Öröm az igében (2)

 Aki már főzött, az tudja, hogy az előkészületek éppen olyan fontosak, mint a főzés maga. Ahhoz, hogy valamilyen finomságot el tudj készíteni, nem spórolhatod meg a tisztítást, hámozást, hántást, felnyitást, apróra vágást, s az erre szánt időt sem. Valahogy így van ez a bibliaolvasással is. Ha csak beleugrasz, hirtelen kezedbe veszed azzal a céllal, hogy „Na, most akkor üzenj valamit, Uram!” – nem valószínű, hogy megtörténik. Persze megtörténhet. Viszont akkor a végeredmény olyan lesz, mintha héjastól főznéd meg a krumplit, és aztán azon vinnyogsz csodálkozva, hogy miért nem sikeredett ez finomra.
Mielőtt azonban belekezdenék abba, hogy bármilyen tippet vagy javaslatot mondjak neked arról, hogyan olvasd az igét hatékonyabban, hadd mondjam el, hogy teljesen száz százalékos módszerek nincsenek. Az, hogy Isten szól, az, hogy Ő az igéjén keresztül megszólít téged, az, hogy betűk, történetek, amelyek több ezer évvel ezelőtt íródtak le, élő és eleven üzenetté válnak a mában számodra – nos, ez csoda. Ez az, ami természetfölöttivé teszi a Szentírás olvasását, és különlegessé ezt a könyvet bármely más irodalmi alkotáshoz viszonyítva.
Szóval a tippek nem egyenlőek a garanciával. Nyilván erre a megállapításra is igaz, hogy ahány ember, annyiféle. A következőkben tehát azt tudom elmondani, amit én megtapasztaltam, kipróbáltam, és ezek által örömmé lett számomra a Szentírás olvasása.

Kell egy nyugodt hely. Egy olyan, mint amiről Jézus beszélt: belső szoba. Ahol senki nem zavar, ahol nem bömböl a hangszóró, ahol nem röhögnek húszan körülöttem, nem megy a tévé, nem nyit be minden két percben valaki. Válassz ki egy helyet, egy találkozási pontot, ahol csak te leszel és Isten. Ha már a randi képénél maradunk, akkor valószínűleg a legszemélyesebben perceket a kedveseddel nem mások szeme láttára, füle hallatára szereted eltölteni, hanem meghitten, négyszemközt. Remélem, hogy nem… Mióta jó magam is kollégiumban lakom, tudom hogy ez a rész nem túl egyszerű. Menj ki akkor a városba, lehetőleg valamilyen parkba, szabad levegőre, vagy valamilyen kellemes hangulatú kávézóba, ahol nyugodtan el tudsz tölteni pár percet.

 Idő. Legyen egy fix időpontja a napodnak, amikor csak azzal foglalkozol, hogy Isten igéje előtt vagy testben és lélekben. A legjobb, ha ez reggel van. Akár rögtön egy reggeli mosdás után. Amikor még nem ugrottál bele a napba, amikor még nem láttad meg a konyhában a rendetlenséget, amit a lakótársaid hagytak ott tegnap éjjel, amikor nem érkeztél még kiborulni semmi miatt, és nem érkezett senki sem kiborítani téged. Ha előbb Isten előtt állsz meg, és elmélyedsz az Ő üzenetében, ez megváltoztatja majd az egész napod hangulatát és folyását, a viszonyulásodat a bunkó főnökhöz, a szemtelen évfolyamtársakhoz, a figyelmetlen barátokhoz… „De hát így is túl korán kelek fel! Nem tudok reggel még ezzel is foglalkozni!” – mondod. Nos, igen. Talán érdemesebb hamarabb lefeküdni, és reggel fél órával korábban felkelni. Ez áldozat. Igen, az lehet. De erre neked van szükséged, nem pedig Istennek teszel szívességet.

Imádság. Mielőtt kinyitnám a Bibliát, hogy várjam a napi adag „lelki kávémat”, legjobb, ha megszólítom magát az Istent, akitől az éltető szót várom. Nem hosszú körmondatokkal, hanem egyszerűen, mint ahogy egy gyermek megy oda a szülőhöz, s mondja: Szomjas vagyok! Itt vagyok, kérlek, adj innom! Az imádság csendes, nyugalmas légkört teremt: elcsendesít belül, a lelkedben, előkészíti a szíved talaját, hogy az igemag jó földbe hulljon majd. Megóv attól, hogy hirtelen ugorj bele a túl forró vagy túl hideg vízbe, felkészíti a lelkedet – ha szabad így fogalmazni – egy természetfeletti utazásra, ahol a Lélek a vezető, te pedig a vezetett. Úgy tapasztaltam, hogy imádság híján nehezen megy a koncentráció, a figyelem ébrentartása, az állandó nyitottság.

Igeolvasási terv. Mindig furcsállottam azokat az embereket, akiknek nem volt egy terve, hogyan olvassák a Bibliát. Kell, hogy legyen egy rendszer, egy vezérfonal, egy út, ami mentén haladsz. Ez sokkal átláthatóbbá teszi azt, hogy hol tartasz,és hová haladsz. Jómagam a Bibliaolvasó Kalauzt használom. Egy ószövetségi és egy újszövetségi könyv fut párhuzamosan, és soha nem ad többet, mint egy fejezet. Természetesen egy könyvet, evangéliumot, levelet is elkezdhetsz, s haladhatsz vele a számodra megfelelő tempóban. Néha megtörténik, hogy csupán egyetlen vers az, ami megragadja a figyelmed. Nem baj. Ne legyen rajtad a nyomás, hogy mégpedig az egész fejezetet át kell venni, ez nem tananyag a szó szoros értelmében véve. A lényeg, hogy legyen egy koncepciód, egy terved, ami alapján tudod, hogy hová is haladsz. Ne legyél olyan, aki ide is kap, oda is nyúl, de a végén semmit nem markol!                    Homoki Gyula