Mindig hiteles

 "Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is." 2-Korinthus 8,21

Mondhatjuk úgy is: Légy mindig hiteles! A tisztesség: ragaszkodás a becsületes elvekhez; erkölcsös viselkedés; tiszteletre méltó állapot; tiszteletadás; magas pozíció. - írják a szótárak. Becsületes ember az, aki ragaszkodik az elveihez minden körülmények között. Az, aki a kísértő körülményekben is képes mindig erkölcsös választ adni saját kihívásaira. Mert az ilyen ember tiszteletre méltó, hiszen maga is mélységesen tiszteli a másikban az embert, annak méltóságától vagy méltatlanságától függetlenül; csupán önmagáért.

De mit ért Pál az alatt, hogy nekünk erről gondoskodnunk kell nem csak az Isten, hanem az emberek előtt is?

Való igaz: "Isten szeme mindent lát." De nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az emberek könnyen megzavarhatók, becsaphatók. A látszattal sokan visszaélnek. Viszonylag ritkán tapasztaljuk, hogy a Magasságos büntetése azonnal lesújtana arra, aki helytelenül cselekszik. A valóság inkább az, hogy a sok igazságtalanság megítélése és helyrehozatala várat magára a végső ítéletig. Ezért sokan, akik csak rövidtávon, ebben az életben gondolkodnak, megjátsszák magukat mások előtt. Vagyis tetteiket nem az erkölcsi tisztaság elvei, hanem a pillanatnyi előny, érdek irányítja. Az egyenes ember azonban nem járhat ezen az úton. Ha hitelesek akarunk lenni, nem tehetjük meg, hogy csak a látszatra adunk! Isten elveinek kell áthatnia és irányítania sz életünket. Csak így adhatunk tiszteletet és megbecsülést Urunknak és embertársainknak.

----------------------------------------

Üdvözítő kapcsolat

   "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből."(János,-10:27-29)

 

"Állj!" - ez egy nagyon fontos szó egy négy évesnél. Arra tanítjuk a kislányunkat, hogy amint ezt a szót hallja tőlünk, azonnal álljon meg, föggelenül attól, hogy ő mit gondol.             A feltétlen engedelmesség életet menthet az út szélén. És ő tudja ezt, nem is bánja, ha rákiáltunk. Sőt, van, hogy magától megáll, és mosolyogva hátranéz. "Állj!" - mondta a minap a feleségem, és be kell vallanom, azonnal rátapostam a fékre. Jól tettem, mert az előttünk lévő autó renszámtáblája vészesen közeledett. Utólag gondolkodva arra jöttem rá, hogy nem szégyellem, hogy engedelmeskedtem a parancsnak, hiszen bízom a feleségemben, és szeretem őt.

"Jöjj!" - hangzik Jézus hívása. Aki bízik benne és szereti őt, elindul. Nem félelemből, nem azért mert kisebbrendűségi érzése van, vagy mert bizonytalan, ha valaki nem mondja meg, mit kell tenni. Aki követi Jézust, annak bíznia kell Őbenne és szeretnie kell Őt. Sőt, annak a meggyőződésnek kell élnie benne, hogy őt is szereti Jézus és megbízik benne. Jézust csak felnőttként lehet követni igazán: önsajnálat, magabízás, (ön)bizonytalanság, félelem, feltételezések és agresszió nélkül. Csak így lehet teljességgel meghallani, megérteni és értékelni Jézus szelíd és határozott hangját. Hallgass ma Őrá!

--------------------------

A mennyei dolgok

„Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?” (Jáno,- 3. 12. )

Milyen konok és makacs nemzedék volt Jézusé. Hihetetlen, hogy nem vették észre, hogy nem jutott el az agyukig, hogy kicsoda Jézus, hogy mit akar igazán, hogy az emberek jólétén fáradozik, hogy enni ad az éhezőknek, hogy meggyógyítja a betegeket, hogy felemeli az elesetteket.

De nézzük csak! Mi különbek vagyunk? Mai társadalmunk szeretőbb, megértőbb, több hittel rendelkezik?

Lehet már te is tapasztaltad; mikor legnagyobb jó indulattal megpróbáltál segíteni, mikor csak egy nyúlfarknyi jó tanácsot próbáltál adni, hogy kilábaljanak egy adott problémából, hogy jobb legyen az életük, a válasz ma is; legyintés.

És milyen rossz, ha legyintenek. Főleg, ha sorozatosan legyintenek. Bizony velem is megtörtént már, hogy a meg nem értés következtében én is viszont legyintettem és úgy voltam, mint Jeremiás:

„Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet;…Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok.” (Jer.20:7-9)

S milyen jó, hogy Jézus nem ilyen. Milyen jó, hogy nem mond le rólunk akkor sem, mikor nemet mondunk neki. Ő akkor sem legyint ránk, ha nem fogadjuk el tanácsait, hanem folyamatosan zörget, és zörget, és zörget…

Nem küldött Jeremiás, Mózes, Illés,… helyett más prófétát, hanem kiemelte őket depressziós állapotukból: „mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.” (Jer.20:9) - folytatja Jeremiás

És ha minden ajtó bezárul előttünk, mikor a mennyei dolgokról, a reménységről beszélünk, kövessük a tanítványok példáját, akiket:

„Krisztus szerelme szorongat!” (2Kor.5:14)

És ezért „nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” (Apcsel.4:20)