1Tim 5:4,- Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.
Valamikor a vad törzseknél az volt a szokás, hogy az idős betegeket magukra hagyták, és kivitték őket egy mostoha hegyvidékre, és ott haltak meg. Egy szomorú napon a fiatal földműves kivitte idős apját a hegyekbe. Már ott akarta hagyni egy sziklának támasztva, amikor az öreg megszólalt:
- Vigyél följebb!
- Miért? – kérdezte a fia.
- Azért, mert én is itt hagytam az apámat. Más helyen szeretnék meghalni.
A fiú megértette, hogy harminc évvel később mi történne vele is. Hátára vette édesapját és hazavitte.
Soha ne feledkezzék el az ember a szülei iránti hálatartozásáról. Ne felejtse el, hogy tehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőből és kisgyermekből ők segítették felnőtt emberré válni. Gyermekkorban szükséges engedelmeskedni szavuknak - hacsak az a lelkiismeret parancsába nem ütközik. Felnőtt korban pedig biztosítani kell a szülőknek mindenekelőtt szeretet- és társigényüket, hiszen az öregkor gyengeségei, betegségei és sokszor a magány csak fokozzák ezt a szükségletet. A szülők iránti hála-tartozás a szülők személyes egyéni gyengeségeitől függetlenül létezik, annál a ténynél fogva, hogy mérhetetlenül sok szeretetet, törődést, munkát. anyagi javakat stb. adtak gyermeküknek. Bűn mindezekről elfeledkezve, vagy ezeket semmibe véve fölényesen, tiszteletlenül beszélni, viselkedni velük, kívánságaik, testi-lelki szükségleteik mellett közömbösen, részvétlenül elmenni. Bűn idős korukban nem visszaadni a "viszonttartozást" (Timótheus 5:4), elmulasztani az anyagi gondoskodást, ápolást, szerető vigasztalást.
"A tisztelet nemcsak a szeretetet foglalja magában, hanem tisztességtudást, alázatot és hódolatot is, mintha valami királyi fenség rejtőznék bennük." (Luther Márton: Nagy Káté)

-------------------------------------------------

32. Zsoltár 1-2,- Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. 

Bánkódunk, amikor rájövünk arra, hogy valami rosszat tettünk. Amikor jók akarunk lenni, de mégsem sikerült, és ezzel másnak, bánatot okoztunk. Amikor tudjuk, hogy viselkedésünkkel Istent megszomorítottuk. Legtöbbször elbújnánk valahova, hogy ne is lássanak bennünket. Rosszkedvünk van, még talán enni sem akarunk. Mi szüntetheti meg lelkiismeret-furdalásunkat, és mi tud újra jókedvűvé tenni?

Isten az, aki a bűn miatti bánkódást munkálja bennünk. Ha nem éreznénk így, nem hinnénk el, hogy amit tettünk, rossz volt. Tehát amikor a lelkiismereted megszólal, ne ijedj meg! A jó Isten hív ezzel magához. Azt szeretné, hogy ilyenkor menj el valahova, ahol egyedül lehetsz. Talán a szobádba, vagy a kert egyik zugában találsz ilyen helyet. Ezután pedig térdelj le, tedd össze a kezedet, és imádkozz Őhozzá! Légy bátor! Mondj el neki mindent, amit tettél! De azt is mondd el, hogy többé már nem akarod elkövetni.!

Ha egy másik embert is megbántottál, tőle is kérj bocsánatot! Krisztus ilyenkor is szeret. Isten megígérte: ha kéred, megbocsátja vétkedet, bármilyen súlyos is. Sőt még ennél többet is tud tenni. Ha imádkozol érte, erőt ad, hogy legközelebb ne csak megbánd, de el se kövesd azt a bűnt. Bízzál benne! Mindig igazat mond, és amit megígért, azt mindig teljesíti.

Ezek után pedig ismét öröm töltheti el szívedet, mert Isten megbocsátott.                                            -------------------------------------------------------------------------

34. zsoltár 8-9 ,- Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik.

Azért, hogy az ember nem ismeri fel, és nem érti meg Istent, még nincs joga arra következtetni, Isten tehát nincs. A logikus következtetés csak az, hogy még nem képes Istent megismerni és felfogni.  Tolsztoj

Juhász Gyula

Isten kezében.

A februári napok záporában,
Mely aranyat nyilaz álmatagon,
Lyukas nadrágban és kehes kabátban
Öreg csavargó alszik a padon.

Körülötte az élet dele forr, zúg
És robognak a ringó gépkocsik,
Ő lógó fejjel más világba fordul
És egy boldog napról álmodik.

Elnézem én gyöngéden és irigyen,
Az élete és padja oly kemény,
De ő most végtelen puhán, szelíden,
Bizton pihen az Isten tenyerén.

--------------------------------