Ismétlés.
Ma is ott kezdjük, ahol tegnap. Esztendő, hó vagy egy nap,
Mindig ugyanaz. Ismételünk! Este lefekszünk, reggel kelünk.
A gondolataink egy körül forognak: mit hoz a jövő, mit hoz a holnap?
Reményeink összedőlnek sorra, s marad az életünk borús, mogorva.
Ismételünk, ismétlés az élet. Megújulnak elmúlt gyermek- évek,
ha gyermekünkre tekint a szemünk. És tetszik nekünk!
Örülünk, ha látjuk önmagunkat gond nélküli álom-tavaszunkat,
De újra jön, gyötör a tegnapi kérdés s megint kezdődik furcsa ismétlés.
Megint elölről, soha nincs vége. Nincs a mondatnak befejezése...
Míg ereinkben meg nem áll a vérünk: Ismételnünk kell mindig nékünk!
S ismétlésünk, mily hanyag, mily dőre nem építünk az örök Sziklakőre.
Feleletre vár bennem a kérdés: Miért Uram e terhes ismétlés?
Miért ismételnénk ily sűrűn? -S szól az Isten a bűn. a bűn, a bűn 1949. 03. 25

-------------------------------------------------------
Jézust szeretnék látni.
Nem a faluvégi kőkereszten. Nem a templomok csodált freskóin.
Nem a költők gyönyörű versében. - Egészen máshol. A te szívedben.
Mert aki tudja, hogy tanítvány vagy, És látta azt is, hogy van Bibliád...
Az egyet figyel és arra kíváncsi; Benned Belőle mennyit látni.
Vigyázz, testvér...Sok a felvevőgép, S a kép nem színes...Fekete-fehér.
- Így hát, akármilyen reflektor ég; Mi Őt mutassuk és szeretetét.
Azt, akit oly sokan megtagadnak. Nem értenek...Mert nem is akarnak.
-De neked és nekem; egyet jelent: Itt Golgotát...s ott öröklétet. 1972. 07.12

--------------------------------------------------

Kérdezlek... igen, vagy nem?- Tamaska Gyula.
Testvér... érzed benned az ént? - Mennyit kell küzdeni ellene,
s mégis, mennyiszer ölelkezünk vele. Fáj, ha valaki nem látja,
nem értékeli jól a munkánk. - Mit se törődve, lebecsüli durván.
És mégse lennénk boldogok... ha másra bíznák a szent munkát,
S nem éreznénk többé senki ostorát. Sőt, porba sújtana – ha Krisztus
a küszöbünkön némán állna. - Könnyeznénk... mert ez mindennél jobban fájna. 1970. 06.05
---------------------------------------------

TÜKÖRKÉP , - Zsolt 104,24-33
24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.
30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
31 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!
32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
-------------------------------------

IRÁNYVÁLTÁS, - Zsolt 34,1-11
1 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
2 Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
3 Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
4 Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
5 Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
7 Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
8 Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
10 Féljétek az URat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
11 Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
----------------------------------------

Máté 10:29,- "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.

Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
104-Zsol-10-17-v-

Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik..
-----------------------------------------------

"Visky Ferenc, "Méz a sziklából"
Áhítatok az év minden napjára"
"Mikor pedig láttam Őt, leesém az
Ő Lábaihoz, mint egy holt." (Jel 1,17)

János második megbízatása ez: "írd meg". Hogyan lehet megírni a kimondhatatlant? Aki magabiztos, aki úgy érzi: "én értek ehhez", az nehogy hozzáfogjon! Még akkor se, ha a szükség vagy a helyzet azt diktálja. Csakis az szólaljon meg, aki sír, mielőtt írna, mert látja Őt. Csak az írjon, beszéljen, tanítson, aki előbb úgy esik Jézus lábaihoz, mint egy holt. Nincs írás sírás nélkül? Csak így hiteles."
-----------------------------------

AHOGY EGYKOR…
Hangyát eddig alig láttam, bár még nem is bogarásztam,
ahogy egykor réges-régen kisfiamat fogtam kézen,
megmutatva mindent neki, ami szemünket meglepi,
ha a fűben keresgélünk, kutatunk, és nem henyélünk,
átnézzük a bársony mezőt,selyem rétet, erdőt, fenyőt,
leskelődünk bokrok alatt, ahol rigó lopva haladt,
gyönyörködünk a kék égben és a távol hegyvidékben.
2010. május 28. Guti Tünde-