Az Ő nevében.
"Amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem..." (Jn 14,13).
 Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az "amit csak"-ban. Jöjj, én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: "Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm" (Zsolt 81,11).
 Milyen bölcs ez az ígéret! Mindig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk. Ez bátorít minket, de egyben dicsőíti is Krisztus nevét. Mindig jogunk van arra, hogy Krisztus nevében kérjünk. Néha rejtve vannak számunkra jogaink, különösen azok, amelyek Istennel való kapcsolatunkat vagy kegyelmének megtapasztalását érintik. Ilyenkor azonban Jézus Krisztus neve éppen olyan hatalmas Isten trónja előtt, mint bármikor máskor, és nevére ekkor is teljes bizalommal hivatkozhatunk.
 Milyen tanulságos ez az ígéret! Nem kérhetek mást, csak azt, amire Krisztus is ráütheti a pecsétjét. Ne merjem önző és akaratos kéréseim alá odatenni az Úr Jézus nevét. Csak azt kérhetem Jézus Krisztus nevében, amit Ő is kérne, ha az én helyemben volna. Nagy kiváltság, hogy úgy kérhetünk Jézus Krisztus nevében, mintha Ő maga tenné ezt. Iránta való szeretetünk soha nem engedheti meg, hogy olyan kérés alá tegyük az Ő nevét, amellyel Ő nem érthet egyet.
 Valóban csak olyan dolgokat kérek, amit az Úr Jézus jóváhagyhat? Kéréseim alá tehetem nyugodtan az Ő pecsétjét? Ha igen, akkor megkapom mindazt, amit az Atyától kérek.

--------------------------------------------------------

Döntés...

A mai nap imádsága:
Istenem! Szabad akarattal ajándékoztál meg, s gyakran nem tudok mit kezdenei a szabadságommal. Magam ellen fordítom azt, amit azért adtál, hogy kiteljesedjek általa. Add, hogy a jó mellett tudjak dönteni, s ne legyek közönséges, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta jövőjét! Ámen
   
”Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindeki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” Jakab 1, 13-14

"Mindenki a maga szerencséjének kovácsa" - tartja a régi szólás. Nemcsak Jézus korában, ma is sokan szeretnének kibújni a felelősség alól. Jóllehet Jakab apostol levele többnyire praktikus tanácsokból áll és nincs benne semmilyen megigazulástani teológiai gondolat - ezt tudottnak, elfogadottnak veszi - de mindazok a kijelentések melyekkel találkozunk e rövid levélben, igencsak meggondolandók. Nyilvánvaló, hogy szívesebben beszélünk a körülmények kényszerítő erejéről, mint a személyes felelősségről, szívesebben testáljuk át lelkiismeretünk terhét az események szerencsétlen együttállására, s mondjuk azt, "kudarcot vallottam", mintsem bevalljuk: az egésznek csakis én vagyok az oka. Nyilvánvaló az is, hogy minden a fejben és a szívben dől el, nem a körülményekben. Ennek alapján az is nyilvánvaló kellene hogy legyen, a boldogság, a kiegyensúlyozottság is belül, s nem a külső dolgokban, körülményekben kell hogy megvalósuljon.

Mindezek ellenére sokan mégsem a lélek kacskaringós belső útjait járják, hanem az anyagvilág csábításának engedve, annak gyors előrejutást ígérő széles autópályáján száguldanak... Míg az előző a célhoz juttat el, az utóbbi csak annak ígéretét adja. Ezért aztán sok materiális gyorshajtó vallja: a cél a száguldás, az útonlevés maga. Csak ha nem működik a "motor" , ha erősen korlátozottakká válunk a világ birtoklásában (mobilitás, evés-ivás stb.) akkor döbbenünk rá, hogy a soha meg nem valósuló ígéretek autósztrádáján "gyalogszerrel" sehova nem jutunk... aki az anyagtól függ, annak ereje is az anyagban van, abból merít - mindaddig, amíg meg nem emészti azt a rozsda...

Azt, hogy kívánságai alapján ki mit dönt, nem a Sátán nem az Isten, hanem én magam, csakis én magam döntöm el. A szeretet Istene legfőbb teremtményének, az embernek a legtöbbet adta: a szabadságot. Szabadsággal együtt teljes a világ, csakis szabadságban teljesedhet ki a szeretet. A szabadságban azonban ott van a "nemet-mondás" lehetősége is. Mondhatunk nemet az Istenre, de mondhatunk nemet a ránk leselkedő bűnre is. A választás csakis rajtunk áll. Luther ezt nagyon egyszerűen így mondja: "Ha az ördög lovára ülsz fel, akkor az pokolba visz el téged, ha az Isten lovát választod, akkor a menyországba lovagolhatsz."

----------------------------------------------------

 

 

Adni kell, adni, mindent odaadni:
Munkát, erőt, életet,
Pénzt, ruhát és kenyeret.
Könnyet, mosolyt, simogatást,
Jó szándékot, jó akarást,
Imádságot, egészséget,
Melegséget, élő hitet.
Odaadni akárkinek,
A legelső nincstelennek.
Szeretet adni - adni,
S érte semmit sem kívánni!

 

„Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát." Máté 7,21