Kell az igazi nyugalom?

„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.” Zsolt 62:5-7 

Ez egy bizalomének, amely nagyon jól kifejezheti a mi érzéseinket is. Azért szeretem nagyon a zsoltárokat, mert olyan érzésekkel van tele, amit én is érezni szoktam, átéltem.

Nagy szüksége van mindenkinek a bíztatásra, különösen mostanában, amikor olyan sok helyzet van, ami elcsüggeszthet, lelkileg kimeríthet. Első hallásra kicseng ebből a zsoltárból egy rövid kis szó: csak. Hat versben is szerepel. Ez nem egy ellenkező szó („Miért?” kérdésre egy „Csak”), hanem kizárólagosságot jelent – egyedül, CSAK. Nincs más mód, nincs más hely, ahol az ember megtalálhatná az igazi békét, nyugalmat, reménységet és szabadítást – csak és kizárólagosan Istennél. Ezt vagy el hisszük vagy nem…

„Csak Istenben nyugszik meg és csendesül el a lélek.” Ez a világ nagyon zajos. Állandóan pörög. Az ember feje tele van olyan információval, ami csak úgy rázúdult, és nincs ideje pihenni az agynak. Túl sok a fölösleges infó. S mivel nehéz (vagy nem is lehetséges) mindegyiket feldolgozni, ezért sok ember olyan fáradtnak, kimerültnek, nyugtalannak érzi magát. Hiányzik az igazi csend, csendesség. Sokan időhiányban szenvednek, ezért nyugtalanok. Keresik sokan a nyugalmat, de nem találják. Lehet, hogy te is próbálkoztál már a csend és a nyugalom keresésével:

–       otthonodban – de sokszor bömböl a TV, a rádió; sírnak a gyerekek; veszekednek a szülők – nem igazán van csend és nyugalom.

–       szórakozásban – a barátok társaságában; zene hallgatásában; alkohol vagy más drogok (azaz pótszerek) használatában.

–       ösztönök kiélésében – mert „ez segít kikapcsolódni” – mondják sokan..

Talán néha mégis nyugodtnak érzed magad, de újból és újból elveszted ezt az érzést, ezért keresed. Amikor nincs ott a szívben, akkor az ember még nyugtalanabb, mert van helyette más érzés – feszültség, aggodalom, félelem, idegesség.

Vajon most mi uralkodik a szívben? A csend és a béke, vagy a nyugtalanság érzése? Teljesen nyugodt vagy minden felől, vagy bánt valami? Nem fáradt a szíved/a lelked? Talán az idegeid kezdenek kimerülni, mert annyi minden elveszi a csendet és a nyugalmat. Az eredmény: szinte minden kis apróság ki tud borítani. Mennyire vagy stresszes mostanában?

Milyen jó, hogy az Isten azt mondja: van megoldás, de csak Nálam. Próbáld ki, hidd el! (Szent) Ágoston egyházatya így vall: „Te Uram, úgy teremtettél bennünket, hogy szüntelenül vágyakozzunk te utánad, és nyugtalan a mi szívünk mindaddig, amíg tebenned meg nem pihen”.

Csak Istenben! Sehol máshol, de Benne, Nála, Vele igazi nyugalmat talál a szív. Érezted már azt a nyugalmat, ami a nehéz helyzetben is megnyugvás, a félelmekkel teli helyzetben is békesség, a szorongásban mennyei erő? Ha igen, akkor legyél érte hálás – drága kincs ez. Ha nem, akkor próbáld ki – Istennél megtalálható, kérd el Tőle, és megadja. De ne csak akkor kérd, amikor már ott a baj! Kérd minden napodra!
Ha Istennél keresed a nyugalmat – megkapod. Isten nélkül azonban sohase lesz nyugodt az életed. Rajta kívül semmi sem fog neked igazi nyugalmat adni: se a pénzed, se a barátaid, kapcsolataid, se a szüleid közelsége, se az alkohol, se a drog vagy egy szál cigi („azért szívok/iszok, mert ettől megnyugszom”). Egy ideig megnyugtatnak ezek, de jól tudod, hogy egy ideig. Amíg hat a szer. Aki cigizik, piál, vagy drogozik az mind idegbajos lesz előbb vagy utóbb.
Aki viszont Istennél keresi a nyugalmat, annak lelke az Úrban nyugodva pihen.                          Ez nem jelenti, hogy nincsenek aggasztó körülmények, veszedelmek, háborúságok. Ezek megmaradnak, de a rossz körülmények ellenére megvan az Isten gyermekének a békessége. Mint amikor a viharban a kismadár ül a fészkén, várva, hogy elmúljon a vihar – ez az igazi nyugalom.   Sipos József.
-------------------------------------------------------
MIT MONDJAK, NEM TUDOM…- Kárász Izabella  “Fényből fényességet” 
Ha tudnám… Ha tudhatnám a szót,
a varázsigét, hogy visszanyerné, akinek kimondom
elveszített hitét. Ha tudhatnám a szót, a varázsigét, –
de nem tudom, csak nézek tanácstalan, hallgatag.
Ha ismerhetném annak életét,akivel éppen szemben állok!
Milyen hatások után találkozott velem?
De semmilyen szót nem találok. Mit mondjak, nem tudom…
Uram, a nagy úton csodatevést tenni nem akarok,
de egy szót, hogyha megadod, mondanék mindenkinek
(magamtól szólni látod, nem merek), hogy felcsillanna szeme,
dalba fogna szíve, kacagna boldogságban,
lehullna egy imában, kiáltaná: Elvesztettem, de megtaláltam! –
…Én állok csak. Ő elmegy. Mázsárnyi terhek nyomják.
Ha tudtam volna a szót, amit várt! Uram, a szót súgd, add belém!

------------------------

 

Nyesik a fákat    ,-    Bódás János (Istenes énekek, 20)     
Ahol járok kint a határban, recsegve hullanak az ágak,
s riadt verébraj méltatlankodik: nyesik a fákat.
 Felesleges ág: nyűg a fának, s hogy a tavaszi nap kilángol,
kusza terhét a földre rázza vígan magáról.
Hull a sok ág, s a levegőben felzeng valami zizegő zene,
mintha a sok-sok terhe vesztett fa fellélegezne.
 Én is, mint kusza ágbogú téli fa, kiáltok a napnak:
– Nyess meg, nyessen arany pengéje a sugaradnak.
Hulljon le rólam, mint unott ág a dohos gond, a fagyöngy-bánat,
ne hagyj rajtam, csak termő rügyet, csak öröm-ágat.
 Hadd olvadjak be a tavaszba boldogan, tisztán, megújulva
s ragyogjon ágaim között az ég azúrja.