KEGYELEM

Mindennap felveszem a követ,
Ítéletet hirdetek, hogy megkövezhesselek téged,
Testvérem, barátom, férjem, feleségem.
Egy hang a bensőmben csendesen szól:
„Az vesse az első követ, ki bűn nélkül való!”
S ráébredek, valaki engem becsapott,
Én a bűnös vagyok, nem a bíró.
Ki vett rá e szerepcserére?
Bűnös helyett én lettem a vádló.
Ijesztő a valóság, félelmetes!
Mi lesz nevemnél az ítélet.
Bűnös vagy felmentett?
Az ítélet kemény, összeszorított foggal figyelek:
„Jézus vére rajta, így hát ő felmentett!”
Felszusszanok, sírva szégyenkezek.
„Jézusom, miért nem dobtad rám az első követ?”
A csendes hang belsőmben újra szól:
„Ez a kegyelem, kegyelem, szeretet…”

Imreh Orsolya


KRISZTUS BENNED

Ha már látod a gyengében az erőt,
Haragban a mosolygást,
Átok helyett áldást,
Az irigyben jóindulatot,
Benned Krisztus fénye ragyog.
Ha már látod betegben a gyógyulást,
Vak szem helyett látást,
Szorongásban szabadulást,
Sírásban a vigasztalást.
Te már Krisztus szemével látsz!
Skarlátvörös bűnök helyett érzed
A hófehér szentséget,
Fájdalom helyett kegyelmet,
S ha már ellenséged is szereted,
Krisztus benned kiteljesedett.

--------------------------------

Győzelem

Valahányszor egy haragosom

a köszönésben megelőztem,

vagy felemeltem, ki legázolt,

átjárt a boldog tudat: győztem!

Szánts meg csak tízzel több barázdát,

szőj pár méterrel hosszabb kelmét,

adj békés szót, kedves virágként

annak, kinek szemét kivernéd,

vagy ételt, italt annak, aki

téged étlen-szomjan hagyott,

készíts eggyel több műszert, inget,

cipőt, rakj jól egy asztagot,

ez valami! Nem hazug frázis,

nem délibáb, nem lanyha álom,

de fogható tett, győzelem

önmagadon és a világon!

Bódás János (Vetés és aratás c. folyóiratból, 13/2, 35. old.)







Keserves ének-. 

Sárba léptem. Mihelyt ellenségeim meglátták,

ruhám és arcom is rút pocsolyával dobálták.

Megbotlottam. Gyorsan a hátam mögé futottak,

belémrúgtak, s rajtam egy jó nagyot taszítottak.

Imádkoztam értük… Ők átkot szórtak fejemre.

Orvosságot kértem; mérget hintettek sebemre.

Búsan mondtam: megyek… Ujjongva felkiáltottak.

Göröngyös utamra búcsú nélkül bocsátottak.

Gerzsenyi Sándor, Rákoscsaba, 1958. (Vallomás c. kötetből, 17. old.)

 ----------------------------- 

Annak mondom, aki megbántott

A lelkem ököllel megütötted.

Játékaimat durván kisöpörted.

Rendet csináltál nagy, kemény kezeddel.

Azt gondoltad, hogy jót cselekszel.

Én az ütéstől bizony térdre estem.

Kínban vergődött megvert lelkem-testem.

Az a lökés a porig megalázott.

Sötétnek láttam a világot.

A tetteimet mind mérlegre tettem,

a bűneimet sorra számba vettem.

Azóta én lehajtott fejjel élek,

hallgatag lett bennem a lélek.

Ellened azért szívem mégse lázad,

mikor úrrá lesz rajtam az alázat.

Mert a Megváltó keresztjéhez löktél,

mikor oly nagyon meggyötörtél.

Így tanulok mind jobban elhallgatni,

énemet naponként halálba adni.

Es megköszönni végül neked, testvér.

Hisz mégis csak jót cselekedtél.

Dömötör Ilona (Angyal szeretnék lenni c. kötetből, 46. old.)