Amivel dicsekedni lehet

"Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer 9:23-24)
 
  "Az Úr saját módszereivel dolgozik, hogy az emberek tudásukkal büszkélkedve ne dicsőíthessék önmagukat, és az érdemet és a dicsőséget ne tulajdonítsák önmaguknak. Az Úr azt szeretné, hogy minden ember megértse: a képességek és adományok tőle származnak. Isten azzal dolgozik együtt, akivel akar. Ő hívja azt, akit szeretne, hogy munkájában részt vegyen, és nem kérdezi meg azokat, akikhez követét küldi, hogy tőlük megtudakolja, kit vagy milyen típusú embert fogadnának szívesen, hogy közvetítse nekik Isten üzenetét.
  Isten azokat az embereket használja fel, akik készségesek a szolgálatra. Az Úr felhasználja az értelmes embereket is, ha azok megengedik, hogy alakítsa és formálja őket és saját terve szerint tegyenek róla bizonyságot. Az emberek - legyenek bár magas vagy alacsony pozícióban, tanultak vagy tudatlanok - jobban tennék, ha engednék, hogy az Úr maga irányítsa és őrizze bárkájának biztonságát. Az ember dolga pedig az, hogy engedelmeskedjék Isten szavának."
(Review and Herald, 1896. május 12.)

-----------------------------------------------

Isten és ember szeretete

 „Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik. Hiszen hogyan szerethetné Istent, akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát? Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével.”1-Ján- l- 4:20-21

„A farizeusok az első négy parancsolatot dicsőítették, melyek az ember kötelességére mutatnak Alkotója iránt. Szerintük ez sokkal lényegesebb, mint a másik hat, mely az ember embertársaival szembeni kötelességét határozza meg. Ennek eredményeként nagyban hiányzott náluk a gyakorlati kegyesség. Jézus megmutatta a népnek ezt az óriási hiányosságukat, és a jó cselekedetek szükségességét. Kijelentette, hogy a fát gyümölcseiről ismerik meg. Emiatt azzal vádolták, hogy az utolsó hat parancsolatot az első négy fölé emeli. 

 A törvénytudó közvetlenül kérdezte meg Jézust: "Melyik az első minden parancsolatok között?" Krisztus válasza is egyenes és ellentmondhatatlan: "Minden parancsolatok között az első: Halljad Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. " A második hasonlatos az elsőhöz - mondta Krisztus -, mert abból következik: "Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat" (Mk 12: 28-31). "E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták" (Mt 22: 40). 

A Tízparancsolat első négy parancsa ebben az egyetlen hatalmas előírásban foglalható össze: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből" (Mt 22: 37; 5Móz 6: 5). Az utolsó hat a másikban összegezhető: "Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Mt 22:39; 3Móz 19:18).

Mindkét parancsolat a szeretet alapelvének kifejezése. Nem lehet az elsőt megtartani és a másodikat megszegni, sem a másodikat megtartani és közben az elsőt megszegni. Ha Isten elfoglalja jogos helyét a szív trónusán, felebarátunk is az őt megillető helyre kerül. Úgy fogjuk szeretni, mint önmagunkat. Csak ha Istent mindenek fölött szeretjük, akkor szerethetjük felebarátunkat elfogultság nélkül.    

Mivel az összes parancsolat összefoglalható az Isten és ember iránti szeretetben, ebből következik, hogy ennek az alapelvnek az áthágása nélkül egyetlen parancsolat sem szeghető meg. Ezáltal Krisztus arra tanította hallgatóit, hogy Isten törvénye nem megannyi különféle parancsolatból áll, melyek közül egyesek nagy jelentőségűek, mások viszont kevésbé fontosak, és büntetlenül mellőzhetőek. Urunk isteni egységben mutatja be az első négy és az utolsó hat parancsolatot, s arra tanít, hogy az Isten iránti szeretet az összes parancsolatával szembeni engedelmességben nyilvánul meg.” (Ellen G. White: Jézus élete, Küzdelem c. fejezet)