Lelkünk horgonya

 „Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,” (Zsid-. 6. fejezet 19. vers)

Újévkor sokan megfogadják; jövőre jobb életet fogok élni, leszokom a dohányzásról, az italról, le fogok fogyni, több időt fogok tölteni a családommal. Mint hívő; többet fogom olvasni a Bibliát, odaadóbban fogok szolgálni a gyülekezetben, másoknak is hirdetni fogom az evangéliumot.

De hol van már az Újév? Nemhogy az újévi fogadalom!

Az a baj velünk, hogy könnyen ígérünk, és nem vagyunk kitartóak. Egy-két hétig, hónapig minden rendben, aztán ahogy csökken a lelkesedés, úgy fordítunk hátat az adott szónak.

S ezt látjuk mindenütt. Házasság, már ha valaki felvállalja a másikat…, jön egy érzés, hogy most már más tetszik, aztán egy másik és így a végtelenségig. Munkában, hobbiban mind megfigyelhető, úgy vagyunk, mint a gyermekek, mikor új játékra vágynak, de mikor már az övék, néhány alkalom után megunják és ismét egy újra vágynak.

Milyen jó, hogy Isten nem így van velünk, nem un meg minket hűtlenségünk ellenére sem. Kihajózunk a veszélyes vizekre, aztán mikor jönnek a viharok, az élet gondjainak hullámai, életünk recseg és ropog, nincs egy biztos pont sem…

Akkor jön Ő, a horgony. Aki változatlanul körülvesz szeretetével. Nem véletlen, hogy Örökkévaló az Ő neve. Ahogy az apostol mondja: „lehetetlen, hogy az Isten hazudjon.” (18. vers)

Sosem, mondja; elegem van belőletek! Már annyiszor jöttem, hogy segítsek, mikor bajban vagytok, most vége. Miért nem hallgattál rám, most akkor csináld magad!

Nemcsak lehajolt egyszer, hanem nap, mint nap könyörög értem és érted, ott a mennyei Szentélyben és azért imádkozik, sose evezz a mélyre nélküle, mert egyedül Ő az a horgony, aki megfog, hogy semmilyen vihar se sodorhasson el.

Mikor ma elindulsz végezni mindennapi dolgaid sorát, rakd a táskádba, vagy a zsebedbe a Bibliát, s ha viharfelhők jönnek, dobd ki a horgonyt, olvasd el ígéretét újra és újra.

--------------------------------------------------------------

Felhők felett ....

 „Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.„ Ésaiás 44,22

Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak.
Tegnap még felhő borította az eget , de ma reggelre ragyogó napsütésre ébredhettünk. A madarak vidáman énekelnek, egy új nap kezdődött.

Minden nap egy új reggellel kezdődik! Felkelünk, és mielőtt elkezdenénk a munkánkat elolvassuk a Reggeli dicséretet. Kapunk egy igét, amiről elgondolkodhatunk, amire visszagondolhatunk egész nap.

Ma reggel az égboltra irányította figyelmünket az Ige. Ahogyan a tegnapi felhő eltűnt, úgy törli el Isten is a mi bűneinket. Mi szükséges ehhez, hogyan lehetünk tiszták Isten előtt?

Az ige azt mondja „térj én hozzám, mert megváltottalak”. Figyeljük csak meg! Miért térjünk Istenhez, miért fogadjuk el Őt? MERT megváltott. Ő lépett előbb, Őt feszítették értünk keresztre, pedig mi érdemelnénk halált.

Ha mi elfogadjuk ezt az áldozatot, és megbánjuk bűneinket, és akarunk is változást a mi életünkben ez Isten erejével lehetséges. Megtapasztalhatod a tisztaságot, jóságot, szentséget. „Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget” – üzeni ma reggel neked Jézus Krisztus. Fogadd el ezt!

-----------------------------------

Áldjátok az Urat!

„Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente! Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat! Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!”

Zsoltárok könyve 134:1-3

Amikor a Zsoltárok könyvét kézbe vesszük egyfajta énekes könyv szövegét olvashatjuk kotta nélkül. A bevezetőben található megjegyzés szerint  ez a zsoltár egy „zarándokének”, melyet a jeruzsálemi ünnepekre haladva útközben énekelhettek az izraeliták.

Bizonyos értelemben mi is egy zarándokúton veszünk részt, aminek a célja, hogy személyesen találkozhassunk Istennel. Nagyon fontos szem előtt tartani a végcélt, de az is fontos, hogy itt a földi utunkon is meglássuk, megtapasztaljuk Isten jelenlétét, vezetését.

Gondoljuk végig, hogy mi adhat okot a hálaadásra, dicsőítésre! Emlékezzünk vissza Isten személyes életünkben megnyilvánuló gondviselésére, szeretetére. Magasztaljuk Őt azért AKI, dicsérjük őt, azokért a dolgokért, amiket TETT és tenni fog!

Meglátjuk, az áldás áldást hoz magával!

--------------------------------------------------