. D. Gordon: Az igazság bizonyítéka
Egy fiatal olasz lány - szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában - egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt. Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány:
- Isten szavát, uram!
De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte tehát:
- Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta:
- Isten maga.
- Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Soha sem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhatta volna?
A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt mondta:
- Uram, ki mondta önnek,hogy van egy Nap ott fenn, az égen?
Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta:
- Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra, hogy valaki mondja. A Nap saját maga beszél erről. Felmelegít engem. Szeretem a fényét.
A fiatal olasz lány komolyan válaszolta:
- Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak Isten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok ebből a könyvből.
A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment."

-------------------------------------------------

Az ének a Dicsőítésekben :                                                                                    

 A szívem, Jézus, már a Tiéd                                                                                                  

 A szívem, Jézus, már a Tiéd,
Csak Benned bízom én.
Ha szódat hallom, drága Igéd,
Rám ragyog a fény.
Tenger mélye rejti bűnöm,
Mind Te vetted el.
Új lélekkel énekelem:
Szép az életem!

A lelkem, Jézus, már a Tiéd,
A célt már jól tudom,
Csak Véled jár és Te vezeted
Végig az úton.
Mindig tartod két kezemet,
Nincs már félelem,
Boldog szívvel mondhatom el:
Szép az életem!

Az éltem, Jézus, már a Tiéd,
Csak Benned bízom én,
Hisz érted él, Te szórhatod szét
Gyertyám kis fényét.
Mocskát, szennyét mind lemosod,
Mily nagy kegyelem!
Jézus Krisztus, megköszönöm,
Hogy szép az életem.

Ott van az Úr!         Betkó János.

Mikor vad orkán zúg körülötted  S védőn nem áll senki mögötted.                                             Lelkedben sikolt a félelem  Vesztedet látva a bősz tengeren:                                                                   Ne állj meg a tornyosuló árnyban. Pihenhetsz biztos menvárban.                                                        Evezz bátran a gyenge sajkán.  Mert a vizek túlsó partján:                                                                    Ott van az Úr! Aggasztanak majd sötét fellegek?                                                                               Kínokkal töltik meg kebledet? Gondok zuhataga ömlik rád?                                                          Elfojtva minden reményszikrád? Csak fel a fejjel, testvérem,                                                             Bármily nagy gond és bánat érjen. Bízzál! A felhőn túl derűs nap van!                                     Veszélyek között minden bajban  Ott van az Úr!                                                                                  Ó, nem szabad remegned gyáván  Az élet küzdelmeit látván.                                                                   Ha gondok súlya rád nehezül,  Emlékezz, nem hordod egyedül.                                                    Jézus segít a kereszthordozásban, Részesülsz te támogatásban.                                                               Te csak a kisebb terhet viseled.  Mikor a kereszted a legnehezebb                                                        Ott van az Úr!  Ha összeomlik ezernyi terved                                                                                 Melyből az élethez kedvedet nyerted;  Csalódások pörölyként érnek,                                                     Véget vetve hitnek reménynek,  Ne roskadj, ne csüggedj a porba                                                             Ne állj a kétkedők táborába.  Mert ha legtöbb reményed vesz el,                                                                  A romok között áldó kézzel  Ott van az Úr!                                                                                       Csak tarts ki hűen Jézus mellett  Építsd a hont, a jobbat-szebbet,                                                          Légy lelkes munkása Uradnak  Ha bért most érte nem is adnak.                                                           Ha összeroskadsz erőtlenül  És félsz hogy lelked elmerül,                                                             Vigyázz, hogy hited megmaradjon,  Mert, hogy neked ki erőt adjon,                                                   Ott van az Úr!  S ha bevégzed futásodat,                                                                                                      Ne hallja senki sírásodat.  Hisz a halál már nyereséged,                                                                    Csak meg nyitja a kaput néked.  S ha örök hajnalban ha új fény támad,                                      Köszöntheted majd üdv-hazádat.  Örülj hát e lét elmúlásán,                                                   Mert túl a sírnak éjszakáján

                                          -,--,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

-----------------------------------------------------------

Gyertek közelebb

A lelkész egy fiatalembert szólított, hogy bizonyságot tegyen. Valamikor annak a gyülekezetnek a tagja volt. Elmondta, hogy hívők a szülei, sőt, az édesapja lelkészként szolgált. Erdélyből jött át, s rögtön gyülekezetet keresett, mert ezt nagyon fontosnak érezte. Aztán valahogy, lassacskán elmaradt a gyülekezetből. S talán azért, mert egyedül élt itt - a családja nélkül -, rossz társaságba került. Két-három éven belül belekeveredett egy betöréses lopásba, amiért börtönbüntetést kapott. Isten kegyelme az mégis, hogy ott visszatalált oda, ahonnan letért. Az egész bizonyságtétel egy nagy felkiáltó jel: Kapaszkodj Jézusba minden erőddel!
Mindig vannak olyanok a gyülekezetekben, akik az ajtóhoz a lehető legközelebb ülnek le. Így feltűnés nélkül lehet érkezni és távozni. Mert ők jönnek a legkésőbb, és ők mennek el legelőször. Csendes szemlélődök. Egy kicsit csodálkoznak, amikor valaki túlságosan érzelmi módon él át valamit. Mondjuk valaki sír egy ének közben, ami a szívéhez szólt. Vagy fáj valakinek az, hogy visszautasítják a bizonyságtételét. Nekik nincs ilyen kudarc élményük, mert nem is beszélnek Jézusról senkinek. Persze azt sokan tudják róluk, hogy kerezstyének. Aztán a lelkész már csak néhány mondatot fűzött hozzá az elhangzottakhoz. Azt mondta: Ne üljetek a szélére. Gyertek közelebb! Akarjatok elsők lenni.
Gyertek közelebb! Ez a mondat visszhangzik, azóta is a fejemben. Közelebb, mert a széléről nagyon könnyű elsodródni…
„Nem is emlékszem már, hogy mi volt előbb. Az, hogy nem jöttem már olyan rendszeresen, mint régen, vagy az, hogy tényleg úgy éreztem, hogy nem kapok túl sokat abból, ami elhangzik, s a végén szinte senki sem jön már oda hozzám, hogy beszélgessünk. Mindenesetre, így van! Már nem érzem, hogy szükségem lenne a testvéreimre. Megvannak mindenkinek a maga problémái. Az pedig, hogy talán másoknak lenne szükségük rám, fel sem merült.”
Gyertek közelebb! Akkor is, ha közel vagy. Ha már teszel valamit, ha már van valamilyen feladatod a gyülekezetben. Valaki meg semmit sem csinál! Akkor is gyere, még közelebb! Kérdezd meg: nem tehetnék többet? Jó közel lenni. Érzed, hogy szeretnek, hogy hiányzol valakinek, ha nem mész. Mert szüksége van a társaságodra, arra, hogy együtt imádkozz vele. A testvéred, pedig nem is ugyanazok a szüleitek.

-         !------------------------------------------------

Ökumené.

Római katolikus testvéreink körében a protestánsok szabadsága utáni vágyódást figyelhetjük meg. Mi, protestánsok pedig a római katolikus rendet szeretnénk látni egyházunkban. Mindebbõl az látszik világosan, hogy a földi egyház még nem a mennyei Jeruzsálem, - csupán megy a mennyei cél felé. Jól mutatja ezt az alábbi két vers. (Németbõl fordította: Reuss András).
 „Kérdezz meg száz katolikust,
mi a legfontosabb a misében!
Azt fogják válaszolni:
Az átváltozás.
Mondd száz katolikusnak,
hogy az egyházban a legfontosabb
az átváltozás!
Felháborodottan fogják válaszolni:
Nem, mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van!”
          -,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,,,-,,,-
 „Kérdezz meg száz reformátust,
mi a legfontosabb az egyházban.
Azt fogják válaszolni:
A prédikáció.
Kérdezz meg száz reformátust,
mi a legfontosabb a prédikációban!
Azt fogják válaszolni:
Isten igéjének megváltoztató ereje.
Mondd száz reformátusnak,
hogy az egyházban a legfontosabb
a megváltozás!
Energikusan fognak protestálni:
Csak semmi reform!
Mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van!”