Erőművész

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”  Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9.

Először csak rázod a fejed, hogy nem. Te ezt nem fogod megtenni, se kedved, se időd nincs hozzá, különben is, miért neked kellene? Azután mégiscsak nekiveselkedsz, és megpróbálod kihozni magadból a legjobbat. Egyre csak harcolsz, minden izmod megfeszül, de olyan messze még a cél, mint egy távoli csillag vibráló fénye. Már akarod, összpontosítasz, hogy majd te… Majd Te leszel az, aki mégis véghezviszi, aki minden lehetetlen ellenére eléri a megközelíthetetlent. Míg végül csüggedten roskadsz össze, és úgy érzed, semmire sem vagy képes.

A mocsár egyre csak lejjebb húz, fáj a kudarc, de felcsillan egy reménysugár: majd Isten! Majd Ő elveszi az akadályt, elgördíti a mozdíthatatlan követ az útból, és te haladhatsz tovább zavartalanul. Aztán ismét csalódnod kell. 

Isten, nem szól, vagy legalábbis nem úgy szól, ahogy te azt szeretnéd. Most nem ad sámsoni erőt, nem növeszt rajtad hirtelen nagyobb, keményebb izmokat. Most nem tölti fel előtted a szakadékot, nem hordja el a hegyeket, és nem teszi egyenessé az utat, melyen tovább kell menned. Most nem könnyíti meg a helyzetet, de nem is hagy magadra. 

Veled megy végig, és Vele a képtelenségeid használható tulajdonságok lesznek. Vele még a gyengeséged sem lesz hátrány. Vele sikerülhet a sorozatos kudarcok után is. Vele igazán hasznosnak érezheted magad, mert az Ő ereje ér célhoz, és ebben te is munkatárs lehetsz. Ez a kegyelem. 

-----------------------------------------

Bor...

Ó„Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására. Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,  Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.”Példabeszédek 23,29-32.

„Amikor elmúltam tíz éves, minden vasárnapi ebédnél édesapám kikészítette a kis borospoharat. „A gyereknek!” – mondta az anyámnak, aki csillogó szemmel nyugtázta, hogy már nagylegény lettem. Az ivás mindig a családi kultúránk része volt, természetesen a mértékletes ivás. Mindig volt szőlőnk, már gyermekkoromban jártam kapálni a hegyre tavasszal és egész nyáron, majd ősszel szüretelni. Eleinte nem értettem miért kell azt a finom édes mustot hagyni megerjedni, ami egyébként is nagyon veszélyes. Állítólag nagyapám egyik unokatestvérét is a bor fojtotta meg. „Nem vigyázott eléggé! Felelőtlen volt. Lehet, hogy volt benne egy kicsi…” – mondták. Mindez azonban csak ritkán és akkor is csak kevés ideig volt beszédtéma, így nem figyeltem az ivás sötét oldalát, csak a csillogást, a szórakozást láttam. Soha nem ittunk sokat, mindig csak módjával. Idővel a társaság középpontjává váltam, én mondtam a legszebb pohárköszöntőket, a legjobb vicceket. Ha egy kicsit többet ittam, szebben énekeltem, igazán szórakoztató voltam a hölgyek számára. A feleségemet is az egyik népszerű pincészet borkóstoló partiján ismertem meg. Nem volt soha semmi bajom az ivással egészen addig a napig. Elfelejtettem a tízedik évfordulónkat és ezért kicsit összekaptunk. Szó mi szó, a haverokkal a kocsmába kötöttem ki, akik néhány pohár erősebb pálinkával öntötték belém a bátorságot, hogy haza menve meg tudjam mutatni az asszonynak, ki az úr a háznál. Nem voltam részeg, de többet ittam annál, mint amit lehetett volna. Amikor bekanyarodtam az utcánkba, nem vettem észre a kislányt az út mellett, csak egy puffanást hallottam. Soha nem fogom elfelejteni azt a hangot. Nyolc éves lett volna márciusban. A börtön után elvesztetem a családom és a munkám is. Nem volt megállás a lejtőn, csak a pia segített felejteni. Többször hoztak vissza az orvosok a kómából, mire eljutottam odáig, hogy segítséget merjek kérni. Nem volt könnyű, rettenetesen szégyelltem és gyűlöltem magam. Ha nincs ez a csoport, ma nem élnék. Ha Isten nem tanított volna a bűnbocsánatra, soha nem mertem volna szembenézni azzal, amit tettem. Hogy mit mondanék másoknak? Ne vegyétek fel az első poharat, mert nem tudjátok mit hoznak a következők!”

(Köszönettel az AA körbe tartozó barátaimnak a történetért! RL)

Ajánlom mindenkinek: mondjnemetadrogokra.hu

------------------------------------------