Kell az igazi nyugalom?

„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.” Zsolt 62:5-7 
Ez egy bizalomének, amely nagyon jól kifejezheti a mi érzéseinket is. Azért szeretem nagyon a zsoltárokat, mert olyan érzésekkel van tele, amit én is érezni szoktam, átéltem.
Nagy szüksége van mindenkinek a bíztatásra, különösen mostanában, amikor olyan sok helyzet van, ami elcsüggeszthet, lelkileg kimeríthet. Első hallásra kicseng ebből a zsoltárból egy rövid kis szó: csak. Hat versben is szerepel. Ez nem egy ellenkező szó („Miért?” kérdésre egy „Csak”), hanem kizárólagosságot jelent – egyedül, CSAK. Nincs más mód, nincs más hely, ahol az ember megtalálhatná az igazi békét, nyugalmat, reménységet és szabadítást – csak és kizárólagosan Istennél. Ezt vagy elhisszük vagy nem…
Csak Istenben nyugszik meg és csendesül el a lélek. Ez a világ nagyon zajos. Állandóan pörög. Az ember feje tele van olyan információval, ami csak úgy rázúdult, és nincs ideje pihenni az agynak. Túl sok a fölösleges infó. S mivel nehéz (vagy nem is lehetséges) mindegyiket feldolgozni, ezért sok ember olyan fáradtnak, kimerültnek, nyugtalannak érzi magát. Hiányzik az igazi csend, csendesség. Sokan időhiányban szenvednek, ezért nyugtalanok. Keresik sokan a nyugalmat, de nem találják. Lehet, hogy te is próbálkoztál már a csend és a nyugalom keresésével:
–       otthonodban – de sokszor bömböl a TV, a rádió; sírnak a gyerekek; veszekednek a szülők – nem igazán van csend és nyugalom.
–       szórakozásban – a barátok társaságában; zene hallgatásában; alkohol vagy más drogok (azaz pótszerek) használatában.
–       ösztönök kiélésében – mert „ez segít kikapcsolódni” – mondod.
Talán néha mégis nyugodtnak érzed magad, de újból és újból elveszted ezt az érzést, ezért keresed. Amikor nincs ott a szívben, akkor az ember még nyugtalanabb, mert van helyette más érzés – feszültség, aggodalom, félelem, idegesség.
Vajon most mi uralkodik a szívedben? A csend és a béke, vagy a nyugtalanság érzése? Teljesen nyugodt vagy minden felől, vagy bánt valami? Nem fáradt a szíved/a lelked? Talán az idegeid kezdenek kimerülni, mert annyi minden elveszi a csendet és a nyugalmat. Az eredmény: szinte minden kis apróság ki tud borítani. Mennyire vagy stresszes mostanában?
Milyen jó, hogy az Isten azt mondja: van megoldás, de csak Nálam. Próbáld ki, hidd el! (Szent) Ágoston egyházatya így vall: „Te Uram, úgy teremtettél bennünket, hogy szüntelenül vágyakozzunk te utánad, és nyugtalan a mi szívünk mindaddig, amíg tebenned meg nem pihen”.
Csak Istenben! Sehol máshol, de Benne, Nála, Vele igazi nyugalmat talál a szív. Érezted már azt a nyugalmat, ami a nehéz helyzetben is megnyugvás, a félelmekkel teli helyzetben is békesség, a szorongásban mennyei erő? Ha igen, akkor legyél érte hálás – drága kincs ez. Ha nem, akkor próbáld ki – Istennél megtalálható, kérd el Tőle, és megadja. De ne csak akkor kérd, amikor már ott a baj! Kérd minden napodra!
Ha Istennél keresed a nyugalmat – megkapod .Isten nélkül azonban sohase lesz nyugodt az életed. Rajta kívül semmi sem fog neked igazi nyugalmat adni: se a pénzed, se a barátaid, kapcsolataid, se a szüleid közelsége, se az alkohol, se a drog vagy egy szál cigi („azért szívok/iszok, mert ettől megnyugszom”). Egy ideig megnyugtatnak ezek, de jól tudod, hogy egy ideig. Amíg hat a szer. Aki cigizik, piál, vagy drogozik az mind idegbajos lesz előbb vagy utóbb.
Aki viszont Istennél keresi a nyugalmat, annak lelke az Úrban nyugodva pihen. Ez nem jelenti, hogy nincsenek aggasztó körülmények, veszedelmek, háborúságok. Ezek megmaradnak, de a rossz körülmények ellenére megvan az Isten gyermekének a békessége. Mint amikor a viharban a kismadár ül a fészkén, várva, hogy elmúljon a vihar – ez az igazi nyugalom.   Sipos József

----------------------------------

ADY ENDRE: Az Úr érkezése.

Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. 
Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon De háborús éjjel.
És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.
Jelenések 3.19-20 ,- íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
Reményik Sándor Csendes Csodák c.
Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.                                                                Tedd a kezed a szívedre, Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog?                                                                           Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat?                                                                  Nézd, árnyékod, hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni Látod a vízben az eget.                                                                        Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák: Rajtuk át Isten szól: jövök.
Krisztusom, kívüled

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom,
Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom,
Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom,
Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent Igédnek,
És bennem virraszd fel napját kegyelmednek!
Igaz utat mutass nékem, szegényednek,
Járhassak kedvére te szent felségednek.

Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel,
Miként a vigyázó virradást vár éjjel.
Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel,
Hogy szolgálhassalak serényebb elmével!