Szenvedők hazája.
Ez a világ többé nem az én világom,
Boldog hitszemekkel a másikat látom
Jézus járt e földön, O mutatott rája:
Nézd, ez a szenvedok örök, szép hazája!

Remélek és hiszek Benned, Uram, látod,
Pedig ez fejemre töviskoronát hoz.
Legyen e hitemnek bármily kín az ára,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája

Utamon O vezet, szeretettel várva,
Ha úgy is élek itt, mint elhagyott árva.
Nem értitek ti ezt, gyűlöltök, hiába!
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!

A Te nevedben járok, Uram, házról-házra.
Kérlek, a nevedet írd fel az orcámra!
Mennyei koszorút szövök harcban állva,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!

E siralom völgyét én boldogan járom,
Koporsóba érve is csak Jézust várom.
Nem maradok én hideg sírba zárva,
Enyém a szenvedők örök, szép hazája!
--------------------------------------
Nagy az Úr kegyelme.
Nem hágy el a jóságos Isten, Bízzál Ő benne holtodig,
Ha senki sincs, aki segítsen, Ő áld, vígasztal, boldogít.
Elhagyhat az egész világ, Ő nem hágy el, van gondja Rád!
Az Ő szent akarata nélkül, Hidd, semmi nem történhetik,
Madárka a ház fedeléről Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait Óh, kössön Ő hozzá a hit!
S ha magad leborulni látod, És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod, Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, Szívet, ha hullnak könnyeid.
És kiderül, a lég megenyhül, Színes szivárvány felragyog,
Lejönnek még hozzád a mennyből, A vigasztaló angyalok!
Megnyugvás, béke, hit, remény, S virág nyílik a tövis helyén.
S szívedben is a hit virága, Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába S érzed hogy ajkad akadoz,
Isten, ki lát, s hall tégedet, Megáldja rebegésedet!

-------------------------------------------

Távirat.
Olvastam a Leveled. Nagyon örültem a Jó Hírnek.
Elhatároztam - jövök Haza! Jó, hogy jössz utánam…
Vársz… Én is szeretlek. Számolom a napokat,
a földrengéseket és a vízáradatokat.
Már nincs sok. Találkozunk a Tejúton,
Ahol megbeszéltük. Kérlek küldj még egy kis olajat
és egy csergőórát. Várlak. U.I. Gyere hamar! J.F.E.
---------------------------------------
Biztonság.
Kezedben Születni Jó.
Kezedben Élni Érdemes…
Kezedben Meghalni
Kegyelem…

-------------------------------------------

Képzelet-útvesztőmben.
Újra itt vagy… Gondolat-hajadba süllyed kezem,
szemeidbe lassan belefeledkezem,
miközben kezed kezemre fonódik…
Délibábkergető vándorként kereslek
lelkem pusztáiban, Hiányzol Istenem!!
---------------------------------------------------

Számadás.
Évnyi időm-elrejtettem. Majd osztok belőle Istennek,
barátnak, árvának, anyának Lesz időm, imára, bánatra,
vigasztalásra… nem volt…
Kiszámítom. izmom feszül, bizonygatom:
Volt időm! Volt… Magamra - szekérnyi.
Másra - kézfogásnyi. anyámra - ölelésnyi.
barátra - kedves szónyi, Istenre - kiáltásnyi.
…Ha felhangzik a: “Hol a többi?…”
körülaggatom magam “nem én” - levelekkel
Tőlem ne kérjék, ő, a kígyói Feltört kezeimből szálka nő…
Bálványokba kapaszkodó ujjaim között kifolyt az idő…

--------------------------------------------

Vallomás.
Elhoztam a Miérteket.
Fájó gyötrelmem hitetlen lázongó Miértjeit.
Nem tudtam, hogy Neked is fáj az én magányom,
hogy könnyeimet angyal tartja számon,
s rongyos lélekruhám helyébe fehéret készítesz.
Hangodat véltem csendnek, elutasításnak, feledésnek…
Mikor Hitem elfogyott. Reményem kialudt.
Váratlanul, szelíden,… csendben… Megkerestél.
A tenyeredben, darabokban Várok… Rád.
Darabokból leszek új cserépedény.
Itt vannak Miértjeim. Fájnak. Sebeid fájnak.
Véreddel vegyülő könnyeimmel
mosom lábaid, …nem szólsz semmit?!…
…Te sírsz, Uram.

----------------------------------

Új hitet.
Új hitet akarok. Olyan… igazit,
ami kőszív – hegyeket tengerbe dobál,
nem retten, jöhet vész, halál…
Amilyent még Te sem találtál Izraelben;
Amit gyermekszívekben rejtettél el,
hogy el ne oltsák farizeus - kezek.
Ha életem tüzes kemencéiből kihozol -
és hitem új cserépedénye kezedben áll, ne mondd el senkinek.
Inkább engedd, észrevétlen, vizet vigyek
oda, hol szomjan halnak agyag - porszemek,
vigaszom névtelenül karoljon át
útvesztett lelkeket.
Kezem legyen az árvák magányán nyugvó
Kezed
Kezed Várjak Veled az úton tékozló fiakra,porosan,
álmatlanul, atyaszívvel…
Ha a háromszázadik kakasszóra sem
Törnének szilánkokra
a “nem ismerem azt az embert” –el tele szívek,
Szemeiddel engedj belátni jeges kamrák
forró kiáltásai közé.
Aztán küldj el; olvadjanak didergő vulkánfiaid.
Parazsad érintse némaságom,
hadd mondjam el, hogy Jössz…
Hadd, mondjam el, Uram, HAZA viszel.

----------------------------------------

Játék…
“Minden féltett dolognál jobban
őrizd meg szívedet, Péld 4:23
mert abból indul ki minden élet.”
Beengedjelek?… Pöröl az Ész, topog a szív,
egymás szavába vágva bíztatnak, tiltanak
Védőbástyám faláról figyelem a fény játékát
arcodon, vársz,…
Mosolyod fehér kendője libben, beengednélek… …nem vagy ellenség?
Itt benn kincs van. A kincsem.
Ha lépsz, zár kattan! Róka vagyok,
foltos lélekruhában,fagyos szíve árnyékában didergő
kis róka. Ha velem akarsz
valami nagyon szépet játszani
állj meg ott… szemeid fényétől,
szótlan melegétől roppan a jég.
S aztán játszhatunk, dobhatjuk egymásnak kincseinket,
lelkünk labda-melegét.

-----------------------------------

Hálavers.
Köszönöm hálásan Neked a látó szemet,
mivel láthatom fényedet, napod színeit, arcodat,
az életet, a szépséget, a csillogást, a jót,
a Hozzád vivő, száz csodát megért hajót...
A kegyelmet, a halk imát, a lelkeket, kikért kiált lelkem,
hogy áldjad meg nagyon őket, ama végső napon.
Aranykoronád csillagit tedd homlokukra, így a hit diadalt arat akkoron...
Mert vigyáztak, hogy arcomon a hálafényből dal legyen!
S szeretlek Téged, Istenem. ..Kárász Izabella
----------------------------------------------
Elhallgatott a kiáltó szava, repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng ének az Olajfák helyén, a kerteken fehérlik a dér,
“ a fejsze a fák gyökerén!” Nem halljátok, milyen csikorogva
fordul az esztendő a tengelyén? Ítélettel terhes a jövő annak,
aki csak magának él, dús lombozattal, de gyümölcstelenül:
“ a fejsze a fák gyökerén!” Mindegy, hogy minek álcázzuk
önzésünk üde zöld leveleit, a Gazda jár a szőlőskerteken,
és megjelöli a fák törzseit. Ha a Vincellér elébe nem áll
könyörgő szóval: - Hátha terem még?
Vajon esztendő virradna-e még? Átszegzett keze tartja vissza
talán egy évig - tőlünk a fejszét! Lukátsi Vilma

----------------------------------

Nagy az Úr kegyelme
Nem hágy el a jóságos Isten, Bízzál Ő benne holtodig,
Ha senki sincs, aki segítsen, Ő áld, vígasztal, boldogít.
Elhagyhat az egész világ, Ő nem hágy el, van gondja Rád!
Az Ő szent akarata nélkül, Hidd, semmi nem történhetik,
Madárka a ház fedeléről. Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait, Óh, kössön Ő hozzá a hit!
S ha magad leborulni látod, És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod, Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, Szívet, ha hullnak könnyeid.
És kiderül, a lég megenyhül, Színes szivárvány felragyog,
Lejönnek még hozzád a mennyből, A vigasztaló angyalok!
Megnyugvás, béke, hit, remény, S virág nyílik a tövis helyén.
S szívedben is a hit virága, Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába S érzed hogy ajkad akadoz,
Isten, ki lát, s hall tégedet, Megáldja rebegésedet!

---------------------------------------------------------
Ne várj addig, amíg rendkívüli jót tehetsz,
Ne várd azt, hogy fényed legyen nagy!
Azt a munkát, ami rád van bízva, jól végezd,
Világíts, ahol épp most vagy!
Aki távol van az Úrtól, vezesd azt oda,
Világíts, ahol épp most vagy!
2. Bűnök sötét éjét eloszlatni segíthetsz,
Semmi el ne zárja utadat!
Ha csak egy lélek is látja kicsi fényedet,
Világíts, ahol épp most vagy!.
3. Látod, itt van minden tálentumodra szükség,
Ragyogj, mint a szép hajnalcsillag!
Szorgos kezed ossza szét az élet kenyerét,
Világíts, ahol épp most vagy!.

-----------------------------------