A színfalak mögött...

„Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” Máté evangéliuma 24:38-39

 

Éljük a magunk életét, járunk a magunk választotta úton az általunk alkotott szabályok szerint. Szeretünk és gyűlölünk, ölünk és életet adunk, ítélkezünk és felmentünk, barátkozunk, és ellenségeket szerzünk, és mindezt úgy, mintha csak ebből állna a világ. Mintha az, amit látunk és érzünk, csak az létezne. Struccokként homokba dugva fejünket éljük saját doboz-életünket, és úgy gondoljuk, amit nem látunk, az nincs is. 

A lényeg pedig elveszik a sorok között. Elfelejtjük azt, hogy ez nem minden, hogy a felhők felett ott a végtelen világűr, és nem az ember a mindenség középpontja. Az 50-60-70, vagy ki tudja hány év, nem a teljesség. Isten sokkal többet tervezett nekünk, és szeretné, ha kiszabadíthatna minket ebből az őrült világból, és megajándékozhatna az igazi élettel. Mert „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg) Most még láthatatlan, de már nem sokáig. 

Ő ma reggel hív újra téged, hogy gondold át életedet! Vedd ki a fejedet a homokból, és nézz fel az égre, keresd az Ő arcát! Nézz a limitált látóhatáron túlra, és hidd, van Isten, aki gondot visel rólad, aki élt, meghalt és feltámadt érted, és aki visszajön, hogy művét, a te megváltásodat teljességre vigye. Visszajön érted, hogy élhess végre Vele, végre igazán. Hát dönts ma reggel mellette, és várjuk együtt az új történet kezdetét! 

-----------------------------------------

Ki nyerhet?

   „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Filippi 3,13-14

Biztos nem én. Gyerek koromban sem nyertem soha semmit. Na jó, volt egy két második, harmadik helyem, meg sok  „részt vett” oklevelem, de semmi több. Nem vagyok az a nyertes típus. A világ meg nem a sokadiknak áll, hanem az elsőnek, a nyertesnek. Úgyhogy inkább bele sem kezdek. A legjobb, ha kimaradok az egészből.

Hogy ki nyerhet? Természetesen én. Nincs nálam rátermettebb, edzettebb, jobb képességű. Senki sem dolgozott annyit a sikerért, mint én. Ezért itt az ideje, hogy megkapjam, ami jár nekem, mert engem illet, senki mást!

Sokszor gondoljuk azt, hogy csak ez a két variáció létezik a győztes-vesztes témára és ez a gondolkodás átragad a keresztény életünkre is. Hisz végül, a nagy elszámoltatáskor sem lesz több kategória, ami igaz ugyan, de sokan gondolják, hogy az elsőbe ők nem tartoznak bele. Míg mások meg azt gondolják, hogyha egyszer elfogadták Jézust személyes Megváltójuknak, már meg is van a biztos jegyük a Mennybe.

Valójában mindkét csoport nagy bajban van, mert hátra néz. Az egyiket múltjának kudarcai, hibái lehetetlenítik el, míg a másikat régi dicsősége tartja fogva. Egyiken sem tudják, hogy a lényeg a jelenben lakozik, a ma meghozott döntésükben. Mert Krisztus követése a meg nem szűnő lehetőségek vallása. Mindig van lehetőségünk arra, hogy újrakezdjük, hogy folytassuk, hogy végigcsináljuk a múltunktól függetlenül.

Nem azt mondom, hogy a múlt nem számít. Dehogynem. Tanulnunk kell belőle, építenünk kell rá, de tovább kell lépnünk oda, hová Urunk vezet minket. Egészen a célig…