsolt, 112:9,...osztogat, adakozik a szegénynek,..” . Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Róm. 12:.8...az  adakozó szelídségben,...” Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elől járó szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal művelje.

  „      . 13.v...adakozó jószívűség,...” A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok

-------------------------------------------- 

"A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre." (Sigmund Freud)
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

"Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet."
--,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

"Szeresd az igazságot, de bocsáss meg a tévedésnek." (Voltaire)
-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,--
"Egyetlen dolgom e földön, a szeretet." (Victor Hugo)