Csacsi-mese
„A csúfolódókat megcsúfolja, az alázatosoknak pedig, kegyelmet ad.”(Példabeszédek 3,34)
Falu szélén az utolsó házban lakott Péter-Pál gazda. Egyebe sem volt, csak egy csacsija. Azt a csacsit nagy becsben tartotta. Minden nap maga- kaszálta fűvel etette, maga- hordta, forrás-vízzel itatta. Meg is fürösztötte, meg is fésülgette. A csacsi szőre úgy ragyogott, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem. Délután, amikor a csacsi szunyókált, Péter-Pál őrizte. Lapulevelekkel hajtotta el a legyeket, nehogy megzavarják egyetlen kincse álmát.
Egyik nap, amikor Péter-Pál éppen a forráshoz ment vízért, csak egy kis időre hagyta magára féltett állatkáját, de meglett a baj. Egy haszontalan légy rászállt a csacsi hátára, onnan tovább szállt a csacsi fülére. Az elkényeztetett állat fel sem emelte a farkát, hogy elhajtsa. A következő pillanatban a csacsi egy nagy csípést érzett. Akkorát ugrott, hogy egyenesen átrepült a kerítésen, lebukfencezett a domboldalon. Még onnan is tovább gurult volna, ha a bokrok meg nem állítják!
Körülnézett a szegény kis pára:
- Iá, iá - szólítgatta gazdáját.
- Iá, iá - de sehonnan sem jött válasz.
Mit volt mit tenni, lassan elindult az erdőszéli ösvényen. Maga sem tudta, hol van, merre menjen. Fáradt is volt, éhes is volt. Akkor vette észre, hogy az égen egyre lejjebb ereszkedik egy nagy piros sajt.
- Mindjárt odaérek, akkor rögtön bekapom –ábrándozott a kis csacsi.
Mielőtt a Nap lebukott volna a látóhatáron, a csacsi kitátotta a száját, ugrott egy nagyot, és hamm, bekapta. Jól is lakott tőle egy időre.
Este lett, és feljött a Hold.
- Valaki tréfálkozik velem - gondolta a csacsi, amikor meglátta az ezüst sajtot az égen. Semmi baj, hiszen megint megéheztem. Ugrott egy nagyot, éppen akkorát, mint az előbb, és bekapta az ezüst sajtot is.
Sötétség borult a vidékre, s a csacsi már nem látta a kitaposott utat. Betévedt az erdőbe. Óvatosan kerülgette a fákat, bokrokat, mégis beleakadt a patája egy fa kiálló gyökerébe; nagyot puffant, és elterült a földön. Ijedtében hatalmasat tüsszentett, s abban a percben kiugrott a szájából először a Nap, utána meg a Hold. Olyan csodálatos este volt ez, hogy egyszerre volt látható az égen a Nap is meg a Hold is.
Július vége volt. Én is ott sétáltam a hegy tetején, s láttam a Napot és a Holdat együtt az égen. Csak később tudtam meg, hogy mi történt, amikor Péter-Pál elmesélte nekem. Most pedig továbbmondom neked.
Itt a vége, fuss el véle.
"Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk" Zsolt 103,10
---------------------------------------------------

Jézus az a forrás, amely a lélek szomját oltja.
Jézus Krisztus nem azért jött e világba, hogy az emberek között jóságot és igazságot keressen, hanem azért, hogy jóságot és igazságot hozzon, és megajándékozza vele azokat, akik sem nem jók, sem nem igazak.
Nem azért jött hozzánk, mert igazak vagyunk, hanem azért, hogy igazakká tegyen bennünket.
Aki hisz a keresztben, annak magára is kell vennie a keresztet.
”Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! - mondja neked, de nem szívesen. Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted.  Példabeszédek 23, 6-7 - Új ford.