KINEK MONDASZ ENGEM? (Makovei János)

Kinek mondasz engem, Te a milliók között?
Itt, hol minden szenny E földre költözött.
Kinek mondasz engem, Életed kinek vall?
Megdicsőülés hegye, Vagy golgotai ravatal,
Hol újra megfeszítesz ,Kényed, kedveden,
Hulljon újra vérem a ,Szennyes köveken?

Kinek mondasz engem ,elhagyott szenvedőt?
Ha ezren kiáltják feléd „Tagadd meg őt!”
Kinek mondasz engem ,Az olajfák hegyén?
Szavad szórja az átkot, „Nem ismerem én!”
Kinek mondasz engem ,A kigúnyolt királyt,
Ha a tömeg megvetően ,Bűnhődést kiált.

Kinek mondasz engem, ha, Velem vagy egyedül.
Ha Péteri szíved értem oly' Buzgón felhevül?
És kinek mondasz engem, ha ,Meglát szelíd szemem.
Kinek mondasz hát, mondd ,És felelj most nekem.
*
Én Uram, én Istenem!

Te vagy a milliók között A megvetett,
Te vagy a megdicsőült Nagy Király.
Te vagy a kínpadra vont És elhagyott.
Te vagy a kigúnyolt én Értem szenvedő,
Te vagy az engem váró Szelíd szemű,
Hűtlenségem ellenére is Örökké hű.
Te vagy! Te vagy! Te a Megfeszített Istenfia.
Erő, hatalom! Biztos üdvöm! Kinek
Értem kellett meghalnia

------------------------------------------)

F. István,- Magok.
A mag a földbe hull,
s a föld ha készen áll.
Több százszoros termést nevel,
a víz, s a napsugár

A föld kérgébe bújva el,
gyökér fon majd alapot.
Magasba törõ ágak,
koronázzák, az apró magot.

S ha beitta már a föld
A tegnapi esõt.
Reménnyel telve várja már
a gazda az aratni valót.

----------------------------------------------

TIÉD A DICSÉRET URAM!!
Téged dicsér az én lelkem, Mikor a Nap felkel,
Téged hívlak segítségül Minden áldott reggel.
A te áldott, szent nevedben Kezdem a munkámat,
S tiéd szívem akkor is, ha Öröm ér, vagy bánat.
Tudom, minden javamra van, Ha szeretlek téged,
S tudom azt is, hogy mindenért Tiéd a dicséret!
Téged hívlak, téged áldlak, Ha nyugodni térek,
Legyen egész életemben Tiéd a dicséret!
---------------------------------------------
Minden reggel
A jó gyermek minden reggel Imádkozik, mikor felkel.
S a jó Isten meg is áldja, Nem vész kárba a munkája.
Ki Őt hívja segítségül, Az soha meg nem szégyenül!
Erőt, áldást Tőle várjunk Mert Ő a mi erős várunk!

---------------------------------------------------------

Miatyánk.
Mi Atyánk, ki mennyekben vagy, Kérünk téged, bűnben ne hagyj!
Szenteltessék meg a neved, Nyújtsad felénk áldó kezed!
Jöjjön el a Te országod, És amint Te jónak látod,
Legyen meg az akaratod! Oltalmazzon erős karod,
Mint a mennyben, a földön is, Ne érjen sok bánat, tövis.
A mindennapi kenyerünk Add meg, Atyánk, nekünk ma is!
És bocsásd meg vétkeinket, Mint az ellenünk vétőknek
Ahogy mi is megbocsátunk, Ne engedj haraggal járnunk!
És ne vígy a kísértésbe, Légy velünk a sötétségben!
Szabadíts meg a gonosztól, Oltalmazz meg minden rossztól!
Mert Tiéd ország, hatalom, Dicsőség most és mindenkoron! Ámen.

-------------------------------------------------------

Fohász.
Miként a kisgyermek, Jövök az Atyához,
A minden áldások Örök forrásához,
És térdre borulva, Alázattal kérlek:
Bocsáss meg, Istenem, Ha ellened vétek!
Szeretnék hűséges, Jó gyermeked lenni,
Igyekszem mindenben Úgy eleget tenni,
Ahogy Te kívánod! Ó, de olyan gyakran
Megbotlik a lábam, És én akaratlan;
Csupán gyengeségből Bűnbe esem újra.
Vezess, Atyám, olyankor, Vezess a jó útra!
Az én erőm kevés, Ezért lankadozom!
Ezt kérem most Tőled, Ezért fohászkodom:
Hogy a Te utadról Soha le ne térjek!
S ha körül is vesznek Majd a kísértések,
Bizton megállhassak! Te légy segítségem!
Te légy erős váram! Te légy menedékem!