Az Ige tovább adása :

A legnagyobb kísértések egyike, amely az egy igaz Isten ismeretéből támadhat, a lelkileg önzővé válás.   Olyannyira elégedettek lehetünk az Istennel való saját, személyes kapcsolatunkkal, olyannyira elmerülhetünk saját személyes Biblia tanulmányozásunkban és szellemi beállítottságunkkal, hogy elmulaszthatjuk megosztani ezeket másokkal – a hittestvéreinkkel, úgymint a minket körülvevő világgal. Isten szava és az abban található igazi evangélium, felragyogó világossághoz, mécseshez van hasonlítva (Zsolt.119:105;…”Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága ...”Péld.4:18)…” az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága,mely minél tovább halad, annál világosabb lesz , a teljes délig !...” Jézus arra hívta fel figyelmünket, hogy senki sem azok közül, aki ilyen világossággal bír, rejti el azt a véka alá, hanem azt a nyilvánosság elé tárja (Mt.5:15). "Ti vagytok a világ világossága" Krisztusba történt víz alámerülésünk által, aki "a világ világossága" (Mt.5:14; Jn.8:12).  Majd így folytatta: "Nem rejthető el a hegyen épült város" (Mt.5:14).   Ha valóban az igaz evangélium szerinti életet élünk, amelyet megértettünk, akkor a mi "szentségünk" nyilvánvaló lesz azok számára, akikkel együtt élünk. Képtelenek leszünk elpalástolni azt, hogy el vagyunk választva az Isten Országban való reménységre, valamint elválasztva a világ útjaitól.  Tapintatosan keresnünk kell az igazság ismeretének megosztását mindazokkal, akikkel kapcsolatba kerülünk: a beszélgetések menetét a lelki dolgok köré irányítani, megbeszélni a tantételeket más felekezetek tagjaival, szórólapokat osztogatnunk, sőt feladnunk apróhirdetéseket a helyi médiákba, mindezek olyan lehetőségek, melyeken keresztül ragyogtathatjuk fényünket.       Nem gondolhatjuk úgy, hogy a tanúskodás szolgálatát meghagyhatjuk más hívőknek, mindannyian egyénileg vagyunk felelősek.  A Krisztus közössége viszonylag kicsi szervezett, de nagyszabású Igehirdetést kezdeményezhet, más felekezetekkel kapcsolatokat tarthat . Mindannyian egyénenként tegyük meg mindazt, amit lehetőségünkben áll, többnyire személyes lehetőségeink fedezetével.  Az Igehirdetés egyik legeredményesebb módja, amikor családunknak illetve azoknak az embereknek beszélhetünk hitünkről, akikkel közvetlen kapcsolatban állunk.  Azok, akiknek feleségük illetve férjük nem osztja meg hitünket beszéljenek nyíltan hitükről házastársuknak, ámbár, ha ez már egyszer megtörtént, nem bölcs dolog folyamatosan fenntartani ezt a témát, vagy bármilyen nyomást gyakorolni rájuk.  A mások nyomására történő megtérésekben Isten nem gyönyörködik.  A mi feladatunk, hogy tanúbizonyságot tegyünk az Igazságról anélkül, hogy figyelembe vennénk az evangélium hívására adott válaszok halogatását az egyes esetekben.   Óriási a felelősségünk abban, hogy tanulságot tegyünk hitünkről (Ezék.3:17-21)….”Embernek fia! őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd  meg őket az én nevemben!...”    Ha Krisztus visszatér még a mi életünkben, akkor majd "Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik" (Lk.17:36).     Valóban szokatlan volna, ha nem beszéltünk volna a családunknak vagy munkatársainknak Krisztus második eljöveteléről, amikor az majd megtörténik
---------------------------------------------

 Ézsaiás próféta könyve 43. rész 1-3/a., vers és János evangéliuma 3. rész 16. vers

Az Úr üzenetét így írja le Ézsaiás próféta:

            „… most így szól a te teremtőd, Jákób,

a te formálód, Izrael:

            Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy!

            Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,

            és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg,

        …” Mert úgy szerette  Isten a világot,  

hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne,

            el ne vesszen,hanem örök élete legyen !”…

---------------------------------------------------

A te aláírásod

 

            Thomas Edisonnal történt, hogy amikor első találmányát, mint fiatalember, eladta, többdolláros csekket kapott vevőjétől. A csekkel elment a legközelebbi bankba, hogy beváltsa. A banktisztviselő megnézte, majd Edisonra nézve így szólt:

- Kérem, ez a csekk nem jó.

- Akkor engem becsaptak! – kiáltotta meglepődve Edison.

- Nem, nem csapták be, kérem, csak hiányzik az Ön aláírása.

- Úgy! – szólt Edison megkönnyebbülten, és aláírta a csekket.

            Az üdvösség készen van. A királyi menyegzőre minden elkészíttetett. Mégis lesznek, akik nem kóstolják meg a király vacsoráját. Miért? Azért, mert nem jönnek el. Olyan az üdvösség, mint az aranynál, ezüstnél értékesebb áron – drága véren – megvásárolt örökség, amely a tiéd, de a te aláírásod nélkül érvénytelen!

Számodra is megnyílt a Mennyország kapuja, de ha nem lépsz át rajta, minden hiába. Olvastam egy japán politikai fogolyról, akit szabadon bocsátottak volna, ha aláírja a kegyelmi kérvényt. Nem tette meg, és rab maradt.

Számodra is készült kegyelem, csak ott legyen a kegyelmi kérvényen a te aláírásod, egyébként hiábavalóvá teszed Isten kegyelmét, és elvesztél.

Ne habozz hát, ne kételkedj, ne könnyelműsködj, hanem kiálts Timeus fiával, a vak Bartimeussal: - Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

-----------------------------------------------------------------------

Te kié vagy?

Kína egyik belső tartományában az idegenek ellen fellázadt tömeg megragadott egy védtelen keresztyén iratterjesztőt és végig hurcolva az utcán, arra akarta kényszeríteni, hogy torkaszakadtából kiáltozza: „Én az idegenek ostoba rabszolgája vagyok!” az iratterjesztő erre azt mondta, hogy ő csak akkor hajlandó kiáltozni, ha megengedik neki, hogy ő megnevezhesse azt az idegent, akinek ő a rabszolgája. Azok szitkozódások és fenyegetések között mondták, hogy megengedik, csak minél hangosabban kiáltozzon, de azonnal.                          Az iratterjesztő erre boldog örömmel harsogta végig az utcákon – míg csak be nem rekedt teljesen:

„Én Jézus Krisztus hűséges rabszolgája vagyok!”

-------------------------------------------------

 Husdson Taylor és a teáscsészék

Hudson Taylor, a Kínai Belmisszió alapítója, egy fiatal misszionáriussal beszélgetett, aki arra készült, hogy munkálkodni induljon Kínába.

- Idefigyelj! – mondta Taylor, és aztán nagyot ütött öklével az asztalra.

A teáscsészék táncoltak, és a tea kifröccsent a terítőre. Miközben a megdöbbent fiatalember kíváncsian figyelte, hogy mi történik, Taylor így folytatta:

- Amikor munkálkodni kezdesz, számos akadállyal találkozol. A próbák csapásokként hatnak rád. Gondolj arra, hogy ezek a csapások csak azt hozzák ki belőled, ami benned van!

----------------------------------------------------------

 Isten háza

Egy apuka sétálni megy az öt éves Sárával és a 7 éves Gergővel. Az imaház előtt elhaladva Sára megkérdezi édesapját:
- Ugye ebben a házban lakik az Isten.
Gergő komoly megfontolt hangon szól oda húgának:
- Nem, Isten nem itt lakik, itt csak rendel.

----------------------------------------------------------------

A kalapács

„Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jak. 1.19

  Fel akarja akasztani a képet a falra. Szöge van, de kalapácsa nincs.

- Sebaj, a szomszédnak van – ötlik hirtelen eszébe. El is határozza, hogy átmegy és kölcsönkéri.

  De kétségek ébrednek benne. És mi lesz, ha nem akarja kölcsönadni? Hiszen tegnap is olyan hűvösen üdvözölt… Talán sietett…, de lehet, hogy csak úgy tett, mintha sietetne, mert neheztel rám. De vajon miért? Én aztán sohasem bántottam meg, egyszerűen képzelődik… meg beképzelt is. Hát nem? Ha tőlem kér valaki egy szerszámot, azonnal odaadom… Hogy lehet megtagadni egy ilyen egyszerű kérést, mint az enyém? Az ilyen alakok alaposan meg tudják keseríteni az ember életét! És még ráadásul azt hiszi, hogy rászorulok a kegyeire!

  Átrohan, csönget és dörömböl, pulykavörösen üvölt rá az ajtót nyitó szomszédra:

- Tartsd meg a nyomorult kalapácsodat, te senkiházi!

P. Watzlawick nyomán-

------------------------------------------